A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1972-09-08 / 36. szám

I ast n i* v ns tailSÍKNIll AZ ÚJSZÜLÖTTEK SZÁJPENÉSZÉ ROL Az élet első heteiben gyakori beteg­ség az újszülöttek szájpenészes fertőző­dése. A tüneteket könnyű észrevenni: az újszülött szájnyálkahértyéján kétol­dalt, az Ínyeken, nyelven és a szájpad­láson fehér, színes gombostüfejnyl, kis­sé kiemelkedő pontokat láthatunk. Az egész kép olyan, mintha tejbedara ma­radékok tapadnának a száj falára. Ezek az elváltozások a szájüregben elszapo­rodott Candida albicans gombatelepei. A szájpenész tehát gomba által okozott körkép. A szájpenész miatt az újszülött étvá­gya romlik, néhány napig talán keve­sebb táplálékot fogyaszt a gyorsan fej­lődő szervezetű gyermek. Az étvágyta­lanság talán az élet egyik szakaszéban sem olyan nagy baj, mint újszülött kor­ban, amikor — többek között — a táp­lálkozást Is meg kell tanulnia a gyer­meknek. Minden gátló Inger — tehát a szájpenész Is — kihat a szervezet nor­mális tápanyagellátására és hátráltatja a fejlődést. A fertőzés A megelőzéshez tudni kell, milyen kö­rülmények segítik elő a gombák beju­tását a szájüregbe és elszaporodásukat. A Candida vagy monllia gomba spórái az emberek közelében úgyszólván min­denhol előfordulhatnak. Az egészséges felnőtteket nem betegltl meg. Ha viszont valamely betegség miatt a szervezet ál­talános ellenálló-képessége csökken, ak­kor a Candida törzsek másodlagos fertő­zést okoznak felnőtt emberben is. A megelőzés A betegség fellépésének tehát mindkét feltétele Jelen van, és ha meg akarjuk előzni, hogy a körfolyamat elinduljon, meg kell akadályozni, hogy a gomba az újszülött szájába Jusson, vagy a gyer­mek ellenállóképességét kell fokozni. Legjobb azonban mindkét utat egyszerre Járni. A gomba bejutását a szervezetbe Igen egyszerű módon akadályozhatjuk meg: ez a mód a tisztaság követelményeinek fokozott szlgörüságú érvényesítése az újszülött körül. Ezek közül az első kö­vetelmény, hogy csak akkor nyúljunk az újszülűtthöz, ha feltétlenül szüksé­ges és minden alkalommal mossunk ke­zet, ha lehet fertőtlenítő szert tartal­mazó oldatban. Az újszülött szoptatása előtt az anya mellbimbóit Is Ilyen oldat­tal mossuk le és az anya kössön száj­maszkot. Az újszülöttek és fiatal csecsemők szervezetének folyadéklgénye sokszor több annál, mint amennyit az anyatejjel elfogyasztanak, tehát tdőnklnt teáztatnl Is kell őket. Teáztatás és mesterséges táplálás közben Is ügyelni kell a tiszta­ságra. Azokat az edényeket, amelyekben az újszülött teája készül és amelyekben az elkészült teát tárolják, más célra ne használjuk és naponta főzzük ki. Ugyan­csak ki kell főzni az újszülött poharát és kanalát. A gumlszopókát szintén na­ponta ki kell főzni, de éppen a szájpe­nész elkerülése végett célszerűbb rá se szoktatni a csecsemőt a gumlszopókás üvegre. Kanállal már az egynapos új­szülött Is etethető. Betegségekkel szembeni ellenállásukat pedig a rendszeres és kielégítő táplálás­sal, Időbeni teáztatással és a táplálko­zás, fürdetés helyes ritmusának kiala­kításával lehet fokozni. Ez utóbbi alatt azt értjük, hogy minden tevékenységü­ket az újszülött körül mindennap szigo­rúan ugyanabban az Időben végezzük, mert különben az újszülöttnek sohasem lesz nyugodalma. A gyógyítás Ha a megelőző rendszabályok be nem tartása miatt a betegség tüneteit észre­vesszük, vigyük orvoshoz az újszülöttet. Az orvos általában ecsetelő szert szo­kott felírni a szájpenészes gyermeknek, amivel naponta egyszer-kétszer kt kell ecsetelni a szájüreget. így a szájpenész egy két napon Belül meggyógyul és csak ennyi Ideig lesz étvágytalan az újszü­lött. Minél később kerül orvoshoz a szájpenészes újszülött, annál később kez­dődik el a betegség kezelése. Ilyenkor a betegség hosszabb Ideje alatt az ét­vágytalanság is tovább tart és ez már súlyos következményekkel Járhat, hiszen hátráltatja az újszülött fejlődését és akadályozza a betegségekkel szembeni ellenállóképesség kialakulását Is. I I I I I Sikertelen kísérlet Negyvenéves múltam, s mivel zárkózott természetű vagyok, egé­szen a közelmúltig minden kísér­letem hiábavalónak bizonyult, hogy ne maradjak egyedül. Né­hány évvel ezelőtt megismerked­tem egy lánnyal, aki nyolc évvel fiatalabb és van egy gyereke. A gyerek öt éves, de ő különböző okokból nem ment férjhez. Hogy gyereke volt, abban nem láttam semmi rosszat, hiszen szeretem a gyerekeket. Több mint egy évig leveleztünk és többször találkoztunk. Mivel mereven ragaszkodott ahhoz, hogy költözzem hozzá a városba, a kap­csolatunknak semmi értelmét se láttam, és ezért szakítottunk. A mezőgazdaságban dolgozom és nem akartam a munkámat ott­hagyni. Velem él öreg, tehetetlen apám, akit nem akartam magára hagyni. Az idő múlott és én egyre job­ban éreztem a magányosságomat. Az összes barátom megnősült, gyerekeik vannak és látom, hogy az életük sokkal gazdagabb, tel­jesebb és boldogabb. Néhány év­vel később ismét eszembe jutott a régi menyasszonyom és írtam neki. Nagy meglepetésemre egy héten belül megkaptam a választ. Azt írta, hogy még mindig magá­nyosan él, mit szólnék hozzá, ha valóban összeházasodnánk és helyrehoznánk a régi tévedésül)­Moyzes Milan jelvétele KinliKi'i »urasuk Az iszákosnak semmi sem számit két. Ígérte, hogy ha úgy kívánom, hajlandó utánam jönni falura, dolgozni is fog a mezőgazdaság­ban. Kért, hogy a döntésemet ne halogassam sokáig, döntsék minél előbb. Ezen a váratlan fordulaton kis­sé elcsodálkoztam, mivel fogal­mam sem volt róla, hogy miért döntött oly gyorsan. Nem tudtam, azóta hogyan élt, mi történt vele, talán valakivel össze is állt stb. Mégis úgy határoztam, hogy sem­miről sem fogom faggatni, örül­tem, hogy á gyerekével együtt hozzánk költözik. Ma már látom, hogy nagy hi­bát követtem el. Egy hónapja mú­lott, hogy összeházasodtunk, és én az előtt a probléma előtt állok, hogy talán jobb lenne elválni, amíg nem késő. Az elmúlt hónap során jó ha három napig tartózkodott nálunk. A hegyet, völgyet nem kedveli, városban akar maradni és azt kí­vánja, hogy költözzem én is hoz­zá. Mindazt, amit a levelében ak­kor írt, mintha nem is ő írta vol­na. A legutóbbi találkozásunk al­kalmával úgy láttam, hogy talán nem is alkalmas a házaséletre. Csakis a pénzre és magára gon­dol. Nem akar főzni, a ház körüli feladatokból semmi sem érdekli, még az ablakban levő virágokkal sem törődik. El vagyok keseredve, az egész eset összetört, azt se tudom, hogy mit tegyek. Egy hónappal a há­zasságkötésünk után szégyellem a válást kérni. De hát mit várhatok az ilyen házasságtól? Életem leg­boldogtalanabb négy hete van mögöttem. Remélem, hogy az Em­beri sorsok rovatának levelezői közt akad olyan, aki tanácsot ad. Pár okos szó sokat segítene. Jelige: Nem sikerült Nem mond le rossz szokásairól Az Emberi sorsok rovatában leginkább azok a levelek érdekel­nek, amelyek arról számolnak be, hogy a családi boldogságot mi­ként hiúsítja meg a férjek iszá­­kossága. A saját tapasztalataim alapján is úgy gondolom, hogy minden alkoholista egyforma. Két gyermekem van, de mindkettő­nek más a véleménye az apjáról, aki valóban túl sokat iszik. A fiam huszonegy éves. Mivel nem él velünk odahaza, az apjával szemben elnéző. Elfeledte, hogy másképp vélekedett, amikor még velünk élt. Legnagyobb gondot a lányom okozza. Most éri el a tizenhato­dik évét, igen érzékeny és nagyon nehezen viseli el - az apja helyte­len viselkedését. Elsősorban ő miatta, huszonkét évi házasság után, válófélben vagyunk. A fő ok az alkoholizmus, amelynek sö­tét árnyéka folyton ott lebeg csa­ládunk felett. Higyjék el, hogy én már mindenbe belefáradtam. A férjem mindig talál valamilyen indokot, hogy ihasson. A velem hasonló sorsban élő asszonyok is bizonyíthatják, hogy milyenek az alkoholisták. Mindig kétarcúak: az emberekkel szemben kedvesek, kellemes társalgók, szívélyesek, de odahaza durvák. A férjem már volt elvonókú­rán is. Mindent elkövettek, hogy megszabadítsák szörnyű szenve­délyétől. Sajnos, minden igyeke­zetünk hiábavaló volt. Ezért azt tanácsolom mindenkinek; hiú re­ménykedés, hogy a férj leszokik az italról. Sőt, egyre mélyebbre süllyed a szenvedélyében. Fölös­leges a reszketés, az éjszakai vir­rasztás, az idegek emésztése. Leg­jobb, ha az ember nem vár és még időben elválik, ha azt akar­ja, hogy valami örömét lelje az életben. De a legfontosabb, hogy az ember iszákossal ne kössön házasságot. Ha valaki házassága előtt szereti emelgetni a poharat, annak legjobb időben búcsút mon­dani. Jelige: Későn okultam. Azért írok az Emberi sorsok rovatának, mert végleg elkesered­tem és keserűségemben nem tu­dom, hogy mit tegyek. Az Embe­ri sorsok rovatát sokan olvassák s bizonyára akad olyan olvasó, aki tanácsot ad. Tizenöt év házasélet áll mögöt­tem, s nagy gondok közepette há­rom gyermeket nevelek. Azért na­gyok a gondjaim, mert a férjem iszákos. Véleményem szerint már rég notorikus alkoholista, ő azon­ban visszautasítja ezt a kifejezé­semet. Természetesen azt is ittas állapotban. Minden szabad idejét sör mellett, hasonszőrű barátok körében, a kocsmában tölti. Ha­za legtöbbször csak éjszaka jár, azt is „jó hangulatban“. Hogy milyen az életünk, azt szégyel­lem leírni. Üt, ver bennünket, szi­dalmaz, káromkodik és néha a berendezést is összezúzza. Ha be­rúg, tisztátalan és olyan dolgokat művel, ami nem méltó az ember­hez. Remélem sejtik, hogy mire gondolok. Már évek óta tűrök, szenvedek és az az érzésem, hogy mindezt tovább nem bírom. Fáj a szívem, ha a gyermekeimre nézek, mert szörnyű az életük. Más kiutat nem látok magam előtt, mint a válást. És mégsem szívesen szakí­tom el gyermekeimet az apjuk­tól, akinek hiába könyörgünk, hogy javuljon meg. Hiába men­tem panaszkodni a munkaadójá­hoz is. Az EFSZ-ben úgy dolgo­zik, hogy majd szét szakad, az emberek kedvelik, mert minden­kihez kedves és simulékony. Ha tudnák, hogy milyen otthon! De mit tehetek? A szüleim már nem élnek. Hozzájuk nem fordul­hatok segítségért. Nincs hová mennem. És van-e értelme an­nak, ha elválok? Szívesen marad­nék a férjem mellett, ha tudnám, hogy miként javíthatom meg, mi­ként szabadíthatom meg a ször­nyű szenvedélyétől. Jelige: Van kiút? hét 20

Next

/
Thumbnails
Contents