A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1972-08-18 / 33. szám

ül lik-l nem ill lile Az étkezésről Egy régi közmondás ezt mondja: „Együnk, hogy éljünk, de nem azért élünk, hogy együnk!“ Bölcs szavak ezek, mert hiszen az élet célját és értelmét nem az étkezésben látjuk. Másrészt vi­szont fontos, hogy az ember mit eszik és hogyan étkezik. Egyes emberek megelégszenek azzal, hogy bármivel jóllaknak, viszont mások csak abból esznek, ami ízlik nekik. Az emberek több­ségének eszébe sem jut, hogy elmélkedjen az ételek értéke fölött vagy hogy oly módon étkez-* zék, amivel biztosítja a naponta szükséges anyag­cserét. Kétségtelen, hogy a táplálkozásnál meg­honosodott rossz szokások komoly következmé­nyekkel járnak az ember egészségére. Sok be­tegséget megelőzhetnénk, ha kissé több időt és nagyobb gondot szentelnénk a táplálkozásnak. Az egyik hiba az ételek ízléstelen felszolgálá­sában, és az asztal, valamint az elhanyagolt és rendetlen étkezőhelyben rejlik. Ez leggyakrab­ban azokban a háztartásokban fordul elő, ahol az alkalmazásban levő háziasszony munkájával takarékoskodni akar. Rendszerint azzal mente­geti magát, hogy az asztalnál amúgy is csak há­ziak ülnek. Ez persze helytelen álláspont. Ügy az ételeket, mint a környezetet mindig szépen és ízlésesen kell elrendezni, előkészíteni, hogy étvágyat gerjesszenek. A nyilvános éttermekben is hasonló fogyaté­kosságok nemcsak az ételek minőségét és az egészségügyi szabályok betartását vizsgálják fe­lül, de megfelelő utasításokat adnak ki a köz­étkezdék elrendezésére vonatkozólag és az egyes ételek felszolgálási módját, valamint az asztalok rendbentartását illetően is. A helyiségek és az asztal elrendezése Alkalmi lakomára megfelelő tágas (a vendégek számához mért), barátságos, szellőztethető és szükség esetén befűthető helyiséget kell válasz­tani. Otthoni vendégség alkalmából vegyük figye­lembe az otthoni térségeket. Helytelen, ha laká­sunkba sok vendéget hívunk, sok asztalt zsúfo­lunk össze és a vendégek alig férnek el egymás mellett. Gyakori eset a vidéki esküvőkön és egyéb családi vendéglátások alkalmával, ame­lyekre a család nagyszámú rokonsága hivatalos. A lakomák középpontját az az asztal képezi, amelyen az ételeket felszolgálják. Minél ünne­pélyesebb alkalomról van szó, annál gondosab­ban terítünk meg és rendezzük el az asztalt. A terítésnél az ízlésesség, egyszerűség a döntő és ez a szabály minden ünnepi alkalomra érvé­nyes. Az abrosz alá vastag, fehér takarót vagy más puha anyagot teszünk. Ezzel egyrészt elejét vesz­­szük annak, hogy a forró tálak az asztal sima felületét megrongálják, másrészt tompítjuk a tá­nyércsörömpölést. A vastag alátét takarja be az egész asztalt, úgy mint a terítő, de ne legyen hosszabb, mint a terítő. Mivel a fehér térítőn a legkisebb folt is meglátszik, az asztalra csak tökéletesen tiszta térítőt terítsünk. Az utóbbi időben előszeretettel használják a műanyagból készült abroszokat. Egyes háztartásokban az ab­roszt még műanyagból készült, átlátszó terítővei is letakarják, hogy az abroszt oltalmazza. Ezek az asztalterítők azonban csak családi körben vagy a legközelebbi barátaink társaságában al­kalmazhatók. Ebédhez és vacsorához fehér, uzso­­nához és tízóraihoz halványszínű abroszt terí­tünk. Kertben és szabadban tarka asztalterítőket használunk. Kicsik versenye A Szovjetunióban nagy népszerű­ségnek örvend a mlnlkocslkon va­ló versenyzés. A kis autókon gye­rekek ülnek, kezük alatt 350 kein­es raotorkerékpérmotor. Verseny közben 50—60 km közötti tempó­ban robognak. A go kart verse­nyekre a felnőttek készítik elő a gyerekeket. Képünkön Viktor Ale­­xandrovics Klrszanov Indulás előtt. Cj irányzat? Prágából kaptuk a mellékelt fényképet. Állítólag Csehszlová­kiában Ružena Chatovának van leghosszabb haja. A ma 20 éves kislány hajának hossza 155 cm. Hétéves kora óta növeszti. Ehhez Is türelem kell, de még mennyll Párizsban nemrégen fejeződött be a fiatal szobrászok 24-ik kiál­lítása. A kiállítást most is a sza­bad ég alatt rendezték, és a Já­rókelők nagy figyelemmel kísér­ték a kiállított szobrokat. A szak­­vélemények nem a legnagyobb el­ismeréssel szóltak a művekről és alkotóikról. Képünkön az egyik szobor, mely rongyból és kerl­­tésdrótból készült. Ez van • Levelezni • ismerkedni • szeretnének Katona Malvina, Kostolné Klačany č. 134, okr. Dur. Streda, Diáklány vagyok. Magyar vagy szlovák nyelven szeretnék levelezni 17—20 éves korú külföldi fiatalokkal. Sátor Erzsébet, Dun. Streda, Jókaiho 1448. 16 éves vagyok. Hasonló korú fiatalokkal szeret­nék levelezni. Balatoni Józsefné, Pécs III. Körösi Csorna S. út 3. II. lépcsőház. C 2a. Magyarország. 21 éves vagyok. Foglalkozásom titkárnő. Csehszlovákiá­ban élő házaspárokkal szeretnék levelezni. Az ifjúság és a szabad idő Mondd meg, kivel barátkozol, megmondom ki vagy. Így tartja a közmondás. Sorolhat­nánk még tovább a hasonló találó kijelenté­seket, megállapításokat. Több mód és lehető­ség van arra, hogy véleményt alkothassunk egy másik emberről. Így például, ha vala­kinek belépünk a lakásába, és szétnézünk a könyvei között, képet alkothatunk róla, mi­lyen műveket olvas, mit helyez előtérbe, mi­lyen az érdeklődési köre. Abból a tényből ki­indulva, hogy az ember mivel tölti szabad idejét, megállapíthatjuk, ki milyen erkölcsi tulajdonságokkal rendelkezik. Szocialista társadalmunk célja, hogy az em­bernek minél több szabad időt biztosítson. A lehetőség adott, de egyre gyakrabban fel­vetődik a kérdés. Hogyan tudunk gazdálkod­ni a szabad idővel?x Céltalan időfecsérlésre vagy önmagunk és mások örömére használ­juk-e fel? Az a szabad idő, mely sem testi sem szellemi felüdülést nem okoz, kárba ve­szett. Sajnos, főleg a fiatalok nem tudják, mit kezdjenek a szabad szombatokkal, vasár­napokkal. A ténfergés, a semmittevés előbb utóbb odavezet, hogy egyesek rendzavarókká válnak és később a közbiztonsági szervek vet­nek véget a „szabadság“ ilyennemű értelme­zésének. Megszaporodtak az utcán álldogáló fiatalok. Vendéglőinkben, kávéházainkban el­töltött idő komoly anyagi befektetést követel, nem is szólva arról, hogy az italtól feltüzelt fiatalok fittyet hánynak az általánosan el­fogadott emberi normákra, és nem egy eset­ben közmegbotránkoztatást idéznek elő. A há­zibulik szervezői és résztvevői is sokszor meg­feledkeznek önmagukról, így a jó célokat szolgáló szórakozás, kikapcsolódás esetenként kétes tartalmat kap. Nem egy, rendőrségre került, erkölcsileg félrecsúszott fiatal lány az­zal próbált védekezni a bírósági tárgyaláson, hogy mások, a „partnerek" vitték rossz útra a házi mulatságok alkalmával. A fiatalkorúak bűnözése világprobléma. Probléma ez nálunk is. Az iszákosság nem­csak az egyén számára, hanem a társadalom számára is káros. Felmérések bizonyítják, hogy azok a fiatalok, akik szabad idejüket nem tudják jól felhasználni, pontatlanok a munkában, késön járnak be a ipunkahelyre. Téves az a felfogás, hogy a szabad idő fel­­használása magánügy. Társadalmi érdekünk megköveteli, hogy olyan embereket neveljünk, akik helyt állnak a munkában, de tudnak szórakozni akkor, amikor társaságban van­nak, ki tudnak kapcsolódni a mindennapi gondoktól. Általános receptet nehéz volna előírni arra, ki hogyan használja fel a szabad idejét. A csa­lád, az iskola, a társadalmi szervezetek és az állami intézmények összefogására van szük­ség, hogy a szabad időt, melyet szocialista rendszerünk adott az embereknek, azt társa­dalmunk és saját javunkra használjuk fel. Nem mindegy számunkra, hogy lányaink és fiaink jellemvonásai milyen irányban fejlőd­nek. Cs. I. I vt hot 9

Next

/
Thumbnails
Contents