A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1972-08-25 / 34. szám

falucskában, Cam-bfullben megláto­gattuk az iskolát. Ebben az iskolá­ban igen szép tanulmányi eredmé­nyeket értek el. Szombati nap volt és az iskola udvarén éppen az el­múlt hét ünnepélyes tanulmányi ér­tékelése folyt. Minden osztályban énekkel köszöntöttek és énekkel bú­csúztattak. Az iskolán nincsenek zár­ható ajtók és az ablakokat se üve­gezték be, de ezen a vidéken nincs si erre szükség! A tető bambusznád­ról készült, s az iskola talaja csu­pasz föld. A gyerekek mezítláb jár­nak. akárcsak jóformán mindenki ezen a tájon. A gyermekek azonban ugyanolyanok mint nálunk: vidámak és csintalanok. Amikor az osztályból távoztam, néhány ceruzát osztottam szét a gyerekek között. Nagyon örül­tek az ajándéknak, kár, hogy nem jutott mindenkinek. Az órák elején és a végén csengetnek, akárcsak ná­lunk. Itt azonban az iskolai „csen­gő“ az udvaron áll, egy fel nem rob­bant amerikai bomba alakjában. Az elmúlt héten legjobbnak értékelt ta­nuló ezt döngeti egy nagy kala­páccsal az órák kezdetén és végén. Az egész tájat az amerikai bom­bázók valóságos holdbéli tájjá vál­toztatták. A fontos útszakaszok ke­reszteződéseinél egymást érik a bom­batölcsérek. Több mint 42 ezer bom­bát dobtak ide. Átlagban minden négyzetméterre három bomba hul­lott. A hadászati szempontból fon­tos utakon azonban a forgalom za­vartalanul folyik. A lakosság túlnyo­mó többsége a helyreállítási munká­kon fáradozik. Az egyik bombatöl­csér mellett emlékmű látható. Tizen­egy lány vesztette itt az életét, bom­batalálat érte őket, miközben az út helyreállításán fáradoztak. Közülük a legfiatalabb IV és a legidősebb 20 éves volt. A Vietnami Demokratikus Köztár­saságban azonban más emlékművek is épülnek. A szocialista országok internacionalista segítségének emlék­művei. Hanoiban meglátogattam egy olyan üzemet, ahol kötött árukat ké­szítenek. Az élet itt ugyanolyan mint nálunk. Az emberek versenyeznek a munkában, sportolnak, művelődnek. Üröm és büszkeség töltött el, hogy a gépeken mindenütt ott láttam: „Made in Czechoslovakia“. Másutt NDK és szovjet gépeket láttam. A hősiesen harcoló vietnami nép nincs egyedül... IMRICH BIELICKÝ /I bombázás után Ismét helyreállít Iák a tönkretett utakat már romhalmazzá váltak — rend­szeresen bombázzák az utakat, öntö­zőberendezéseket és rizsföldeket is. A megrongálódott töltések miatt gyakoriak az áradások. Ha esni kezd, a közeli laoszi hegyekből lezúduló víz valóságos tengerré változtatja az egész vidéket. Ha az eső eláll, a víz gyorsan lefolyik a közeli Csendes Óceánba s magával viszi a termés egy részét, meg az értékes termőföl­det is. Éppen azért az is jó, ha az itt lévő földeken elérik a két tonnás hektárhozamokat. Miközben a déli tartomány egyik városkájába, Thank-hoába utaztunk, elgyönyörködtem a táj szépségeiben, a soha nem látott tűzpiros virágok­ban. A városka csupán 110 km-re fekszik Hanojtól és a légitámadások egyik legfőbb célpontja. Az egyik IL Az tskolacsengö egy jel nem robbant amerikai bomba. Az iskola udvarán folyik a hétvégi kiértékelés. $ .ff* Ffjrr £5 W . J mm élv - ^E\wb _ VPt1 SmÉÜL * Vjgdfc JyjíjSr' ^ r* í4ijSBSút * flr' ~ rvr. » 'i ome* u.' 11 ^ V“I BúyKjBjfr líi*t2 ■ Nincs sürgetfibb feladat Az európai kommunista és munkáspártok képviselői szolidaritási értekezletet tartottak Párizsban, azzal a céllal, hogy széles nemzetkö­zi összefogást sürgessenek Vietnamért, az Indokinában folyó amerikai agresszió beszüntetéséért. A tanácskozás és az elfogadott nyilatkozat, valamint az újabb szolidaritási akciók rendezésére kifejtett elképze­lések kifejezik az európai kommunista és munkáspártok törhetetlen együttérzését a hős vietnami, laoszi és kambodzsai néppel. Természetesen a párizsi tanácskozáson képviselt kommunista és munkáspártok nem első alkalommal fejezték ki az amerikai agressziót elitélő álláspontjukat és az indokínai népekkel vállalt proletár szoli­daritásukat. Ez a tanácskozás mégis több, mert ez alkalommal egy egész kontinens haladó erőinek képviseletében, együttesen és egyönte­tűen Ítélték el a Egyesült Államok immár tiz éve folyó példátlanul barbár háborúját. Az állásfoglalásban a legnemesebb emberi érzések, a szolidaritás, a további segitőkészség fejeződik ki a földrajzilag tá­voli, de szivünkhöz oly közel álló, az imperializmus fő erejével a szabadságáért és a függetlenségéért harcoló népekkel. Most, amikor a vietnami nép elleni agresszió, a népirtó háború ta­lán a legsúlyosabb szakaszához ért, amikor az agresszorok tengeri aknazárral, állandó terrorbombázásokkal próbálják megtörni a viet­nami nép ellenállását, amikor veszett dühükben a folyók gátjainak szétromboiásával milliók és milliók létét veszélyeztetik, az európai kontinens haladó erői ismételten elkötelezték magukat a vietnami nép igaz ügyének fokozottabb támogatására, s erre szólítják fel a világ anttlmpcrlallsta és békeszerető erőit is. A nyilatkozat ünnepé­lyesen kijelenti, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország to­vábbra is törhetetlenül támogatja és segíti az indokínai hazafiakat. Az Imperialista agresszió ellen harcoló Indokinai népekkel való szolidaritás azonban már világot átfogó nemzetközi ügy, Így a harco­ló népek maguk mögött tudhatják valamennyi kommunista és mun­káspárt, a nemzeti felszabadító mozgalom, az egész világ haladó és békeerőinek segítségét és szolidaritását. Ez a szolidaritás, az agresszió befejezését követelő mozgalom, reális erő, amelyet azonban az eddi­ginél jobban össze kell fogni. Ezek az erők már ott feszülnek a világ minden táján, beleértve az Egyesült Államokat is. A munkások, az értelmiségiek, a falvak dolgozói és különösen az Ifjú nemzedékek so­raiban mind tömegesebbek azok az erők, amelyeket megdöbbent és cselekvésre késztet az amerikai hadviselés barbársága, s ezek az erők mind határozottabban követelik az agresszió beszüntetését és az ame­rikaiak által szabotált politikai rendezés meggyorsítását. A legutóbbi napok példája is bizonyitja, hogy tovább szélesedik, új erőket mozgósít a barbár hadviselés azonnali beszüntetésének kö­vetelése. A Vietnami Demokratikus Köztársaság gátjainak bombázása ellen felemelte a szavát az Egyházak Vllágtanácsa, Waldheim, az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára. Mindkét Intő szóra ide­ges, elutasító, sőt hetykén rendreutasító válasz érkezett Washington­ból. Nlxonnal az élen az egész amerikai kormányapparátus fenyegető­zik; a gátak bombázásával kapcsolatos vádakat kommunista propa­gandának minősítik és sem tekintélyt, sem fáradságot nem kiméivé próbálják cáfolni a tényeket. De a tények makacs dolgok és a lelep­lezés hatására Washington hátrálni kényszerül. A Fehér Ház meg­bízásából most légi felvételeket mutattak be Waldheim ENSZ-főtlt­­kárnak, azzal a magyarázattal, hogy a gátakat ért találatok véletle­nek. Ez már a bűntény védekező beismerése. De véletlenről szó sem lehet a legmodernebb amerikai haditechnika esetében. A gátak bom­bázása céltudatos, alaposan megfontolt, mint ezt bizonyítják azok u íilmfelvételek is, amelyeket a híres amerikai rilmszinésznő, Jane Fonda maga készített a VDK-ban tett látogatása során. „Nincs nemesebb és sürgetőbb feladat — állapítja meg az európai kommunista és munkáspártok képviselőinek nyilatkozata —, mint Vietnam, Laosz és Kambodzsa népeinek támogatása és az Indokíná­ban elkövetett amerikai bűnök leleplezése.“ Ebbe a feladatba be kell kapcsolni minden társadalmi, politikai és erkölcsi erőt, amely elítéli a népirtó háborút és támogatja a létükben fenyegetett indokínai né­pek elidegeníthetetlen jogait. Nemzetközi összefogással, újabb és újabb, minden eddiginél szélesebb akcióegységek szervezésével ki kell kényszeríteni a háború mielőbbi befejezését. Az európai testvérpártok értekezlete, a korábbi álláspontjukkal egyezően ismét kijelentette, hogy a vietnami probléma nem rendez­hető háborúval, a rendezést a párizsi négyes konferencián kelt elérni, ahol a VDR és a DIFK javaslatai alapján gyorsan megtalálható az agresszorok számára Is elfogadható, méltányos kiút. A Nixon kormány azonban a sok-sok kudarc ellenére, a háború pusztításainak fokozásával továbbra is a katonai győzelem hiú remé­nyeit kergeti. A vietnami hazafiak lapjának hozzánk eljutott legutób­bi száma írja, hogy már több mint 20 millió bombakráter éktelen­kedik 'Vietnam földjén, egy alig több mint 30 millió lakosú és — Észak és Dél területét együtt számítva — mintegy 330 ezer négyzet­­kilométer területű országban! Több mint hatvan bomba négyzetkilő­­méterehként! De sem a szüntelen bombatámadások, sem a tengeri blokád, sem a hadviselés másfajta pusztító eszközei nem törheti meg a szabadsá­gukért és függetlenségükért küzdő népek akaratát. A vietnami, a laoszi és a khmer népek önfeláldozó hősiessége, a szélesedő nemzet­közi szolidaritás segítségével, eddig is képes volt meghiúsítani az agresszorok terveit. Az újabb nemzetközi összefogás pedig győzelemre viheti a világ békeszerető erőinek akaratát és kikényszerítheti a há­ború befejezését s békét teremthet a mérhetetlenül sokat szenvedett Indokínában. 17

Next

/
Thumbnails
Contents