A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-09-22 / 38. szám
ill lik — nem ill lik Általános szabályok A viselkedés egyik fontos követelménye a helyes testtartás, mozdulataink tökéletessége: akár ülünk, akár járunk vagy állunk. Mert itt is érvényes a szabály: tégy mindent fesztelenül és természetesen, ne légy hanyag, merev és ne túlozz. Járjunk mindig kimérten, nyugodtan, feszesen és egyenletesen, ne lépjünk túl hosszúkat, de túl rövid lépéseket se tegyünk. Ne siessünk és ne ugráljunk a lépcsőkön, például több lépcsőfokot egyszerre. Persze a túlságosan lassú járás sem szép. Ne járjunk táncolva vagy ugrándozva, de kerüljük a feszes, katona-lépéseket, ne lóbáljuk ide-oda a kezünket, mozgassuk inkább könnyedén, egyenletesen, feltűnés nélkül és ne süllyesszük a nadrágunk zsebébe! _ Gyakran az ülés módja is elárulja az ember modorát. Éppen olyan helytelen összegörnyedve ülni, mint hanyagul hátratámaszkodni. Üljünk egyenesen, de ne a szék szélére. Ne húzzuk szét térdeinket és lábunkat se tegyük a székre. Ugyancsak illetlenség a székkel hintázni, szomszédunk széktámlájára támaszkodni vagy meglovagolni. Ne fonjuk össze kezeinket a térdünkön, hagyjuk könnyedén ölünkben pihenni. Ne üljünk le és ne álljunk fel zajosan a székről, és ha más helyre akarunk átülni, ne húzzuk magunk után a székünket, emeljük fel és így helyezzük át. Keresztbe tett lábbal szabad ugyan ülni, de nem úgy, hogy az egyik lábfejet a másik láb térdére támasszuk. A nők is keresztbe tehetik lábukat, de nem illik magasra emelniük. A trombitáló orrfúvás sapnos nagyon elterjedt rossz szokás — le kell róla szokni. Ha már elkerülhetetlen, hogy a társaság tagjai előtt kell kifújni az orrunkat, tegyük ezt észrevétlenül, elfordulva. Talán nem is kell megemlítenünk, hogy az orrfúváshoz mindig tiszta zsebkendőt használunk. Az emberek sokféle rossz tulajdonsággal is rendelkeznek. Az illedelmes ember igyekszik elhagyni ezeket. Például rendes, gondozott férfi sohasem lehet borotválatlan, mert ez nem higiénikus és nem is esztétikus látvány. Körmünket ne hagyjuk túl hosszúra nőni, de túl rövidre se vágjuk le, s főleg ne rágjuk. Viszont ügyeljünk arra, hogy mindig tiszta legyen. Neveletlenség társaságban körmünket vagy fülünket tisztítani. Vannak emberek, akik társaságban fésülködnek, sőt az asztalnál is, ahol étkeznek, s ez már végképp illetlenség. Hibát követünk el társaságban azzal is, ha komoran, magunkba mélyedve járunk. Ha gondjaink vannak s rossz a hangulatunk, maradjunk inkáb otthon. Ne nézzünk az emberekre mogorván és ne áruljuk el bosszúságunkat, igyekezzünk mindig nyájasak lenni. Egy kedves mosoly megszépíti az arcot. Ne forgassuk ide-oda szemünket, ne álszenteskedjünk és ne ráncoljuk homlokunkat. Kerüljük a különféle fejbólingatást, orrfintorgatást és egyáltalán a grimaszokat, mert ezáltal könnyen nevetségessé válhatunk. Ha beszélgetünk, nézzünk mindig az illető szemébe, ne kihívóan és szemtelenül, hanem barátságosan és kedvesen. Ne hadarjuk a szavakat, viszont ne beszéljünk túl lassan és unalmasan. Beszéljünk tisztán, félhangosan és folyékonyan, valamint könnyen, érthetően. A nők néha természetellenesen, affektálva beszélnek, ami éppúgy nem illik, mint a fennhéjázó vagy a túlzottan tartózkodó beszéd. Az illedelmes ember fölöslegesen nem használ erős kifejezéseket és nem is szitkozódik, közbeszólásaival nem szakítja félbe mások mondanivalóját. Társalgás közben ne törekedjünk érveinket partnerünk „barátságos“ bökdösésével vagy „gyöngéd“ vállveregetésével alátámasztani, ne húzogassuk kabátját, ne csavargassuk gombjait, főleg akkor ne, ha nővel beszélgetünk. Mondanivalónkat ne kísérjük különféle taglejtésekkel és ügyeljünk arra, hogy beszéd közben ne fröcsköljük szét a nyálunk, mivel ez fölötte illetlen és egészségtelen dolog. Illetlen a túl hangos nevetés, hahotázás is, amelyre a többi jelenlevők felfigyelnek. Ne takarjuk el kacagás közben kezünkkel arcunkat, ezzel már amúgy sem sikerül a ránk irányuló figyelmet elterelni. A múltban, amikor a művelt társaság alatt kizárólag a vagyonos osztályok tagjait értették, az a nézet uralkodott, hogy az illemtudás csakis az úgynevezett „magasabb“ rétegek kiváltsága; csupán az arisztokrácia, a burzsoázia és a magasabb állást betöltő személyek műveltek. E nézet szerint egészen közömbös volt, hogy miképpen viselkedik a munkás, a paraszt és általában a dolgozó ember, mert a kizsákmányoló osztály úgy vélte, hogy ezen osztályok tagjai műveltebb életre képtelenek. Jelenleg, amikor társa dalmi rendszerünkben a munkás, a paraszt és a dolgozó értelmiség saját hazájának építője és egyforma jogot formálhat a szocialista forradalom vívmányaira, az illem új társadalmunk tagjainak fontos tényezőjévé válik. I I I I I I I nevelőknek Szülőknek, Jaj, az a lecke! A leckét meg kell csinálni. Ez köztudott. De mikor? És hogyan? — Mert amíg hozzákezd a gyerek, s amíg elkészül vele . .. Kimondhatatlan gyötrelmek a leckekészítés órái kezdetben gyerekeknek, szülőknek egyaránt. Mert a gyerek mesél, mesél, ezerféle ürügyet kitalál, csakhogy ne kelljen még hozzákezdenie a munkához. Végül mégis nekilát, ám akkor meg a legkevésbé sem figyel oda. Izeg-mozog, botrányosan ír, csak nézi, nézdegéli a könyvet, de láthatólag nem megy a fejébe az égvilágon semmi. Az idő meg múlik, lassan vége a délutánnak. — Mit lehet ilyenkor tenni? Elsősorban tudnunk kell, hogy az otthoni munkához mikor kezdjen a gyerek. Semmiképpen ne közvetlenül ebéd után. Ilyenkor játsszon, pihenjen egy keveset és csak ezután következzék a leckekészítés. -- Mindenekelőtt készítse elő a szükséges kellékeket, (ahogyan a munkás is legelőbb szerszámosládáját, munkaeszközeit készíti össze), nehogy tanulás közben kelljen a ceruzát hegyeznie, a tollat töltenie. Csak ezután kezdjen a munkához. De azt is tudnunk kell, hogy a gyerekek összpontosítási képessége változik a korukkal. Az öt-hatéves gyerekek körülbelül 10 — 15 percig, a hét-tízévesek 20 percig, a tíz-tizenkét évesek 25 percig, a tizenkét-tizenhat évesek pedig még mindig csak 30 percig tudnak folyamatosan koncentrálni. Ebből az következik, hogy az összpontosítási időszak végén feltétlenül 3—5 perces szünetet kell tartani. Ezek a kikapcsolódási szakaszok felfrissítik a gyereket. Ha ezt figyelembe vesszük, egészen bizonyos, hogy sokkal könnyebben megy majd a leckekészités. Még mindig babával játszik A tizenhárom éves Kati még mindig babázik. Jobban szereti a babáját a könyveknél, még az iskolába is elviszi magával. — Visszamaradott talán ez a gyerek, hogy ilyen nagy lány, már a fiúk is megnézik, de ő csak babaruhát varr meg frizurát csinál a dédelgetett babájának — aggályoskodik Kati mamája. Pedig az aggodalom fölösleges. Kati gazdag, színes világot épít babája köré. Mikor öltözteti, fésüli, iskolást játszik vele, elsősorban a törődést, a gondoskodást gyakorolja, s ha tizenhárom éves korában Katit ez ilyen komolyan foglalkoztatja, könnyen lehet, hogy amikor majd a pályaválasztásra kerül sor. az óvónői vagy a tanítónői hivatást választja. A szent tehén Az indiaiak vallásában — amelyben a tanulatlan szegények többsége babonás vakbuzgósággal hisz ma is — a tehén szent állat: nemhogy megölni (és a húsát megenni), de még bántani, elkergetni sem szabad. Az utcán kóborló „szent" tehenek mindent megehetnek (s meg is esznek), miközben az emberek éheznek! India felvilágosult vezetői a „szent tehenek.“ kultuszát egyik legfőbb akadálynak tartják a nép jobb életéért folytatott küzdelmükben. (A felvétel Űj-Delhiben, a fővárosban készült!) mini m Arccsiszolás Üj gyógymódról kaptunk hírt Jugoszláviából. Ante Vukasz orvosprofesszor olyan csiszolót szerkesztett, mely óriási sebességgel forog. Forgás közben lecsiszolja az arcról az elhalt bőrréteget és a ráncokat is eltünteti. Képünkön a páciens arca az „operáció“ előtt és után. ■ A televíziónak köszönheti A nyugatnémet televízió képernyőjén egyre gyakrabban jelenik meg Ursula Schoeller, akit a téve nézők máris megkedveltek. A képeslapok is közölték Ursula fényképét és úgy köszöntik őt, mint legújabb csillagot. Ki tudja meddig ragyog a fényei i
