A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1972-08-25 / 34. szám

Milliók

legjobbjai

I I

KOTOVSZKIJ, Grigorij Ivanovlns I (szül. 1881. VI. 12.) — szovjet had vezér, a polgárháború húsé, a Moldo val ASZSZK egyik megalapltú|a. Mun kásszillfik gyermeke volt, kitűnt te I hétvégével és akaraterejével. Agronó- ■ musnak tanult és egy gazdag földes úrnál vállalt állást. Az 1905-07-évi orosz polgári demokratikus forradalom Idején a besszaréblal parasztfelkelés egyik vezetője volt. 1910-ben kényszermunkára, majd halálra ítélték, amit életfogytiglani kényszermunkára változtattak át. 1917 májusában kiszabadult. A polgárháború idején mint a Vörös Hadsereg egyik parancsnoka különböző lovassági alakulatok élén harcolt Ukrajnában és Besszarébléban az intervenclúsok és a belső ellenforradalmi erők ellen. 1920-ban belépett a pártba. Ellenforradalmi merénylők 192S. augusztus 8-án meggyilkolták.

KOVPAK, Szldor Artyemovics (szül. 1887. V. 27.) — a Szovjetunió kétszeres hőse, az ukrán nép legendás alakja. A zaporozsjei kozákok leszármazottja volt, 1918—20-ban részt vett a Csapájev vezette partizánmozgalomban. Neve mélyen bevésődött a Szovjetunlú és Csehszlovákia né pelnek emlékezetébe. Kovpak a Nagy Honvédő Háború éveiben a partizánmozgalom egyik fő szervezője volt és eredményes harcokat folytatott a fasiszta megszállók ellen. Mindig úgy fogunk emlékezni Sz. A. Kovpakra, mint nagyszerű emberre, áldozatkész kommunistára, és rettenthetetlen harcosra. Több partizán — a Kovpak-egység tagjai — működött parancsnokként Szlovákiában, és sok szlovák partizán harcolt a Kovpak parancsnoksága alatt álló egységekben. Meghalt 1987. december 11 én.

VIETNAMI ÚTINAPLÔ

Nemrég jártam azokban a városokban, amelyek most ismét az amerikai bombatámadások célpontjaivá váltak. Eredetileg a következő régi vietnami legendával akartam kezdeti az írásomat: „Egy napon az egyik halász olyan kardot talált a tóparton, amelynek hiányzott a markolata. Elvitte' a bölcs Le Loihoz, akit mindenki tisztelt, mert eszes és bátor ember volt. Egy másik halász viszont megtalálta a kard markolatát, és ő is elvitte azt Le Loihoz. És ekkor kiderült, hogy a kard két része egymáshoz illik. Az emberek elcsodálkoztak és mondogatni kezdték, hogy az istenek üzentek, ők küldték a kardot, hogy harcba induljanak a betolakodók ellen. És az emberek engedelmeskedtek, hadvezérükké választották Le Lóit, hogy harcba indulhassanak az országra törő hadak ellen. Történt pedig mindez a 15. században, amikor Ming kínai császár megszállta Dai-Vietot, ahogy akkor Vietnamot nevezték. Hosszú volt a küzdelem, több mint tíz évig is elhúzódott. Ezalatt Le Lói mindig magánál tartotta a kardot, vele harcolt és győzött az ellenség felett. A győzelem után a nép Le Lóit királlyá választotta. Egy napon Le Lói a tóparton sétált és a vízből hatalmas teknősbéka kúszott a partra. A király elcsodálkozott, kihúzta a kardját és a teknős ellen indult. A teknősbéka azonban elhajlott az ütései elől, foga közé kapta a kardot és a tóba cipelte. A kard az istenek kardja volt és azok csak addig kölcsönözték Le Lóinak, amíg az ellenséget az országból kiűzte, aztán ismét visszavették. Ha az országra ismét ellenség támad, a kardot megint egy hős harcos kezébe adják ..

Ez a legenda mélyen megragadott. A tolmácsom mesélte, akivel a Viszszavett kard nevű tó partján sétáltunk. Magam elé képzeltem a hatalmas teknőst, amint a tóból előbukkant. A tó közepén ma egy apró szigeten ott áll az Arany teknős pagodája, hogy emlékeztessen. A kard a hatalom szimbóluma és azt istenek több mint egy évtizeddel ezelőtt Ho Si Minnek kölcsönözték, hogy elűzze az évszázados elnyomókat. Ho Si

Min a legendás kard erejét, a marxizmus-leninizmus forradalmi tanainak szellemével növelte. Ennek köszönhető, hogy a vietnami nép több mint tíz éve sikeresen ellenáll a modernül felszerelt betolakodóknak. Kilenc évig tartott a harc a francia gyarmatosítók ellen. Ezután a japánok próbálták megszállni az országot, és tizenkét éve folyik a harc az amerikai imperialisták ellen. A vietnami háború az amerikaiak számára rendkívül költséges. Eddig több mint 40 milliárd dollárjukba került — szerintük —, de a hiteles számítások több mint 100 milliárd dollárról beszélnek. A franciák „csupán“ 8 milliárd dollárt költöttek az itt folytatott háborújukra. Az amerikaiak összesen több mind 10 millió tonna bombát dobtak Vietnamra. A Vietnami Demokratikus Köztársaság fővárosa csupán tízpercnyi távolságra fekszik az egyik amerikai légi támaszponttól. Több mint 500-szor bombázták a várost, lakóházak ezreit, iskolákat és kórházakat semmisítettek meg, lerombolták a Vörös folyó leghosszabb hídját (két kilométer hosszú), amelyet azonban három nap alatt ismét helyreállítottak.

Ez a gyors munkateljesítmény is elárulja, hogy a vietnamiak rendkívül dolgosak. Ezt láttam akkor is, amikor a gyárakba és a földművesszövetkezeteikbe látogattam. Még a színházakban is észrevettem, hogy amíg az előadás folyt, az asszonyok szorgalmasan kötögettek. Kesztyűt kötöttek a harcosoknak és a szemüket egy percre sem vették le a színpadon folyó előadásról. Nehéz életük során a vietnami emberek szívesen vesznek részt minden kulturális megmozdulásban. A színházak minden este megtelnek. Különösen a népi tánccsoportokat kedvelik nagyon.

Mint közép-európai embert elsősorban a rizsföldeken folyó aratás ragadott meg. Vietnami barátaim elvittek a Tan-phong nevű szövetkezetbe a Thai-binh tartományban. A szövetkezet földjei a Vörös folyó mentén terültek el, amelynek partján kitűnő öntözőberendezést létesítettek. Nem csoda, hogy ebben a szövetkezetben csúcseredményeket érnek el a terméshozamok terén. 1971- ben az őszi és a tavaszi aratás során egyaránt 11 tonnás hektárhozamokat értek el a rizstermelésben. Az ő érdemük is, hogy az egész tartományban átlagosan 5 tonna a hektárhozam. Ez az első tartomány, amely elérte a Vietnami Munka Párt XIX. kongresszusán kitűzött 5 tonnás hektáronkénti átlagterméshozamot. 1969 óta már nem csupán rizst termelnek. Üj földterületük egyharmadán legelőket létesítettek és más növényeket is termesztenek. Állattenyésztés terén elsősorban disznóneveléssel foglalkoznak. A szövetkezeti tagok 60 százaléka téglaépületekben lakik. A falunak iskolája és kulturális központja is van. Minden házba bevezették a vezetékes rádiót és egy év múlva villanyuk is lesz. A szövetkezetben négy agrármérnök és hetven technikummal rendelkező fiatalember vezeti a munkát. Minden szövetkezeti tag rendelkezik háztáji gazdasággal, csirkét és kacsát nevel, banánt stb. termel. Nagy volt a szerencsénk, hogy amikor ott jártunk, eppen folyt a rizs betakarítása. „Az aratás napjai ünnepnapok“ — mondják ezen a tájon. A kitűnő terméseredmények valóban ünnepi hangulatot teremtettek. Ezt a vidéket ritkán bombázzák az amerikaiak. Az emberek úgy dolgoznak, mintha béke lenne. A szövetkezet elnöke szenvedélyesen bizonygatta: Vietnami

nép csak egy létezik és az harcol. A hátországban is azon fáradoznak, hogy a frontokon sikeresebben harcolhassanak.

Este mélyen megindulva távoztam a szövetkezetből. Magam előtt láttam a rizsföldeken fáradozó, jellegzetes kalapjukban hajladozó szövetkezeti tagok alakját, a hordárok hosszú sorát, amint bambusznádjukkal vállukon cipelték a termést a gazdaság udvarára. Ez volt az egyik legszebb élményem, amit a Vietnami Demokratikus Köztársaságban szereztem.

Másképp fest az ország déli részén elterülő Ho-tink tartomány. Naponta érik az amerikai bombatámadások. A városokon kívül — amelyek ma

■