A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-09-22 / 38. szám
Packa Ján építes-vezeto Egy zalaegerszegi gépkocsivezető Földgyaluk munka közben / ^ éretném, ha most a kezemügyé_ ben volna egy fénykép arról a * M régi útról, amelyen a legtöbbet ^__/ # A jártam, s amelyik majdnem olyan kacskaringós volt, mint a Tisza, kikerült minden fát, minden gödröt és halmot, s ha spárgamódra kiegyenesítettük volna, kétszer olyan messzire ér, mint így. És szeretném, ha azon a fényképen egy kocsi is lenne, amint épp tengelyig süllyedt a sárba s a két lovacska megnyúlt nyakkal, hátracsapotl fülekkel is hiába igyekszik megmozdítani. De fénykép nincs, az a bizonyos út így végérvényesen eltűnt s csak emlékeim között kanyarog tovább. Ma már egyre több a jó, egyenes, aszfaltozott út, de úgy tűnik.. . egyre kevesebb is. A járművek olyan gyors ütemben szaporodnak, hogy egy-egy nagyobb város előtt már igazi autócsorda csörtet, csaknem szószerint egymás hegyénhátán. A modern kor emberét modern halál, infarktus és gutaütés fenyegeti mindettől; a közlekedés, ha valamiképpen nem segítünk a dolgon, csaknem olyan ütemben lassul, ahogy növekszik a gépkocsik sebessége. Mindezt persze csak azért említem, hogy nagyobb súlyt kapjon azok bölcsessége, akik kitalálták, hogy nálunk is modern autópályákat kell építeni. S nemcsak kitalálták, meg is tervezték, sőt már az építéséhez is hozzáláttak. Az egyik szakasza Bratislava és Senec (Szene) között épül. Ide látogattunk el. A bernolákovói (cseklészi) efsz udvarán különös műanyag-bódékban, úgynevezett sejtekben vannak az útépítők, a Doprastav nemzeti vállalat dolgozói. De látni itt lakókocsit is valami ötöt. Meg egy fekete embert látok a kapu mellett, irgalmatlanul sovány, nagyon fáradt lovával az ócskavasat fuvarozza el a telepről. Az egyik sejtben irodák vannak, itt találom Packa mérnököt, az építő központ vezetőjét. Packa mérnök még csak harmincéves, nyilván jó szakember lehet, ha egy ilyen fontos munka vezetésével megbízták. IDŐ emberével el kell végeznie a Bratislava—Velký Bief (Magyarbél) közötti pályaszakasz alapozási munkálatait, beleértve a csatornázást is. Elmondja, hogy az építés ütemtervét betartják, sőt már kissé előre is futottak. Jó gépeik vannak, például két amerikai földgyalu és egy sor hazai kotrógép. Két műszakban dolgoznak, reggel négytől éjfél után kettőig. Az idén júniusban kezdték meg a munkálatokat, 1975-ben kell befejezni Tőle tudtam meg a következőket: az említett szakasz megépítése 475 millió koronába kerül. 18 kisebb-nagyobb hidat, egy többszintes útkeaz iíí keletkezése reszteződést is fel kell építeni. Közben munkáshiánnyal küszködnek, szakembereik, gépkezelőik ugyan vannak, de segédmunkásból nincs elegendő, s a meglévőket is az ország különböző tájairól, Nové Zámky (Érsekújvár), Zvolen stb. környékéről szállítják ide, ami elég költséges „mulatság“, még ha saját autóbuszaik is vannak. Az építésvezető megemlíti, hogy nagy gondban voltak a föld elszállítása miatt. Sem a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat, sem más hazai céggel nem tudták megoldani ezt a problémát. Végül az Építésügyi Minisztérium segített rajtuk, szerződést kötött a magyarországi Volán szállító vállalattal, s annak zalaegerszegi leányvállalata küldött 20 hatalmas teherautót, amelyek két műszakban hordják a földet. Szombaton is dolgoznak. A magyarok javítóműhelyt is hoztak magukkal, üzemzavar esetén ők maguk javítják meg az autókat. A szerződés szerint ebben az évben 250, jövőre 200 000 tonna földet szállítanak el az építkezésről. A mérnök azon sajnálkozik, hogy egy ilyen fontos munkát nem preferának s így a Doprastavnak sok nehézséget okoz a munkaerő bebiztosítása, noha azt nem lehet mondani, hogy az emberek itt rosszul keresnek (3000—3500 koron sí havonta, nem beszélve a különélési pótlékról). Hatalmas földtúrások között megyünk ki az A földmérő lány
