A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-09-08 / 36. szám
A női éneklő csoport A férji éneklő csoport (tente egyszer lehetétt úgy szervezni, hogy mindenki ott legyen. A csoport tagjainak becsületes hozzáállása, kitartó szorgalma nágy elismerést érdemel és szintén rászolgáltak arra, hogy nevüket nyomtatásban is olvashassák: Horváth Ferenc, Holik János, Kocska Zoltán, Pásztor Mihály, Perhács József, Pásztor Bertalan, Ragán Bertalan, Ragán János. Szabó Gyula és Visnyai Bertalan. A két lelkes éneklő csoport első bemutatkozására 1972. augusztus 13-án került sor a bélyi kultúrházban. Régen elfelejtett vagy legalábbis kevesek által ismert dalokkal lepték meg a szépszámú közönséget. Érződött a hangulaton, hogy a dalok megtalálták az utat a közönség szívéhez. Osztatlan sikert arattak a szólóénekesek is, akik — Tóth Márta kivételével — valamennyien az éneklő csoportok tagjai. A műsort ezenkívül szavalatokkal, humoros — vidám jelenetekkel, citera és szájharmonika szólókkal tették változatossá. Dargó Mária és Egri Magdolna nagy átéléssel előadott szavalatai is ezt a célt szolgálták és megnyerték a közönség tetszését. A humoros jeleneteken együtt derült fiatal és idősebb. A gyakori vidám kacaj és tapsvihar méltóképpen bizonyította, hogy Szabó Gyula, Ragán Bertalan és Perhács József mesterei a humoros műfajnak. Nagyon jól sikerült vidám jelenetet mutatott még be a Pásztor Mihály — Ragán János kettős is. Mindkét jelenet értékét növelte, hogy humoros témáját a mindennapi életből merítette. Amikor Visnyai Bertalan keze alatt felcsendült a citera kedves hangja és Ragán János bácsi megszólaltatta a duplasoros „flótáját“, önkéntelenül a régi, meghitt falusi esték idilljét elevenítette fel bennünk, mikor még a fonóbajárás is divatos volt. Gondoljuk csak el, hány helyen hányódik a régi padlásokon, vagy fészerekben szétszáradva, „némán“ a régi és a falusi ember számára annyira közkedvelt egyszerű hangszer, melyek legtöbbjét szakszerű javítással meg lehetne „szólaltam“ és szinte minden községben nagyszerű citeraegyütteseket lehetne szervezni. Hiszen citerázni-tudókban igazán nincs hiány, csak Bodrogköz-szerte fel kell őket „fedezni“. A műsor érdekes és mulattató részét képezte még a Ragán B„ Horváth F., Pásztor M., és Ragán J. négyes által való visszafelé dalolás. A dallamról mindenki felismerte a „Diófából sej haj.. című dalt, de oly furcsán és kacskaringósan, — hol előre, hol hátra mondták a szöveget, — a „laikus“ egyetlen szavát sem értette. Ezzel is a nagyon régi ifjú bohóságokat elevenítették fel. Mindent egybevetve egyértelműen leszögezhetjük, hogy a kétórás kultúrműsor kellemes szórakozást, igazi kikapcsolódást jelentett. Az idősebb korosztály ezen az estén újból hitet lett kultúra iránti szeretetéről és követendő példaképül szolgál a fiatalabbaknak. Bízunk abban, hogy e kedves műsor sikere új erőt és lelkesedést ad szervezőknek és szereplőknek egyaránt. MAG GYULA Szőke Lajos felvételei Gondolatok a könyvről 1972-ben — mini tudjuk — at c. MSZ a szocialista Magyarország képviselőinek javaslatira meghirdető a Nemzetközi Könyvévet. Ebben az esztendőben világszerte szinte valamennyi országban számtalan akció zajlott és zajlik e gondolat jegyében. Felmerülhet a kérdés, hogy mit tettünk mi a Nemzetközi Könyvév folyamán a könyv érdekében, mit tettünk azért, hogy minél több könyv kerüljön minél több olvasé kezébe. Vagy mit tehetnek kulturális szervezeteink, intézményeink és könyvtáraink a még hátralévő hónapokban, hogy a könyvet eljuttassák a könyvet szerető olvasó kezébe. A kérdés megválaszolása nem olyan egyszerű. Valamikor kialakult az a nézet, hogy a „jó bornak nem kell cégér", vagyis a jó könyv megtalálja az utat az olvasóhoz. Az Idő azonban bebizonyította, hogy a hasonló nézetek régen idejüket múlták. Egyszerűen azért,, mert a kiadók évente több száz könyvet jelentetnek meg kisebb-nagyobb példányszámban, s nincs olyan olvasó, hogy ezeket mind végig tudná olvasni. Vagyis az olvasót irányítani kell. ide tartozik még, hogy a sok jó könyv mellett bizony itt-ott selejt is piacra kerül. Ezektől főként az ifjúságot kell óvni, hogy elejét lehessen venni irodalmi Ízlésük esetleges elferdüiésének. A könyvterjesztés és az irodalom megszerettetésének jól bevált módszere az Iró-olvasó találkozó, azért ezeknek lényegesen nagyobb figyelmet kell szentelnünk a jövőben, »z iró-olvasó találkozók szervezése, propagálása helyenként elég lapos volt a múltban. Egy két nappal az iró-olvasó találkozó előtt a község hangosanbeszélőjében kihirdették, hogy ez és ez az fró jön, jöjjenek minél többen a kultúrbázba. Az Író dedikálni fogja könyvelt, tehát hozzanak pénzt is magukkal, a könyveket ott a helyszínen meg lehet majd vásárolni. Aztán a kitűzött napon eljött az író. A helyi vezetők felvonultak az Íróval a színpadra, helyet foglaltak, majd egy kislány vagy kisfiú köszöntötte az írót, virágot adott neki és az'án felkérték, hogy beszéljen. De miről? Majd csak kitalál valamit és nem tévedtek, kitalált, beszélt . . . Elmondta könyvének tartalmát' vagy az*, hogy milyen nehéz gyermekkora volt, mennyi* éhezett és nélkülözött, s végül befejezte mondanivalóját. Az Író után következtek a kérdések, de általában nem a művével, s műveivel kapcsolatban. Volt aki arról érdeklődőt), hogy mikén* lehetne édesapja nyugdiját elintézni, hogy felemeljék. Ha jó volt a szervezés, ilyen kérdések nem hangzottak el. A szervező nem engedte, hogy az Iró-olvasó találkozó népgyülés jelleget kapjon, hanem kérdéseket dolgozott ki, szétosztotta őket, és aztán a kérdések elhangzottak szépen, katonás sorrendben. Igen, ilyen eseteket is ismerek . . . Az ilyen találkozók csak akkor je~ lentbetnek élményt írónak s olvasónak egyaránt, ha minden szervezettség mellett kialakul az őszinte, mondhatnám bennsöséges baráti légkör, az oly sokat hangoztatott emberi kapcsolat. A könyv és az olvasó találkozásának számtalan formáját ismerjük, de lényeges eredményhez vezethet a könyvről, nem egy könyvről, hanem általában a könyv, a könyvek fontosságáról, nevelő és oktató hatásáról való beszélgetés. Ilyen beszélgetés megrendezése szerepel a Veľký Cetin-i (nagycétényl) általános iskola igazgatóságának és a szülői munkaközösségének tervében. Elhatározták, hogy szülői értekezletet hívnak össze, s előadást tartanak a könyv fontosságáról a nevelésben. Az értekezlettel egyidőben könyvvásárral egybekötött könyvkiállitást Is rendeznek. Az értekezletre meghfvták Szeberényf Zoltánnál, a Nyitrai Pedagógiai Fakultás adjunktusát, aki előadást tartott a könyvről. Előadásában rámutatott, milyen fontos szerepet játszik a könyv már a kötelező iskolalátogatás előtti korban, és folyamatosan végigvezette a szülőket egészen a serdülő korig. Hangsúlyozta azonban, hogy a könyv szerepe nem szűnik meg az iskola elvégzésével, hanem tart az ember életében addig, amíg él. Az előadásnak nagy hatása vnl4, a szülők a kiállított több mint ezer könyvet az utolsó példányig megvásárolták, és ami a fontos, megtanulták kiválasztani azt a könyvet, amely a gyermeknek korához képest megfelel. Szocialista társadalmunk megkívánja, hogy minél műveltebb emberekei neveljünk, akik nemcsak szakmai, hanem esztétikai és érzelmi szinten is magasan álljanak. Ennek egyik jelentős tényezője az olvasás, tehát neveljünk gondolkodó, olvasó embereket. MOTESlKY ÁRPÁD
