A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-09-22 / 38. szám
H e r n í Folytatásos képes filmregény (6) FRANCISCO GOYA két nap és két éjszakán át megállás, pihenés nélkül dolgozott. Senkit sem akart látni, senkivel sem akart beszélni. Fáradtan, kimerültén, de lélekben megerősödve Jött ki műterméből. — Megrajzoltam az élet legszörnyűbb pillanatait — mondotta feleségének és segítőtársának Estevenek, akik a műterem előtt aggodalommal lesték, hogy mikor hagyja abba a munkát. Goya új rajzai nagy feltűnést keltettek. Azok a fanatikus hivők, akik féltek, reszkettek az inkviziciótól, nyilvánosan elátkozták az udvari festőt; a fiatalság és a művészethez értők pedig el voltak ragadtatva. ■ Az udvari festő új rajzairól, festményeiről az egész város beszélt. A hercegprímás, a főinkvizítor sokáig tűnődött, tanácskozott a főpapokkal azon, hogy a klérus számára egyre veszélyesebbé váló festővel mit tegyenek. Végül nagyon rafinált cselhez folyamodott. Goyát magához hívatta. — Mester, gratulálok! Üj rajzai, képei nagyszerűek! — kezdte elragadtatással a hercegprímás, de Goya kiérezte szavaiból, hogy azok nem őszinték. — Nagyszerű, vallásos alkotások! Egyetlenegy képén sincsen meztelen nő, és én semmi olyat nem látok, amivel az egyház ellen uszítana. Nem értem azokat, akik ezt állítják! Azért hivattam, hogy megkérjem: ajándékozza ezeket a mesteri műveit az egyháznak ... Meglátja, megháláljuk... Goya néhány másodpercig gondolkozott, majd válaszolt: — Ez az elismerés számomra a legnagyobb megtiszteltetés .., ■ Goya tudta, érezte, hogy a hercegprímás megértette műveinek forradalmi tartalmát, azért akarják képeit, hogy elsüllyesszék, ne láthassák őket az emberek. Félelem fogta el, amikor elhagyta a nagy inkvizítor palotáját. Tudta, hogy élete veszélyben volt, ezért elhatározta, hogy a jövőben kerül minden olyat, mely további veszélybe sodorná. A művészt mély gyász érte. Kislányát, Elenitát elragadta a halál. A torokgyík, mely Madrid lakosait tizedelte, Elenitát sem kimélte. A kislány halála Goyát lelkileg még jobban letörte. Álba hercegnőjét, Cayetanát vádolta, okolta lánya haláláért, aki váratlanul meglátogatta műtermében. — Te okoztad lányom halálát! Te vagy mindennek az oka! £s még ide merészelsz jönni? — támadt Goya látogatójára. — Te csaltál vissza Madridba, és miattad hazudtam azt a királynőnek, hogy a kislányom beteg; miattad festettem az ördögöt a falra — s hát meg is jelent!... £s most örülsz a fájdalmamnak! Azért jöttél, hogy lásd, hogyan szenvedek! Légy átkozott, te boszorkány!... Álba hercegnőjét, a büszke Cayetanát, Goya kirohanása, vádja annyira meglepte, hogy az első pillanatokban szóhoz sem tudott jutni. Szó nélkül távozni akart, de amikor az ajtóhoz ért, másképpen döntött: — Seüor Goya, ön mindig az marad, ami volt: buta paraszt! £s egy ilyen ember akar nemesi rangot!? On közönséges udvari bolond! Ahhoz nem kell boszorkánynak lenni, hogy úgy táncoljon, ahogyan fütyülnek! Maga közönséges bohóc! — és úgy táncol, ahogyan fütyülnek... — mondotta sziporkázó dühhel, de amikor látta, hogy célját elérte, Goyát vérig sértette, taktikát változtatott. A műterem közepén álló Goyához ment, váratlanul megölelte, csábítóan hozzá simult és kedves hangon folytatta: — Gyere, te parasztom, hiszen nagyon szeretlek... Azért jöttem, mert nem tudok nélküled élni... ■ A gályarabságra ítélt don Pablo Oterót Abaténak, az inkvizíció titkárának a segítségével kiszabadították a börtönből és külföldre szöktették. Az inkvizíció dühöngött, de ezt az eseményt háttérbe szorította a számukra még kedvezőtlenebb hír: Madridba érkezett a francia forradalom egyik előkészítője és szervezője: Guillermardet, aki országa követeként a királyhoz készült bemutatkozásra, és azért, hogy átadja kormánya megbízólevelét. Ebben a politikai légkörben érkezett Madridba a hír, hogy Álba hercege, Cayetana hercegnő férje váratlanul elhunyt — a fiatal szépasszony az egyik napról a másikra megözvegyült... — Nagyon sajnálom, hogy mély gyász, Álba hercegének váratlan halála ért éppen most minket — mondotta a király az új francia követnek bemutatkozásakor. — De ez az élet,.. Éppen most kell elveszítenünk, amikor a legnagyobb szükségünk volna rá, hiszen ő volt az, aki a legtöbbet fáradozott azon, hogy országaink ismét békében éljenek egymással... (Folytatjuk) Szemes Mari Magyar filmsztárok Mensaros László Soós Edit Tahi Tóth László
