A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-09-08 / 36. szám
Amiről kevés sző esik ... és mégis nagyon fontos: a fehérnemű. Az öltözet látható részéről, a felső ruhákról gyakran beszélünk, s ha divatról esik szó, elsősorban erre gondolunk. Pedig a fehérneműdivat is változik időnkint, s ha a nő ruhatárának nem is látható, intimebb része, mégis igen fontos szerepet tölt be az öltözködésben. Formája sokat segíthet, vagy ronthat, aszerint, hogy előnyösen, vagy előnytelenül formálja-e az alakot — az alapot — amelyre a ruha kerül. A felsőruha minden új vonalával új formájú fűző és melltartó kerül a divatba; más kell a princessz ruhához mint a bő szoknyájúhoz, a hátul erősen kivágott ruhák pedig speciálisan szabott melltartót kívánnak: derékig érőt, vagy hosszú pánttal derékig rögzíthetőt, amely a hatat szabadon hagyja. A harisnyatartó, csípőszorító ne szorítsa páncélként az alakot — csak „tartsa“, különben alatta és felette kidudorodnak az elszorított formák. A fehérnemű tisztasága, ápoltsága önmagunkkal szemben támasztott követelmény, megfelelő színe és formája különösen fontos a nylon, csipke, horgolt — tehát az áttetsző anyagok divatja miatt. Ilyen ruhadarabok alá a kombinéval egybedolgozott melltartó a legjobb. Ha az alak erősebb és szükség van a különálló melltartóra, az a kombinéval színben, szabásban azonos legyen, és egyik se készüljön áttetsző anyagból! A két különböző színű és elhelyezésű vállpánt látványa visszataszító. A fehérnemű — azaz helyesebben inkább talán alsónemű — színe ma a divat szerint változik: lehet harsány vagy pasztell, mintás vagy apróvirágos. A hálóruhák, a reggeli köntös, fürdőköpeny az életmóddal, a lakás berendezésével, az ágyneművel függnek szorosan össze, — és természetesen függnek viselőjük ízlésétől. Eszerint választ ki hálóinget, ki pizsamát, és válogat a különböző alapanyagok között a meleg flanelltől a légiesen könnyű nylonig. sebb fej négybe vágott paradicsomot. “ Ezután befedve pároljuk addig, míg megpuhul. Utána a cslrkedarabokat kivesszük és egy mélyebb tálra helyezzük, • az edényben visszamaradt levet pedig egészen kevés liszttel elkevert sűrű sa- ® vanyú tejfellel felöntjük. Utána a mártást felfűzzük, de csak egyet forrjon, és a csirkére szűrjük. Aki nem Idegen- ” kedlk tőle, szűretlenül Is a csirkére öntheti, sokaknak Így még finomabb. Q Igazi finom paprikáscslrkét nem mindenki tud készíteni. Ha a következő utasításokat betartjuk, paprtkáscslrkénk kifogástalanul Ízletes lesz. A finomra vágott hagymát apróra vágott füstölt szalonnaszeleteken fonynyasztjuk meg. Ráhelyezzük a feldarabolt csirkét és meghintjük jóminőségű édes-nemes paprikával, majd néhány szem szagosborssai Illatosítjuk. Kevés vizet öntünk alája, majd belevágunk széles karikákban egy-két enyhén csípős zöldpaprikát, és beledobunk egy-két ki-Szűlűszemek borzselében. Hozzávalók: 3/4 liter fehér bor, 4 szegfűszeg, 12,5 deka cukor, 9 lap fehér zselatin, 37,5 deka hibátlan szemű fehér szőlő, 5 deka hámozott, szálkára vágott mandula, végül 1/8 liter édes, felveretlen tejszín. A bort a szegfűszeggel és a cukorral fölforrósítjuk úgy, hogy a forráspontot el ne érje, ezután letakarjuk tíz percig, hogy lehetőleg ne hűljön le. A zselatint tíz percig hideg vízben áztatjuk, közben a szegfűszeget eltávolítjuk a borból. A megpuhult és kinyomott zselatint a forró borba dobjuk hogy felolvadjon. Beledobjuk a szőlőszemeket (megmosva) és a mandulaszálkákat Is. Néhány szőlőszemet félreteszünk díszítésre. Mikor a bor lehűlt, poharakba öntjük és hagyjuk, hogy megsűrűsödjék. Ha kihűlt, fél órára a jégszekrénybe Is tehetjük. Mielőtt asztalra adnánk, a tetejét keményre vert tejszínhabbal és néhány szőlőszemmel díszítjük. Ostyaszeletekkel tálaljuk. A mennyiség négy személy részére elegendő és személyenkint mintegy 392 kalóriát tartalmaz., A házasság méz és üröm A házasság akkor jó, ha a házasfelek kötelességeiket jogként, jogaikat pedig kötelességként fogják fel. A házasság legyen kis mézes hordó, amelyből sosem merítünk ki minden mézet. Mindig hagyunk benne annyi tartalékot, amelyből megédesíthetjük az élet keserűségeit. A feleség nagyban hozzájárul a házastársi boldogsághoz azzal, ha a férjét a legjobb férjnek tartja az egész világon, de legalábbis úgy tesz, mintha annak tartaná. Nem egy férfi úgy lép a házasságba mint egy főnök, és úgy végzi, mint egy csendes partner. A jó azonban az, ha ezt a változást nem érzékeli. A házasság akkor boldog, ha nagyobb az örömünk a hazatéréskor, mint az elmenetelkor. Sok házasélet boldogabb lenne, ha a házastársak legalább annyit törődnének saját házasságukkal, mint amennyit mások törődnek vele. Sokkal kevesebb lenne a válás, ha férj és feleség annyi erőt fordítanának boldogságuk megőrzésére, mint amennyi erőt fejtettek ki azért, hogy házasságra léphessenek.
