A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1972-09-22 / 38. szám

Í tornaijai (šafárikovói) általá­nos iskola pionírszervezete az elmúlt évek hagyományaihoz híven az idén is megrendezte a kétszer egy hétig tartó tá­borozást a magyar úttörőtáborban. A két csoportban összesen mintegy 00 diák nyaralt a III. kér. Tanács V. B. Balatonszabadiban levő sós­tói táborában. Ez a tábor a Bala­ton mellett fekszik mintegy 800 m-re. Három oldalról víz veszi körül. A fő bejárat a tábor déli részén találha­tó. Innen vezet az út a táborba, melynek mindkét oldalán a fák kö­zött sátrak, lakóházak találhatók. Ezek időnként tisztásokkal váltakoz­nak, melyeken úttörők sétálnak, ját­szadoznak. így néz ki a tábor az mert az időjárás nem engedte meg hamarább. Ekkorára felszikkadtak a pocsolyák. A legtöbb nézője talán a focistáknak volt. Soraik között a ve­zetőket, tanárokat, úttörőket egy­aránt megtalálhattuk. A döntőt a Táncsics Mihály úttörőcsapat ját­szotta a tornaijai pajtásokkal. A mér­kőzést 1:0-ra a Táncsics Mihály út­törőcsapat nyerte, s szerezte meg a bajnoki cimet is. Az összes sportágban lebonyolítot­ták már a versenyeket. Rohamosan közeledett a zászlólevonás ideje. A következő napi napiparancs fel­olvasása után került sor az olimpia értékelésére. Az egyéni versenyszá­mokban a šafárikovói (tornaijai) paj­tások közül kettő került fel a do-A tornaijai pionírok Pionírjaink első pillantásra. De most ismerked­jünk meg egy kicsit közelebbről is a pajtások életével, a táborral. így kezdték ... Bánlaky László táborvezetőtől af­­felől érdeklődtem, hogy hogyan, mi­lyen körülmények között alakult meg ez a tábor, és hol tartanak most? — 1959-ben Siófokon alakult meg, de olyan helyen, amely beleesett az új üdülőtelep építési tervébe. így kénytelenek voltak megfelelőbb he­lyet keresni a tábor részére. A sió­foki tanács felajánlotta a sóstói fél­szigetet, amit a munkásőrség tagjai azonnal megtekintettek, s nyomban elhatározták, hogy ezen az elhanya­golt területen megépítik a tábort az ifjúság számára. A tábor összesen tíz kataszteri holdnyi területén je­lenleg 71 sátor, 19 faház, 2 parancs­noki ház, orvosi lakás, rendelő, két betegszoba és egy gondnoki lakás van, összesen 420 személy befogadá­sára. A munkásőrség tagjainak 70 férőhely áll rendelkezésére. A táborban egy nyár folyamán he­lyet kap kétszer 2 hetes úttörőtábor, 1 hetes szaktábor, 10 napos őrsveze­tőképző tábor, valamint 2 hetes KISZ tábor. Az úttörőtáborban a magyar pajtásokon kívül szlovák, és német pajtások is üdülnek. Szoros kapcso­latot tartunk fenn a besztercebányai, a Selmecbányái és tornaijai iskolák­kal. Amíg a szlovákiai pajtások a magyar tenger mellett nyaralnak, addig a magyar pajtások Szlovákia hegyeivel ismerkednek. Az olimpia napján Az úttörő olimpia napjának reg­gelén a pajtások egy kissé elkedvet­lenedve szemlélték az időt, mely az éjszaka folyamán jelentősen megvál­tozott. Este még ragyogtak a csilla­gok a fejük fölött, reggel meg már az esőcseppek egyhangú kopogására ébredtek fel. Mire elérkezett a zász­lófelvonás ideje, még mindig esett. Csak később röppenhetett a magas­ba a magyar úttörők, a szlovákiai pionírok zászlaja és az úttörő olim­pia lobogója. A délelőtt folyamán megkezdődtek az egyes versenyek: a sakkverseny és az asztali-tenisz-vetélkedő. A hor­gászok is kivonultak a tó partjára. A labdajátékokat és az atlétikai ver­senyeket csak délután kezdték el, bogóra. A sakkversenyt Borzi László nyerte s felkerült a dobogó legfel­ső fokára, Homoly János atlétikában harmadik lett. Labdarúgásban a tor­naijai pajtások a második helyen végeztek. A tábor egyéni versenyzője Farkas Gyuri, a Dobó Katica úttörőcsapat tagja volt, aki két első és egy máso­dik helyet szerzett. Tollaslabdában és asztaliteniszben első, sakkban má­sodik lett. Tréfás vetélkedő A tábor úttörőcsapatainak őrsei között tréfás vetélkedőt is szoktak rendezni. Ezek a rendezvények szó­­rakoztatóak, érdekesek sőt a ver­senyzők részére még izgalmasabbak is. Bánlaky táborvezető elvtárstól szereztem tudomást arról, hogy a .Dobó Katica is ilyen vetélkedőt ren­dez. Az úttörőcsapat vezetőjének en­gedőmével én is szemlélője lehettem e vetélkedőnek. Az őrsök tagjai kí­váncsian várták, hogy milyen ver­senyszámok lesznek. Abban pedig volt választék bőven! Az egész játék csupa tréfa, vidámság. Nagy sikert aratott a csokievés. A versenyzők feladata volt késsel és villával ki­bontani és elfogyasztani a csokit. Sokat derült a közönség az alma­evésen is. Az almákat megtisztítva a magháztól, feltűzték egy zsinórra: a versenyzőknek úgy kellett elfo­gyasztani a saját almájukat, hogy ne essen le a földre. A leggyorsabb volt a győztes. A versenyek közti szünetben a paj­tások indulókat énekeltek. Érdekes Pista bácsi társaságában versenyszám volt a képrejtvény-fej­­tés. A legtöbb pontot elért őrs kap­ta a legtöbb csokit. A karnevál napján A táborozás már a vége felé köze­ledett, amikor meghirdették a tábori kiállítást. E napon ellátogatott a tá­bor lakói közé Pataky Ferenc fej­számoló művész. Félórás produkció­ja alatt sokszor ámulatba ejtette a nézőközönséget. Műsora elég változa­tos volt, többek között beugratott egyszerű példával egypár kisdobost: Pl.: Kisfiam egy kézen hány ujj van? öt Két kézen? Tíz kézen? Száz. Beugrottál kisfiam, csak ötven. Vagy: Tíz gyertya ég. Kettőt elfú­­vok, mennyi marad? Nyolc. Nem igaz kisfiam, csák kettő, mert a töb­bi időközben leég. Az egyik nyolcadikos fiú egy négy- és egy hattagú számot szorzott ösz­­sze. Megmondta a végeredmény utol­só négy számát, amelyből Pataky Ferenc pillanatokon belül meg­mondta, hogy melyik két szá­mot szorozta össze a fiú, elmondta a részletszorzatokat, majd a vég­eredményt. Ez természetesen már milliók fölött járt. Délután öt órakor megnyílt a tá­bori kiállítás. Minden úttörőcsapat egy asztalon elhelyezte saját készít­­ményű tárgyait. A tábor vezetőségé­nek nagyon tetszett a Dobó Katica úttörőcsapat tagjai által nádból és kartonból készített dísztárgyuk: egy repülőgép, egy holdrakéta, valamint számos kis csónak. A tornaljaiak díszvázáikért, a besztercebányaiak Esti fényben festményeikért részesültek elisme­résben. Estére maradt a karnevál. Több mint száz pajtás öltözött fel külön­böző mezbe; ezeket a zsűri a kiállí­tott tárgyakkal közösen értékelte. A Dobó Katica úttörőcsapat elnyer­te a Lenin-vándorzászlót az 1514 cí­mű jelmezcsoportjával és szép dísz­tárgyaival. Ezenkívül győzött a Miss Balaton, A kis álmos és az Ördögök jelmez. Pista bácsi, a citerás Egy este sötétben bolyongtam a sátrak között, mikor az egyik sátor­ból kiszűrődő citeraszó ütötte meg a fülemet. A sátor előtt két lány hallgatta „titokban“ a szép citera­­szót. Bekéredzkedtem a sátorba s ott hallgattam tovább Drin István buda­pesti tanár citerajátékát. Egyszercsak odatolta nekem a hangszerét, s azt mondta: játszam. Szégyenkezve kel­lett bevallanom, hogy sajnos, nem értek hozzá. Lassan gyűltek a hall­gatók, viszont közeledett a takarodó ideje is. Az örökké jókedvű Pista bácsit egyszer megkértem, hogy játsszon egy kicsit a hangszerén, mi­re azt válaszolta, hogy csak akkor, ha a lányok is jönnek hallgatni. Ek­kor megkérdeztem tőle, hogy mikor és kitől tanult meg citerázni. Moso­lyogva válaszol: a nagyoktól. Előbb nem értettem a tréfás választ, de aztán kiderült, hogy még csak ötéves volt, amikor játszani kezdett. Hát persze, hogy a „nagyoktól“ tanult. A pajtásokat 330 pajtás búcsúztat­ta azzal, hogy a viszontlátásra. BORZI LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents