A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1972-08-18 / 33. szám

• Egy diáklány, egy főpincér, egy szerkesztő és egy útmester véle­ménye # A fotonrakéták utasai mit mondanak majd? # Közgaz­dászok és az időpazarlás % Har­­:i jelszó, vagy felismerés? / ^ ézem a filmet. A vásznon peregnek az események. A rendezői utasítás értelmében meg­szólal egy óra. Egyre erősödő tikta­­kolással jelzi az idő múlását. Érzé­kelem, hogy a jelen csak egy tüné­keny pillanat: minden, ami előtte volt, már a múlthoz tartozik, s min­den, ami utána keletkezik, már a jövöé. Az idő a múltból a jövő felé folyik. Halkul a tiktakolás... Már nem is nézem a filmet. Behunyom szeme­met. Gondolkodom. Az időről, mely közben múlik... eszköz. Kétségtelenül fontos eszköz, de csak az s nem több. Sajnálták az időt Annak idején rendkívül nagy ér­deklődés előzte meg John Kennedy elnök dallasi beszédét. Néhány hír­­ügynökség megtudott ebből több részletet és az elnökhöz közelálló forrásokra hivatkozva előre közölte. Ez akkor rendkívül érdekes volt. Alig egy óra múlva azonban eldör­dültek a gyilkos lövések, Kennedy elnök beszéde sohasem hangzott el, a megírt szöveg történelmi érdekes­séggé vált, de a hírügynökségi anya­gokat már nem közölte senki. A hír­­ügynökség dolgozói bizony sajnálták az' anyag beszerzésére, feldolgozásá­ra fordított időt. Hát még a hír­­ügynökség tulajdonosa! Érthető ez a nyugati viszonyok kö­zött, hisz az „időfaktor“ figyelembe­vételének mechanizmusa a kapitaliz­mus árképzésében történelmileg ki­alakult tényező. Náluk az „idő pénz“ mottóval indokolnak. Az Egyesült Államokban még a jö­vőből is pénzt csinálnak maguknak egyesek. Divat a futurológiái prog­nózis, tehát a jövő kifürkészése üz­letág. Olyan, amely egyedül Santa Barbarában 200 tudóst foglalkoztat, idő értéke A klasszikus fizika valamilyen tiszta tartamnak tekintette az időt, mely mindenütt szigorú egyformaság­gal, egyenletesen folyik. Newton na­gyon világosan fogalmazta meg ezt a felfogást a „Természetfilozófia ma­tematikai elvei“-ben: „Az abszolút, valódi matematikai idő önmagában véve, a maga lényege szerint, bár­milyen külsőre való vonatkoztatás nélkül, egyenletesen folyik és más­ként tartamnak neveztetik.“ Megtanultuk. így, szóról Bzóra, bár közben fennhangon hirdettük: „Szá­zados mulasztást pótol egy hatalmas óra.“ Nekünk volt Igazunk, hisz a newtoni időfelfogás a modern tudo­mány vívmányainak már egyáltalán nem felel meg. Sz. Meljuhin meghatározása elfo­gadhatóbb: „Az idő az anyagnak az a létformája, amely a változás folya­matát fejezi ki, annak egymásutáni­sága szempontjából s az anyagi ob­jektumok tartamát jellemzi saját lé­tük keretei között.“ így érthető, hogy az idő a változások tartamának mértéke és ritmusa különféle kap­csolatoktól függ. Múlhat gyorsan és lassan is. Ha lassul... Kíváncsi voltam s néhány embert megkérdeztem, hogy a számára mi­kor múlott lassan az idő. A szenei gimnázium I. B osztályának tanu­lója, Világi Éva így felelt: „Termé­szetesen, amikor matematika órán dolgozatot írtunk.“ Más szempont szerint felelt erre a kérdésre Illés István, az ágcsernyői étterem fő­pincére: „Bérfizetés napján rengeteg a részeg, ilyenkor számomra lassan múlik az idő.“ Az idő lelassulása paradoxnak tű­nik, hiszen ellentmond a szokásos képzeleteknek. A jövőt kutató tu­dósok viszont komolyan számot vet­nek ezzel a jelenséggel. Állítják, hogy a jövő csillagközi űrhajóiban, a fotonrakétákban a biológiai folya­matoknak is le kell lassulniuk a föl­di ütemhez képest. Szerintük az űr­hajósok a galaktika legtávolabbi vi­lágaiba is eljuthatnak majd, s a Földre visszatérve azt fogják látni, hogy itt sokkal több év telt el, mint a rakétában. Azt, hogy a rakétában milyen mértékben lassult le az idő, csak úgy lehet megállapítani, ha a Földre visszatérve összehasonlítják majd a rakéta útjának idejét a föl­di idővel. Egyébként az időkülönb­ség észrevétlen marad a rakéta la­kói számára. Elmondtam én ezt Balkó Pista bá­csinak is. De ő csak legyintett és a szokásos „szentenciával“ zárta le be­szélgetésünket: „Majd meglátjuk, no!... Idővel,ha jóllakunk tüdővel!“ Cs ha gyorsul? A modern fizikusok bizonyos csil­lagok színképvonalaiban észlelt vö­röseltolódás alapján kísérletileg alá­támasztott tételnek Ismerik el, hogy a nagy tömeggel és nagy gravitációs erőterekkel rendelkező testektől tá­volabbra az Idő gyorsabban múlik, mint ezen testek közelében. Nagyon bonyolult dolog ez. Egy­szerűbb volt megkérdezni, hogy ki­nek, mikor múlott gyorsan az idő. Hacsi Attila, a Gömöri Híflap szer­kesztője így felelt: „Amikor vesztés­re állt Rimaszombat futballcsapata, de támadott, bizony gyorsan múltak a percek!“ Tudja József,a kaposhar­­dicsai útmester nagyon magabizto­san csak annyit mondott; „Nősülés előtt.“ A jelenben, mely a múlt és a jövő érintkezési pontja, könnyű a múltról beszélni. Annak ellenére, hogy a gyorsan tűnő idő, nem mindig jelent kellemeset, hisz a vesztésre álló fut­ballcsapatnak a támadáshoz időre volt szüksége, s bizonyára bosszan­kodtak is, mondván: „Ha lett volna időnk!“ Cél. vagy eszköz? A gazdasági gyakorlat sokszor fel­veti a kérdést: érdemes-e a határ­idők lerövidítése érdekében növelni a ráfordításokat? Ugyanis az építő­iparban úgy veszik, mintha egy-egy létesítmény értéke független volna a kivitelezés idejétől, holott mint min­den tartalék, a befejezetlen építke­zések is csökkentik a gazdaságossá­got. Az időnyereség problémáját helye­sen ítélték meg tavaly a levicei (lé­vai) járás vezetői, mert amikor 117 millió korona beruházást igénylő sör­erjesztő, sörfejtő, szóda és alkohol­­mentes italokat készítő üzem építé­sét megkezdték, kijelentették: „Az igényes feladat időbeni teljesítése valamennyiünk érdeke.“ Máshol viszont elhanyagolják az „időfaktor“ szerepének megfelelő ér­tékelését. A trebišovi (tőketerebesi) járás „miniszövetkezetének“, az alig 110 hektáron gazdálkodó Budaházi Efsz-nek a közgazdásza így panasz­kodott: „A mi szövetkezetünkben nem lehet kihasználni a nagy és drága gépek kapacitását, így nagyok az amortizációs költségek.“ Ennek nyomán érdemes mindjárt néhány szót szólni a külföldön igen elterjedt gyorsított amortizációs rendszerről, mellyel ösztönzik a leg­hatásosabb kihasználást. Ezt a mód­szert a géppark optimális kihaszná­lási lehetősége teszi kívánatossá. Indokolt lenne nálunk Is bevezetni. A felsorolt példákból kitűnik, hogy nálunk, a mi gazdasági viszonyaink közepette az idő eszköz. És ez így helyes, hisz még az említett amorti­záció sem tükrözi teljesen az idő szerepét a gazdasági folyamatokban. Sőt, egyes esetekben nincs is reális értelme. Az „örök életű“ gátak, ala­gutak esetében például. A mai bo­nyolult gazdasági életben az időfak­tor általában mennyiségileg nehezen vehető figyelembe. Közgazdászaink feladata, hogy felismerjék: mikor okoz az időpazarlós nyereségcsök­kenést, mikor nem. Ennek az igénynek akkor tudnak eleget tenni, ha felismerik a valót: a szocialista ember számára az idő évi 7 millió dolláros költségkeret­ben. Azért használják Nyugaton az „idő pénz“ mottót, mert náluk a pénz végcél. Ét nálunk? Megkérdeztem a kaposhardicsai út­­mestert: Előfordult-e már, hogy saj­nálta valamire az idejét? Tudja József erősen összehunyorította a szemét, jó ideig gondolkodott, végül Így válaszolt: „Nem szoktam sajnál­ni az időt semmire sem!“ Akaratlanul is megállapitottam, hogy az idő értékelése szempontjá­ból mennyivel boldogabb ember az útmester, mint a dallasi hírügynök­ség tulajdonosa. Az utóbbi nem mondhatja, amit Tudja József mond. A mi társadalmunkban a műsza­ki-tudományos forradalom időfakto­rának nyomása érezhető. Néha talán fokozottabban, mint Nyugaton, hisz nekünk velük is versenyre kell kel­nünk. Néha brigádmunkákkal, ün­nepi műszakokkal kell megoldani a mutatkozó gazdasági problémákat. De még a legkisebb gyermek is tud­ja, hogy merre tartunk.1 A munkába­­lépés korhatárának kitolásával, a munkahét rövidítésével, a nyugdíj­­korhatár leszállításával, a szabad­ságidő meghosszabbításával fogjuk majd elérni, hogy mindenki megfe­lelő arányban részesüljön a szabad időből. ' A jövőben az egyén jóval több időt tölt majd azzal, hogy saját ma­gával : öltözködéssel, fürdéssel, sport­tal, egészségének védelmével törőd­jék. Miért sajnálná akkor Tudja Jó­zsef, én, te, vagy éppen ő fiz idejét? Az „idő pénz“ mottóval szemben a szocialista társadalom harpi jelsza­vaként és ezzel együtt felismerés­ként állítjuk: Az idő boldogság. HAJDt ANDRÁS Moyzes Milan felvétele 10

Next

/
Thumbnails
Contents