A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-09-08 / 36. szám
LOVICSEK BÉLA — Ki látott már ilyet, egész délután behúzott kézifékkel száguldoztál... ! — Csend legyen ott fent! A m m Beugrottam egy kávéra a Grandba. Egyedül ültem az asztalnál, de nem sokáig. Tömzsi, vastagnyakú férfi állt meg mellettem. Hülyegyerekes vigyorral hajolt fölém. — fen úriember vagyok ... Remélem nem sértődik meg, ha az asztalához ülök ... ? — A világért sem, — mondom, mi mást is tehettem volna. Alig állt a lábán. Téved, aki azt hiszi, hogy a fáradtságtól pilledt el annyira. — Egy vodkát kísérővel! — bökött tömpe ujjával az arra szaladó pincér felé, mintha meg akarná csikladozni. A pincér bólintott — vettem a rendelést, s rohant tovább. Az úriember rámfüggesztette a pillantását és kitartóan nézett, már-már zavarba hozott. Savószínű szemében undor és megbántottság, szája szegletében gúny ült, csapzott haja meg a homloka közepén fityegett, ami nyilván zavarta, mert ki-kicsapta a kezefejével, de a rakoncátlan hajfürt újra meg újra odafittyent. — Rohadt élet — mondta. — Nagyokat sóhajtott, lógatta a fejét. — Rohadt, ha mondom ... — Megtekerte a fejét, vastag bikanyaka elvörösödött. Láttam, hogy rettentő viharok dúlnak az asztaltársamban. Tekergette a nyakát, kis híján elbőgte magát. — Tudja milyen ember vagyok én? Dehogy tudja, halvány dunsztja sincs... Engem imádnak a munkahelyemen, éppen csak térdre nem borulnak előttem. Imádnak. Érti? ... Csak a feleségem nem. Az a félhülye. Egyedül ő utál. Csak azt tudnám, hogy miért. Miért?... Pedig én otthon is olyan vagyok, mint a falat kenyér, egyszóval: úriember vagyok!... Nem mondom, ha visszapofáz, odasózok neki. Aztán meg hisztizik. Bőg. Ha egy kicsit keményebben szorongatom a torkát, még sikoltozik is. Érzékeny a torkára a nyavalyás! Ki az isten tűri el a süket dumáját. Szája akkora van, mint a világkapu. Szid, ócsárol, sopánkodik, és csak dumál, dumál a fülembe, hogy eliszom a Jézus köntösét is, hogy a gyerekeinknek meg pucéron van az ülepük. A hülye!... Pedig mennyire szerettem! Most is szeretném, ha befogná a pofáját... Hogy még pucéron vannak a gyerekek. A marhája. Képes lenne beöltözteni őket ebben a rettenetes hőségben, amikor árnyékban is harminc fokon felül van! Meg hogy éheznek. A vadmarhája. Nem olvas, nem tévézik, nem hallgat rádiót, honnan is tudná a szerencsétlen, hogy világszerte harcolnak a túltápláltság ellen. Na, látja, neki meg csak a zabáláson jár örökké az esze. Ezer csuda, hogy kibírom vele... — A vodkát felhörpintette, újra rendelt, cigarettát dugott a szájába, de fordítva, így a filtert gyújtotta meg s köhögött, majd megfulladt. — Hányszor bejött már az üzembe panaszra, ha jaj, de hányszor, a szégyentelen!... Majd lesül arcomról a bőr miatta, mikor az üzemi bizottság elé hívatnak, mert odahívatnak az elvtársaim, kénytelenek, nem ismerik a nyomorultat. Aztán együtt szégyenkezünk. A múltkor is láttam az elnökön, hogy szégyenkezik, mikor leadta a nagy dumát, neki az a kötelessége, hogy leadja. Igaz, mellesleg megjegyezte, de igazán csak mellesleg, hogy elmehetnék elvonó kúrára. Én! Elvonóra! Mondtam is neki, mi a csudának menjek én oda. hiszen elvonóra csak a megrögzött alkoholistákat viszik. Bólogatott, szent igaz, amit mondok, azért mégsem ártalan, ha rászánnám magam. Nem mintha alkoholista lennék, dehogy, az asszony miatt, a családi békesség miatt. Be lenne fogva a szája. Nem engedtem. A sarkamra álltam. Kerek-perec megmondtam, hogy arról szó sem lehet, meg azt is a szemükbe vágtam — akkor már rémítő dühös voltam —, elmehetek, de nem az elvonóra, hanem az üzemből, más munkahelyre, mert a magamfajta melós után száz kézzel kapnak. Erre aztán az elnök behúzta a zászlót, könyörgésre fogta a szót. Jó, jó, nem kell mindjárt megsértődni, hiszen emberek vagyunk... Végül megveregette a vállam és békességgel elbocsájtott. Én meg folytattam a munkámat... Már a harmadik vodkát is lenyelte, s egyre jobban belelendült a panaszkodásba. — Harmadnapja is mit nem ád isten, az a piszok dög megint besurrant a kapun, pedig megmondtam a kapusnak, hogy a két szemét vágom ki, ha még egyszer beengedi, de valahogy elnézte. Szerencsére idejében észrevettem. Éppen az igazgatósági épület felé talpalt, amikor elibe kerültem, és útját álltam, de ő csak erőszakoskodott, mire jól szájon töröltem. Még akkor sem engedett. A torka felé kaptam. Erre aztán berezelt, hiszen tudja, hogy milyen érzékeny a torkára a nyavalyás, hát nem térden rúgott! Aztán vesd el magad, neki a szaladásnak, én meg utána. Nem értem rá sántítani, pedig rettenetesen sajgott a rúgása. A fél városon végig űztem, de nem értem utol. Képzelje, ebben a marha hőségben! Egyszóval nem értem utol, mert olyan, mint a tollseprű, ott is ugrik, ahol nincs gödör s fut, mint a mennykű... Aztán csoda, ha az ember néha az italhoz menekül? ... Cérnavékony, kopottruhás asszonyka állt meg fölöttünk. — Józsi, már megint szlopálsz? — mondta szemrehányón, sírva. A tömzsi asztaltárs elvörösödött s megbotránkozva nézett rám. Szétvetette izmos karjait, majd elsírta magát. — Na, tessék, megint megtalált. Most már láthatja a saját szemével ezt az aljas nőszemélyt. Nézze csak jól meg és ítélkezzen: ki lehet vele bírni?... Ugye hogy nem! Pokol az életem... i Kutyafajták VÍZSZINTES: 1. A legkisebb testű, mexikói eredetű kutya, fonetikusan kiejtve Csivava. 8. Angliában nagyon kedvelik ezeket a versenyeket. 12. Ibsen híres színdarabja. 13. Folyó spanyolul. 14. Kaszáló. 18. Angol idő. 18. Sértetlen-e? 20. Nincsen kialudva. 23. Mázsái. 24. M. F. 25. Hiányos véset. 27. Német névelő. 28. Betűt vet-e? 30. Ismeretlen névjele. 31. Szeptembertől jftnlusig tart. 33. Kisebb tréfás elbeszélő műfaj. 35. Királyi szék. 37. Svájci város. 40. Okmány. 42. Misztikus indiai vallási-filozófiai tan. 43. Francia újság (fon.). 44. Lyuk németül. 45. Elő ellentéte. 47. Magyar kutyafaj. 51. Vannak szlovákul. 52. Kötőszó. 53. Azonos mássalhangzók. 55.. Számnév. 56. Világtalan. 58. Nem egészen agg. 59. Mongol nép. 60. Égtáj. 61. Visszaás! 63. A kígyó teszi. 64. Becézett Ilona. 66. Szlovák len. 67. Sportág. 68. Zűrzavar. 70. Viktor Antal. 71. Duhaj. 72. E. D. 73. Kínai hosszmérték. 74. Hatalmas termetű magyar pásztorkutya. 75. Folyó Szibériában. FÜGGŐLEGES: 1. Hajfonat. 2. H. R. E. 3. Állathang. 4. Ókori város Mezopotámiában. 5. A virág egynemű betűi. 6. Égitest. 7. A sor betűi. 8. Astatine kémiai jele. 9. Keresztül. 10. Verskellék. 11. A legnagyobb testű kutya. 12. Farkaskutyának is nevezik. 15. Kötőszó. 17. Csődör. 19. Sulfur. 21. Magyar kutyafaj. 22. Llterátus. 25. Fürdőkád szlovákul. 26. Kevert szél. 28. Bálvány. 29. Zola személyneve. 31. Fővárosa Lomé. 32. Viasz szlovákul. 33. Az esküvő. 34. A-betüvel a végén: város Svájcban. 36. Katonai alakulat szlov. 38. C. U. 39. René egyik típusú betűi. 41. Latin folyóirat. 46. Város Kanadában (v—w). 48. Közlekedést vonal. 49. Névelő. 50. Nem konzervatív.. 53. Szlovák mutatószó. 54. Göngyölegsúly. 56. Nem velem. 57. Mázol. 62. Károgásban van. 64. Söntés. 65. Állami jövedelem. 67. Folyó a Dunántúlon. 69. Literben vanl Beküldendő a vízszintes 1, 8, 47, 74, függőleges 11, 12, és 21. számú sorok megfejtése lapunk megjelenésétől számított 6 napon belül szerkesztőségünk címére: Bratislava, Obchodná 7. Az előző rejtvény helyes megfejtése: Rózsa Sándor — Árvácska — Forr a bor — A fáklya — Űri muri — Boldog ember — Légy jó mindhalálig — Rokonok — Sárarany — Hét krajcár. 14
