A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-09-22 / 38. szám
A néprajzi fj Unj tőmunha fontosságú A népművészettel behatóan foglalkozó alkotók tudják a legjobban, hogy mennyire fontos tényezó a sikeres színpadi produkció alapját képező folklóranyag ismerete. Szükséges tehát a2 adott vidék eredeti anyagának alapos ismerete. Hiszen kiváló zeneszerzők is csak a konkrét népi dallamanyag (egyszerű népdalok) birtokában látnak hozzá például egy koreográfia kísérőzenéjének a megkomponálásához. Ami a csehszlovákiai népművészeti alkotásokat illeti — s ezt különösen az országos rendezvények műsorain mérhetjük le a legjobban —, ezek az utóbbi években egyre inkább adósak maradtak a komoly ismereten alapuló eredeti hangvétellel. Ez különösen magyar néptáncművészetünkre vonatkoztatható. A koreográfiákon bizonyos fajta gyökértelenséget érezni, az eredetiséget, az eredeti tisztaságot, valamiféle idegen „sokrétűség“ jellemzi, helyettesíti. Márpedig, ha a népi jellegű alkotások nem az eredeti folklóranyagból merítenek, nem arra épülnek, félő, hogy a hazai népművészeti alkotások egyre inkább elvesztik majd nemzeti jellegüket. Pedig, alapok nélkül nem lehet tökéletes egyetlen alkotás sem. Sok szó esett már a mai és a közvetlen felszabadulás utáni művészetről, többször folyt vita a Hétben arról, hogy fontos-e vagy sem a folklór anyag felhasználása. Egyet azonban leszögezhetünk: a mai népművészeti. alkotások is csak a múlt haladó hagyományaira épülhetnek. Dél-Szlovákia folklóranyagának feltárásával a CSEMADOK Központi Bizottsága szerény lehetőségeihez mérten is foglalkozik. Ugyanakkor a Szlovák Tudományos Akadémia egész Szlovákia folklórját kutatja tervszerűen. Megkértük ezért dr. Kliment Ondrejkát, a néprajztudomány kandidátusát, az Akadémia néprajz-zenei kutató osztályának vezetőjét, beszéljen nekünk az osztály eddig elért eredményeiről, főként arról, hogyan folyik Dél-Szlovákia magyar lakta vidékein a gyűjtés. — Gyűjtési módszereink lényegében kétfélék. Az egyik az űn. nagy, illetve hosszúlejáratú gyűjtési munka, amikor egy néprajzi terület folklóranyagának fokozatos feltárását végezzük. Ilyen munka folyik egyebek között jelenleg Gömörben. E nagyrészt magyar lakosságú vidék folklóranyagának felgyűjtésével a jövő évben végzünk. A másik munkamódszerünk a gyors, ún. „mentő“ felgyűjtés. Ez olyan esetekben szükséges, amikor fennáll az a veszély, hogy az értékes eredeti folklóranyag rövid időn belül elvész, amikor a tervszerű aprólékos gyűjtési munkára már esetleg nincs idő. Ilyen esetekben tehát gyors, egyszeri gyűjtést végzünk. Hogyan osztályozzák a magyar jellegű eredeti anyagot? — A magyar jellegű anyagot természetesen nem osztályozhatjuk külön, de szinte természetes az is, hogy felgyűjtjük. Az osztály magyarul tudó szakembereinek nem okoz problémát a magyar anyagok, szövegek rögzítése. Kizárólag magyar folklóranyag-gyűjtéssel a budapesti Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató csoportjának dolgozói is foglalkoznak. A szlovákiai és magyarországi intézetek közös egyezmény alapján szoros kapcsolatot tartanak fenn. A magyarországi kutatók a Dél-Szlovákiában felgyűjtött anyagok másolatait átadják az itteni Akadémiának. Ugyanakkor és esetenként másolatokat, kivonatokat igyekszenek készíteni a Szlovák Tudományos Akadémia birtokában levő magyar jellegű íolklóranyagokról. Ugyanez történik természetesen fordítva. A szlovák kutatók, amennyiben Magyarország szlováklakta vidékein végeznek gyűjtéseket, az ottani anyagokkal pontosan ugyanúgy járnak el, mint a magyarországi kutatók az itteniekkel. A kutatómunka jelenlegi helyzetét illető kérdésünkre megtudtuk, hogy a Szlovák Tudományos Akadémia népzenei kutató osztálya is állandó ember- és időhiánnyal küzd. Aránylag kevés lehetőségük van — s egyben ez a legnagyobb problémájuk is — a már meglévő felgyűjtött eredeti anyagok feldolgozására. Időnként országos szemináriumok keretében igyekeznek áttekintést nyerni a kutató és gyűjtő munka eredményeiről, mennyiségi és minőségi színvonaláról. A szeminárium résztvevői nagy súlyt fektetnek a szakmai eszmecserére, tapasztalatszerzésre. A szemináriumon csehországi gyűjtők is résztvesznek. A hazai magyar gyűjtéseredmények olykor szegényesen hatnak, ami főleg a gyenge technikai felszerelésnek tudható be. Dr. Ondrejka elmondotta, hogy az Akadémia néprajz-zenei kutató csoportjának tökéletes műszaki felszerelés áll a rendelkezésére. A zenét például nemcsak összhangzásában tudják feljátszani, de ugyanakkor és egy időben a különböző hangszerek játékát külön-külön is. így aztán sokkal könnyebb és pontosabb a partitúrára való lejegyzés. Amenynyiben a CSEMADOK igényelné valamelyik vidéken az egyszeri felgyűjtést, ha azt előkészítené, az Akadémia dolgozói szívesen kimennek akár egy hétre is. Tökéletes technikai berendezésükkel szívesen felgyűjtenék a jelzett vidéken az anyagot és azt természetesen átadnák a CSEMADOK- nak. — Persze így is nagyon fontos, hogy minél többen végezzék a kutató, gyűjtő munkát. Mivel a folklóranyag lényege a sokrétűség, ezért az eredeti anyagnak minél több variánsát kell megőrizni. Hiszen a folklór végtelen gazdagságának egyik ismertető jegye, hogy ugyanaz az anyag több változatban is megtalálható. Ezért jó bizonyos fokú egyeztetés a kutatók között, hogy meg lehessen állapítani az eltéréseket és az azonos stílusjegyeket. Erre azonban a kutatóknak rendszerint nincs idejük, s egy-egy szeminárium keretében nehéz lenne áttekintést nyerni arról, hogy miből és mennyi különböző vagy egyforma jellegű anyag van az egyes kutatók birtokában az adott pillanatban. Hozzá lehet-e valami módon jutni az Akadémián meglévő felgyűjtött magyar anyagokhoz? — A felgyűjtött anyagok jegyzékébe s magukba az anyagokba is betekintést nyerhet minden komoly érdeklődő. S bár az Akadémia hivatása az anyagok konzerválása a jövő nemzedékek számára, de tisztában vagyunk azzal, hogy különösen a népi táncegyüttesek, mennyire hiányolják az eredeti folklóranyagot. Amennyiben a népművelési és központi kulturális intézmények — köztük a CSEMADOK is — igényelnék az anyagokat, másodpéldánykészítés céljából rendelkezésükre bocsáttatjuk. (Lényegében filmszalagok, zenei feljátszások másolatainak rögzítéséről lenne szó.) így főleg a központi, de más jellegű tanfolyamokon, szemináriumokon lehetőség nyílna arra, hogy a magyar népművészeti együttesek vezetői az alkotó művészek az eredeti anyagokkal megismerkedjenek. Egyéni alkotóknak is kölcsönöznek anyagokat? — Ezt nem szorgalmazhatjuk, de volt ilyen eset is. Két koreográfusnak kölcsönöztünk például táncfilm felvételeket még évekkel ezelőtt, de mind a mai napig sem szóbeli, sem írásbeli kérésünkre nem kaptuk vissza ezeket az anyagokat. Természetesen ily módon az Akadémia archívuma hamarosan kiürülne. De ha a fentebb említett intézmények másolatokat készíttetnének — esetleg több példányban is —, akkor a koreográfusok számára lehetőség nyílna a hosszabb lejáratú kölcsönzésre is. Különben szlovák koreográfusok is küzdenek az eredeti folklóranyag hiányával. Nagyon csekély ugyanis a bővebb terjedelmű táncanyagok közlési lehetősége. Kimondottan táncművészettel foglalkozó szaklap Szlovákiában nem jelenik meg. A már feldolgozott folklór táncanyagok könyvalakban való kiadási lehetősége is minimális. Napjainkban természetesen nemcsak a műkedvelő együtteseknek jelent problémát a népművészeti alkotásokhoz szükséges eredeti folklóranyag beszerzése, így a hivatásos együttesek népművészeti alkotásai is esetenként eltávolódnak az eredeti íolklóranyagtól. A néptánccal foglalkozó koreográfusnak csak két lehetősége van: vagy gyűjt vagy beszerez azoktól, akik gyűjtenek. Hogy ez mennyire komoly probléma, azt legjobban az bizonyítja, hogy a hivatásos Szlovák Népművészeti Együttes (SĽUK) néprajzos státuszt létesített és egy ilyen szakember minél előbbi felvételét szorgalmazza a jelen pillanatban. Tény, hogy a legkiválóbb alkotói fantázia sem képes az eredeti anyag pótlására, ellenkező esetben, csak légvárra építhet a koreográfus és műve minden lesz, csak népi alapokra épülő művészi alkotás nem. Ebből ered bizonyára, hogy a magyar együttesek egyes ún. népművészeti produkciói még ma is bizonyos operettstílus-jegyeket viselnek magukon. Ezt viszont csak úgy lehet elkerülni, ha a tehetséges alkotók hozzájutnak eredeti anyagokhoz. Megismerhetik, tanulmányozhatják őket. Amint ez a fentebbiekből kitűnik, erre bizonyos lehetőségek akadnának is. T. KASZA IDA Az irodalom szolgálatában Az UNESCO az 1972-es esztendőt a könyv évének nyilvánította. Jó érzés volt meggyőződni arról, hogy a „könyvet minden kézbe" jelszót Safárikovóban (Tornaiján) is komolyan veszik. A könyvesboltot ebben az évben renoválták, és új, modern bútorokkal rendezték be. Annak ellenére, hogy három hónapig szünetelt az eladás, az első félévi tervet teljesítette a tornaijai könyvesbolt. Az eladott könyvek többsége magyar nyelvű és talán a legtöbb a színes gyermek képeskönyvekből fogy el. Az Ifjúságot főleg az útleírások, életrajzok, történelmi tárgyú könyvek érdeklik. Bár a nyári hónapokban csökkent a forgalom, mert a város diáksága szétszéledt — hiszen Tornaijáról elmondhatjuk, hogy ún. diákváros - de Így is akadtak vásárlók. Különben a tanév folyamán a diákok nagy része nemcsak kötelező olvasmányokat vásárol, de sok más érdekes könyvet Is. A könyvterjesztés terén a diákság köreiben sokat segítenek Tornaiján az irodalomszakos tanítók, tanárok. A legjobb könyveket elviszik közéjük. Így jutnak a diákok a legtöbb értékes és érdekes könyvhöz. Ezáltal növekszik természetesen a könyv Iránt való nagyobb érdeklődés is. Tornaiján ilyen lelkes könyvterjesztők Zabarl és Csernovszkyné tanárok. Munkájukért dicséret Illeti őket. A tornaijai könyvesbolt a környék legjobban ellátott boltja. Nagy a választék, mindenki megtalálhatja azt, amit keres, s a kiszolgálást is dicsérik. Az évről évre növekvő könyvforgalom mutatja, hogy az emberek szeretnek olvasni. Bár a magyar nyelvű kiadványok elég drágák, Így Is igen sok fogy belőlük. Ez év legkeresettebb könyvei közé tartozik környékünkön — Zsukov: Emlékek, gondolatok c. politikai könyve, Henri Charrlére francia iró Pillangó c. magyar és szlovák forditásban is megjelent könyve. szlovákiai magyar Írók közül Lóska Lajos füleki tanárnak És mégis felkél a nap c. könyve szintén nagy mennyiségben kelt el. A hanglemezekből főleg a táncdalok fogynak nagy mértékben, de a népzene Iránt Is nagy az érdeklődés. A helyi nyilvános könyvtárral szoros kapcsolatot tartanak fenn. A körzeti közkönyvtárnak 18 000 koronás évi ellátmánya van, ebből vásárolja a ritka, kevés példányszámú könyveket, hogy ott mindenki megtalálhassa, ha a könyvkereskedésben már nem tudná megkapni. Hudec Rudolfné nem véletlenül került a könyvesbolt élére. Gyermekkora óta szereti a könyvet; amikor lehetősége nyflt rá, mindig olvasott. Kolléganőjével együtt nagyon szeretik a könyveket. Ezt egy mondattal fejezték ki a legjobban; Mi például nem tudnánk meglenni egy ruházati boltban.
