A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-09-15 / 37. szám
A dubovai egységes földművesszövetkezet vezetőinek Lenért elvtárs átnyújtja a Munkaérdemrendet események hírek Az új kenyér ünnepe Szocialista mezőgazdaságunk sikere Nyitrán szeptember 2 —3-án több mint százezer ember részvétlével tartották meg a VII. szlovákiai országos aratóünnepélyt, dolgozó parasztságunk seregszemléjét, mely egyben a béke ünnepe is volt. Pártunk és kormányunk küldöttségét Jozef Lenárt, a CSKP KB elnökségi tagja, az SZLKP KB első titkára vezette, a küldöttség további tagjai: Peter Colotka, a CSKP KB elnökségi tagja, az SZSZK miniszterelnöke, Václav Svoboda, a CSKP KB titkára, František Hamouz, a szövetségi kormány alelnöke, Ján Janik és Václav Vaéok, az SZLKP KB elnökségi tagjai, a KB titkárai. Jelen volt M. M. Gyejev, a Szovjetunió bratisiavai főkonzulja, A. A. Bulgakov, az SZKP KB tagja, a Szovjet—Csehszlovák Baráti Társaság elnöke, a Cseh és a Szlovák Szocialista Köztársaság kormányának tagjai, a minisztériumok, a szlovákiai és a csehországi Parasztszövetség képviselői, a kerületi pártbizottságok vezető titkárai, valamint politikai és társadalmi életünk több képviselője. Ján Janovic, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere nyitotta meg a nagygyűlést, majd Jozef Lenárt elvtárs mondott ünnepi beszédet. Beszédében hangsúlyozta, hogy az idei aratóünnepély nemcsak az új termés betakarításának jelképe, hanem jelentős politikai esemény is. A nagygyűlésen népünk kifejezésre juttatta, hogy teljes mértékben támogatja kommunista pártunk politikáját. Az ünnepség szocialista mezőgazdaságunk sikereinek seregszemléje, a munkásság és a parasztság szoros szövetségének megnyilvánulása, a szocialista internacionalizmus és a béke ünnepe. Beszédében kiemelte, hogy erre az ünnepélyre a Szlovák Nemzeti Felkelés 28. évfordulója után került sor. A jubileum lehetővé tette, hogy ismét bizonyságot adjunk a forradalmi eszmék iránti oda-Resziet a nagyszabású ünnepi felvonulásból adásunkról és hűségünkről és megemlékezzünk azokról, akik áldozatot vállalva életük árán fegyverrel a kézben harcoltak. A jubileumi ünnepség során kifejezésre juttattuk a nemzeti forradalmi eszmék és hagyományok, a csehek és a szlovákok közös hazája iránti hűségünket, hitet tettünk a csehszlovák — szovjet testvérbarátság, a szocializmus győzelme mellett. A továbbiakban megállapította, hogy a mezőgazdaságban azért is tudtunk elérni sikereket, mert gazdaságunk konszolidálódott, s a tervfeladatokat az ipar, az építőipar és a többi szakágazat is teljesíti. A kedvező gazdasági fejlődés azzal magyarázható, hogy 1969 áprilisa óta pártunk marxista-leninista politikája révén megszilárdult politikai helyzetünk, nyílt harcot vívtunk a jobboldali erőkkel, a szocialistaellenes erőket kizártuk politikánkból, s biztosítottuk dolgozóink szocialista jövőjét és biztonságát, fejlesztettük a szocialista demokráciát, s pártunk XIV. kongresszusa igényes, de világos és vonzó programot tárt társadalmunk elé. Az eredmények alapján ma még világosabban láthatjuk az internacionalista segítségnyújtás jelentőségét, azt a segítséget, melyet 1968-ban a testvéri Szovjetunió és a többi szocialista ország nyújtott pártunknak és dolgozó népünknek. „Tavaszi szél vizet áraszt..." A csehszlovákiai magyar népdalénekesek „Tavaszi szél vizet áraszt“ III. országos versenyének I. elődöntőjét 1972. szeptember 2-án tartották meg Orechová Pôtoň-ban (Diósförgepatonyban). Négy járási elődöntő legjobbjai — 8 népdalénekes, négy éneklő csoport és négy citerazenekar léptek ezúttal közönség elé. Az utóbbi időben örvendetesen megszaporodott a népdalénekesek, éneklőcsoportok és népi hangszeresek száma. Feléled egy régi hagyomány, az éneklés öröme. Es a szikra terjed, fénye bevilágít még oda is, ahol eddig sötétség volt. Elfogultság nélkül állíthatjuk, hogy a diósförgepatonyi elődöntő résztvevői a várakozásnak megfelelően szerepeltek. így a siker nem is maradt el. Csak örömmel nyugtázhatjuk, hogy ilyen szinten folynak nálunk ma már az igazi, eredeti népdalok tolmácsolása, a tiszta népművészet ápolása. Az eredményhirdetésre később kerül sor, amikor is majd az értékelésre visszatérünk. Bízunk tanítóinkban Szeptember elején évről évre ünneplőbe öltözik a falu, a város. Pedig nincs szó sem évfordulóról, sem ünnepi megemlékezésről. Egyszerűen megnyílnak az iskolák kapui, fiaink és lányaink újra elfoglalják helyüket a padokban. Előkerülnek a könyvek, a füzetek, a ceruzák és a töltőtollak, a poros táblák az ünnepi hangulathoz alkalmazkodva megfényesülnek, majd számokkal és betűkkel népesülnek be. Szeptember a tanítási év kezdete. Vége a vakációnak, a gondtalan szabadságnak, a nyári táborozásnak. Ilyenkor már bágyadtabban süt a nap, kisvárosok piacáról őszi gyümölcsillatot hord a szél, s a falusi kertek felől is a hamvas szilva, az alma, körte illata úszik a levegőben. Megszólal a csengő, munkára, felkészülésre, tanulásra hív. A tantermek megtelnek tanulókkal. Az internátusok újra hangosak. Foglaltak az ágyak, a tanulószobák, zajosak a folyosók, s az esték villanyfényénél nem akar szűnni a sok nyári élménybeszámoló, amelyek telis-tele változatos emlékekkel. De két hónap nagy idő, s a gondtalan napok is csömörré változnak egyszer. Jó lenne már látni az osztálytársakat, a barátokat, jó lenne már újra végiglzgulni egy órát, s vajon a hosszú szünet után mindjárt az első tanítási napön milyen benyomást tesznek ránk tanítóink? Évközben a nyári szünet kezdetét sürgetik magukban, csak jönne már, itt lenne már, nyáron meg a tanítás kezdetére várnak, részesülni akarnak a viszontlátás örömeibn. És most már véglegesen együtt vannak azok, akik az elmúlt tanítási évben szüleik és tanítóik örömére szépen megállták a helyüket. Együtt a legkisebbekkel, akik most lépték át először az iskola küszöbét, ök félszegen, a többiek pedig várakozással néznek fel tanítóikra. Mert legyünk őszinték, akármilyen szigorú is a számonkérés, akármilyen nagy is a fegyelem, a tanuló ragaszkodik tanítójához, aki sok-sok türelemmel betűvetésre, írásra-olvasásra tanítja, tudását nap mint nap gyarapítja, látókörét szélesíti. A szülő mindent megtesz gyermeke jövőjéért. Nem kiméli erejét, hogy lányát, fiát tanítássá, öltöztesse. S tudja, hogy a nevelés felelőssége csupán hatéves korig kimondottan az övé, utána a tanító folytatja azt, amit ő már korábban megkezdett. Több ezer pedagógus alkotó egy nagy családot a szülőkkel, s minél tökéletesebb e nagy családon belüli összhang, annál eredményesebb a gyermekek nevelése. Pedagógusaink felelőssége tehát megosztott. Felel a tanuló lelki és szellemi fejlődéséért a szülőknek, akik rábízták gyermeküket, de felel társadalmunknak is, amely nagyszerű lehetőségeket biztosít fiainak, leányainak a továbbtanulásra, az elhelyezkedésre. Bízunk a tanítókban, sokat várunk tőlük, a lehető legtöbbet, amit a gyermekeknek adhatnak. A tanítók is bíznak bennünk, szülőkben, társadalmunkban, valamennyiünk segítőkészségében. Joggal várják el, hogy velük együtt, az ő elgondolásaikkal összhangban törekedjünk a tanulók tárgyi tudásának gyarapítására, egységes kommunista világnézetük kialakítására. Jó lenne, ha az új tanítási évben valamenynyiünk megosztott felelőssége tovább növekedne. ■ Szocialista társadalmunk mindig is nagyra becsülte tanítóink szerepét. A jövő ifjú nemzedéke az ő kezükben van. Hogy milyenek lesznek lányaink, fiaink Ia szakmai felkészültségben, a kommunista helytállásban, az elsősorban lelkes, áldozatkész munkájuktól függ. Már a tanítási év megkezdése előtt (pedagógusainkra irányult a közvélemény figyelme. Mindenképpen tiszteletre és elismerésre méltó az az igyekezet, amelyet pártunk és kormányunk -fejt ki tanítóink fizetésének lehetőség szerinti emelésére. ■ Megkezdődött az új tanítási év, megnyíltak az iskolák kapui, megszólaltak a csengők, pedagógusaink elfoglalták helyüket a katedrákon, s mi sok sikert kívánunk felelősségteljes munkájukhoz! I ' -I
