A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-09-22 / 38. szám
h sizsii tsljsili A Hét szerkesztőségének és a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya idegenforgalmi bizottságának cikksorozata hazánk szépségeiről és történelmi nevezetességeiről. Ősz a murányi völgyben BIZONY ALAPOSAN MEGIZZADTUNK, pedig már hűvös őszi szelek járnak — amíg a girbe-görbe hegyi úton felkapaszkodtunk a csaknem ezer méter magasan fekvő fennsíkra. Előttünk terpeszkedik a szürkés kőrengeteg: a murányi várrom. Áthaladunk a „volt főbejáraton és máris az aránylag épen maradt őrtorony előtt állunk. Az őrség számára épült kőnyeregből elénk tárul az egész murányi völgy: a vadregényes erdők, sziklás hegyhátak, a máskor zöldellő, most barnássárga rétek. Délre a Murány folyó szeli át a völgyet, Lubeník, Revúca felé haladva. Nyugat felől a murányi fennsík terül el, mögötte a Rima völgye, amögött pedig a Szlovák Érchegység gerince. Alattunk a fenyőerdő végtelen zöldjét egy pirostetős épület tarkítja: Koburg Ferdinánd volt nyárilakja — ma üdülőhely. Az öreg sasfészek: a murányi vár minden köve a történelmet idézi: a hatalmas Bebekeket, a vár alapítóit, Jiszkrát, a husziták félelmetes hadvezérét, aki egy ideig a vár ura volt. Szécsy Máriát, akinek szerelme Gyöngyösit elBeszélő költeményének: a „Marssal társalkodó murányi Vénusz“-nak megírására ihlette. Wesselényi Ferencet, a füleki várkapitányt, aki a murányi várat átépítette, kibővítette, Bercsényi Miklóst, Rákóczi tábornokát, aki a murányi vár utolsó urai közé tartozott. A VIDÉK TERMÉSZETI KINCSEI már a múltban sok telepest vonzottak a murányi völgybe. Német és olasz bányászok kerestek új otthont a Rima és a Murány folyók völgyében — amikor még aranyat, ezüstöt rejtettek a környező hegyek. Ma is sok kiapadt bányára bukkanunk, ha bebarangoljuk a vidéket. Azelőtt néhány hután kívül, melyeknek nyomait ugyancsak megtaláljuk — csak háziiparról beszélhetünk a murányi völgyben. De az elmúlt évtizedekben a kohászat számára oly fontos magnezit kitermelése és feldolgozása megváltoztatta a vidék jellegét. Magnezittéglák készülnek a Jolsva melletti Teplá Vodán, és Lubeníken van az egyik legnagyobb magnezit-feldolgozó üzemünk. Lubeníktól északra fekszik a vidék központja: Revúca. Már 1243-ban említést tesz a városról IV. Béla király adománylevele. A XV. század derekán huszita csapatok szállták meg a várost, majd 1500 körül Korvin Mátyás Zápolya Istvánnak ajándékozta. Revúca — akárcsak a közeli Murány és Jolsva — többször is áldozatul esik a törökök támadásainak, sőt 1562-ben, a törökök fel is gyújtották a várost. Később Revúca és környéke többször cserélt gazdát. 1862 fontos év a szlovák kultúrtörténetben: ekkor alapítják meg Revúcán az első szlovák gimnáziumot. A környező hámorok tulajdonosai az úgynevezett murányi unióba tömörültek, de nemsokára megállt a fejlődés: a' hámorokban kialudt a tűz, sokan munka nélkül maradtak, a vidék lakossága erősen megritkult. A híres gimnázium is tízéves működés után bezárta kapuit, a murányi unió jogutódja: a rimamurányi részvénytársaság pedig vajmi keveset tett a vidék iparának és bányászatának fellendítésére. A mai Revúca — lenfonógyárával, téglagyárával, iskoláival, korszerű kórházával, új lakóházaival, üzleteivel — a vidék gazdasági és kulturális központja. Turisztikai szempontból a murányi völgyben a természeti szépségek nincsenek arányban az ellátási, elszállásolási lehetőségekkel. Pedig a Szlovák Érchegység vidéke egyaránt kedvez a nyári turisztikának és a téli sportoknak. Nyugat felől az érchegység első nagyobb csúcsa: az 1255 méter magas lubietovai Vepor, több irányból is jól megközelíthető: a Banská Bystrica (Besztercebánya) — Breznó-i vasútvonal bármelyik állomásától és délről Polanáról jelzett út vezet a csúcshoz. A régi bányászfaluból: a közeli Lubietováról kék jelzés mentén juthatunk el a Hrb-hegyi menházhoz. A közelben van Brusno fürdő, ahol az emésztési rendszer megBrusnó fürdő A murányi vár bejárata betegedéseit már hosszú évtizedek óta sikerrel gyógyítják. A fürdőből sárga turistajelzés vezet az úgynevezett „Pokolvölgybe“ a Vepor menházig. Tapasztaltabb turisták szívesen járják be az úgynevezett „partizán-utat“, mely a Veport a murányi fennsíkkal és az 1480 méter magas Stolicá-val köti össze. Ajánlatos ezt az utat több napra tervezni — hiszen 75 kilométeres gerinctúráról van szó — és jó sátort is vinni, mert szálláslehetőség nemigen akad. Ugyancsak szép túra a vörös jelzéses várút — Szécsy Mária útja —, mely a füleki várat a murányival köti össze. A 65 kilométeres nagyrészt gerincűt Rimavská Sobotán (Rimaszombaton) és a Brezina hegyen át vezet. Nagyon szép vidéket bejárva jutunk el Fifakovóra (Fülekre), mely a vidék egyik legrégibb települése. Egyes történészek szerint — és ezt a közeli Prša, községbeli ásatások is igazolják — már az avarok idejében települések voltak a vidéken. A füleki várat a tizenharmadik században építették, tulajdonosa a legendás hírű Fulko rablóvezér volt. A tizenhatodik században a várat átépítették, kibővítették, a törökök ' elleni harcok során erődítménnyé változtatták, de védői nem tudtak ellenállni a nagy túlerőben lévő török csapatoknak, kénytelenek voltak feladni. A várat 1682-ben felgyújtották, majd lerombolták. A városban nagyon érdekes múzeum van, ahol sok értékes leletet láthatnak az érdeklődők. Filakovo (Fülek) különösen a második világháború utáni években indult nagy fejlődésnek. Korszerűsített zománcedénygyárában, bútorgyárában, téglagyárában minőségi termékeket gyártanak, azokat távoli országokba is exportálják. Különösen most, az őszi hónapokban nagyon szép a murányi völgy. Mai cikkünkben ízelítőül csak néhány turistautat ismertettünk, melyeket bizony csak a „vérbeli turisták“ ismernek. Ezért később még visszatérünk a murányi völgy gazdag kirándulóhelyeinek ismertetésére. (k) A filakovói (füleki) várrom egyik köralakú erődítmény-bástyája