A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1972-09-15 / 37. szám

A táncmozgalom jelenlegi problémáit vagy eredményeit a különböző színpadi bemutatókon, illetve az évente sorozatosan megrendezésre kerülő járási, körzeti és országos rendezvényeken mérhetjük le a legjobban.

Dicséret illeti a CSEMADOK-ot, hogy dal- és táncünnepélyeinken mindig a lehető legjobban megoldja a közönségtoborzás kérdését. De úgy tűnik, mintha a műsorszervezésre már nem fordítana akkora gondot. Tény azonban, hogy az öntevékeny együttesek módszertani, szakmai irányítása nem tartozik közvetlenül a CSEMADOK hatáskörébe. Persze, az ösztönzés, a kívánalmak tolmácsolása az illetékes szervek felé mindmáig fontos és szükségszerű mozzanata a sikeres fejlődésnek.

Nem akarunk itt most a megszokott kérdésekkel foglalkozni, hanem dal- és táncünnepélyeink kapcsán néhány nagyon régi és ma is fennálló általános szakmai problémát kívánunk felvetni.

Ilyen régi akut probléma a táncok zenekísérete; ez sajnos, a legtöbb együttesnél, mind a mai napig eléggé siralmas. Tisztában vagyunk azzal, hogy nehezen tudna minden helyi szervezet táncegyüttese mellett megfelelő énekkart is létesíteni, fenntartani, de a legegyszerűbb néző jó ízlése is ösztönösen tiltakozik az ellen, hogy egy-két cincogó hangszer vagy csak néhány tánctól" kifulladt torok „segíti“ a táncprodukció összhatását. A legjobb koreográfiát is lerontja a rossz zenekíséret. Érdekes jelenség az is, hogy általában a zenei szakemberek bírálják a legjobban a táncok silány zenei kíséretét. A koreográfusok számlájára írva mindazokat a hibákat, amelyeket kizárólag csak a zenészek képesek kiküszöbölni. A megoldás? Csak a zenei szakemberek és a koreográfusok összefogásából származhat jó zenekíséret.

Az országos és egyéb rendezvényeken látott kompozíciós és formabeli hiányosságokkal sem akarunk bővebben foglalkozni, inkább ennek kapcsán leszögezzük (és bizony nehéz lenne öszszeszámolni, hányadszor), hogy égetően szükséges lenne megoldani a szakmailag jól képzett csoportvezetők és koreográfusok hiányát. Mennyiségileg és minőségileg egyaránt. És itt mindjárt fontosnak tartjuk, hogy a legnagyobb elismeréssel nyilatkozzunk azokról a pedagógusokról és csoportvezetőkről, akik minden szabad idejüket feláldozzák annak érdekében, hogy terjesztői legyenek a magas szintű tánckultúrának, és azokról is, akik különösebb szakmai előképzettség nélkül azon fáradoznak, hogy a különböző tanfolyamokon minél többet elsajátitsanak s tudásukat aztán otthon kamatoztassák. Külön dicséretet érdemelnek a kisebb falvakban működő tánccsoport vezetők, akik ugyanolyan lelkesedéssel végzik munkájukat, mint városokban az élcsoportok vezetői, de mostohább körülményeik miatt ritkábban érhetnek el kimagasló eredményeket. Itt vetődik fel egy további gondolat is. Egy fiatal zenész vagy kórusvezető előtt ott áll örökségként az évszázadokon át felhalmozott sok-sok tudás és tapasztalat. Van hová nyúlni, ami a szakmai irodalmat, a folklóranyagot illeti. Viszont a népi tánc területén olykor még ma is tapogatódzva, találgatva kell dolgozni, és alkotni a koreográfusoknak. A rendszeres gyűjtés, a tudományos feldolgozás és az elméleti ismeretek hiányát mind-mind érzik a táncosok és a táncprodukciók alkotói. Bár a táncművészet ma már kiváló táncírási és olvasási terminológiával dicsekedhet, a tánc lényegében leírhatatlan. Eltérően a zenétől és irodalomtól a táncok feljegyzésének, megörökítésének problémáját a jövőben csak a film oldhatja meg. A múlt legkiválóbb

A CSEMADOK KB Szőttes együttesének Bodrogközi szvit című tánca

lémái

mestereinek alkotásait is ma még csak néhány karcolatszerű leírás érzékelteti. A klasszikus tánchagyomány szép alkotásait is csak a címek őrzik. Legjobb esetben a műt kísérő zene kottái maradtak fenn az utókor számára. Ennek tudható be, hogy a néptánc-művészet mindmáig nem dicsekedhet egységesnek mondható formanyelvvel. Viszont tagadhatatlan az is, hogy a felszabadulás óta a táncművészet mind elméleti, mind gyakorlati és anyagi problémái ellenére él és szépnek mondható eredményei vannak.

A végső megoldás azonban az lehetne, s talán ez oldaná meg az összes magvas problémát, ha főiskolai szinten folyna a néptáncszakképzés, hogy a központi és járási művelődési osztályok szakemberei és mindazok, akik erre tehetséget éreznek magukban, magasfokú képesítést szerezhessenek. Természetesen addig is ki kell használni a meglevő lehetőségeket. Főleg a Népművelési Intézet és a járási művelődési otthonok szaktanfolyamait, módszertani és műsoranyagait. Bár tudjuk, hogy néhány tánctanfolyam keretén belül szinte csak a kezdéshez szükséges tudnivalókat lehet elsajátítani. Igaz az is, hogy a tanfolyamok minden esetben csak irányíthatnak, utat mutathatnak. A beható tanulmányozás az alkotó egyénre marad. Sajnos, aránylag kevés az

ilyen jellegű tanfolyam is, de olykor az érdeklődés sem túlságosan nagy irántuk. Mindenesetre elfogadható, jó kezdői szintet elért koreográfusaink, akiknek ezek a tanfolyamok már nem nyújthatnak túl sokat, gyakran és joggal érzik úgy, hogy alkotó munkájukban magukra maradtak.

Eljutottunk tehát oda, hogy a táncmozgalom összes szakmai hibáit nem vezethetjük vissza a tánccsoportvezetők, koreográfusok képzetlenségére,még akkor sem, ha tudjuk, hogy a produkció tartalmi és formai szempontból mindig csak olyan színvonalú lehet, amilyen alkotójának szakmai ismerete.

Az említetteken kívül akad még egy mozzanat, ami szintén elősegíti, hogy néhány esetben a gyengébb táncalkotások szinte vég nélkül vegetálnak és alkotóik akaratlanul is kompromittálják a népi táncot. Ebben főleg hivatásos táncszakembereink hibásak, mivel tapasztalataikat elméleti ismereteiket csak igen ritkán publikálják a lapok hasábjain. Sajnálatos tény, hogy a táncmozgalom egyre kevesebbet hallat magáról, így is bátran állíthatjuk, hogy az eddig elért eredményeket csak a néptánc lehetőségeihez mérten, nem pedig más művészeti ágak teljesítményéhez képest tartjuk kevésnek.. tki

Megnézték a nevezetességeket

A CSEMADOK petržalkai (pozsonyligetfalusi) helyi szervezet legaktívabb vezetői és tagjai részére augusztus közepén négynapos budapesti tanulmányi kirándulást szervezett. A kirándulásról elmondhatjuk, hogy a gondos előkészítés meghozta a kívánt eredményt. Szállásunk kifogástalan volt. Külön élményt jelentett utazni a csodás új metrón, talán csak a melegből volt kissé több, és ezért a Palatínus és a Dagály-strand népes látogatóit is szaporítottuk naponta egy-két órára. Így is jutott elég Idő a nevezetességek megtekintésére, a város és múzeumok látogatására. A budapesti kirándulás igazán jól sikerült, s ezért őszinte köszönet jár a ligetfalusi CSEMADOK helyi szervezete vezetőségének, s mindazoknak, akik a sikeres szervezésen fáradoztak.

Javasoljuk és kívánjuk, hogy a sikeres kulturális tevékenység után minden CSEMADOK helyi szervezet hasonló szép kiránduláson vegyen részt.

HAVRAN FERENCNÉ

Lelkes fiatalokkal könnyű a munka

Igen, az ilyen fiatalokkal őröm dolgozni. A CSEMADOK várkonyi színjátszó csoportja lelkes fiatalokból tevődik össze és alig néhány hete hagyta abba a falujárást, Tóth Miklós: Kutyaszorító című vígjátékával. Napjainkban sok esetben elmarasztalják fiatalságunkat. Van amikor okkal, de sokszor ok nélkül. En ismételten állítom, hogy lehet és érdemes is velük foglalkozni. Annak ellenére, hogy Tibenszky Ilona, Csapiár Márta, Balogh Olga, Soóky Márta és Soóky László első ízben léptek színpadra, jó teljesítményt nyújtottak. Tudásuk legjavát Igyekeztek adni. ennek eredményeképpen a közönség szűnni' nem akaró tapssal jutalmazta a szerény, de tehetséges és lelkes gárdát. A próbákon mindig pontosan megjelentek, pedig akadtak olyan szereplők, mint például Kósa Lőrinc és Soóky László, aki nem egy esetben egyenesen a munkahelyükről jöttek a próbára és vacsorázni bizony már csak a késő esti órákban tudtak. A próbákat komoly munkának vették. Fegyelmezettek voltak s ezért sikerük volt. Tizenhat éves tapasztalatom alapján elmondhatom, hogy nagyon sok ilyen lelkes fiatalunk van, akikkel érdemes lenne együttműködni és fáradozni azon, hogy színjátszásunk még gazdagabbá tegye falvaink kulturális életét. BEKÖ MARIA

A felvételen Csapiár Márta, Tibenszky Ilike és Balogh Olga láthatók

KÄťt 11