A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-08-11 / 32. szám
Minden 55. órában egy hajó Éjjeli műszak a rostocki Neptun hajógyárban Este van. Friss szél fúj a tenger felől. Karl Krüger ott áll a villamosmegállónál. Kabátjának gallérja magasan föltűrve. Idegesen pillant olykor-olykor a karórájára. Ügy veszi észre, ma késik •a villamos. Ezzel jár már évek óta, reggeli, délutáni vagy éjjeli műszakra a rostocki Neptun hajógyárba. Ha a villamoson nem olvas éppen újságot, akkor kinéz az ablakon s érdeklődéssel szemléli, hogyan változtatja ez a város napról napra az arculatát, hogyan tűnnek el csúnya ráncai. ■ Rostock — 753 éve áll fenn, 190 000 lakosa van, a középkorban jelentős Hanza-város, egyetemnek, több tucat ipari nagyüzemnek ad helyet falai között, tengeri kikötője több mint 10 millió tonna árut forgalmaz évente, labdarúgó csapata az NB I-ben játszik, ha pillanatnyilag több gondot is okoz szurkolóinak, mint örömet — és itt vannak a hajógyárak. ■ A villamos, amely pár pillanattal ezelőtt még kétségbeejtően zsúfolt volt, most csaknem üresen folytatja útját. A kiszálló néhány embert légkalapácsok dübörgésének, fúrógépek sivításának és hegesztőkészülékek sziszegésének koncertje fogadja. Az újonnan jött mindjárt ahogy belép, érzi amit mások már régen tudnak, hogy milyen fájdalmasan kis területtel rendelkezik a hajógyár. Száz évvel ezelőtt épült, és sok épület ennek megfelelő állapotban van. — Egyes gyárcsarnokok — mondja Karl Krüger a riporternek — ugyanúgy néznek ki, mint negyven vagy ötven évvel ezelőtt. S mégis, ez alatt az idő alatt, hihetetlenül sok minden megváltozott! — Ügyetlen kézzel végigsimítja a haját: — Nehéz munka, emelkedő árak, csökkenő bérek, munkáselbocsátások, fasizmus s a háború végén lebombázott ház. Ilyen Volt az életem. — Mély ránc jelenik meg a szája szögletében. Aztán legyint, mintha el akarná hessegetni a szomorú emlékeket, és folytatja: — Ezerkilencszáznegyvenötben nem volt semmink. Abban az időben csak egy maroknyi hajóépítő munkás volt a mai Német Demokratikus Köztársaság területén. Ha akkor valaki hajóépítésről beszélt, Hamburgra, Kielre vagy Brémára gondolt. Es ma? Menjen el Warnemündébe, Wismarba, Stralsundba és Wolgástba, nézze meg az új, korszerű hajógyárakat, s meglátja, mi minden épült azóta. Karl Krüger még ma is jól emlékszik 1956. január 14-re. Akkor fiatal szakikat tanított be a warnemündei Warnow hajógyárban. — Szörnyű hideg volt aznap, de mi nem éreztük. A fél város talpon volt, mintha egy új Kolumbusrtak kellett volna partra szállnia. Pedig „csak" az éppen akkor befejezett első tízezer tonnás hajót bocsátottuk vízre. És látja, ami akkor szenzáció volt, ma mór régen megszokott, szürke esemény. Ma ugyanis az NDK hajógyárait minden 55 órában elhagyja egy új hajó. Minden ötvenötödik órában „szerencsés utat" kívánnak egy-egy új hajó legénységének a hajóépítők. Az NDK hajóipara 1971 végéig 4,06 millió brutto regisztertonna hajóteret, összesen 3340 hajót épített. A fő átvevőnek, a Szovjetuniónak, 2716 hajót adtak át, összesen 2,56 BRT űrtartalommal. Két óra van éjfél után. A horizonton csalhatatlanul jelzi érkezését az új nap, s* harminc percre elhal a zaj. Itt az ideje, hogy valami meleg ételt vegyenek magukhoz a munkások, ezért valamennyi műhelyből megindulnak az üzemi étkezőbe. A mellettünk levő asztalnál élénk vita folyik. Egy új munkamódszerről, amely jó ugyan, de úgy látszik, még nem eléggé érett. Karl Krüger kissé megdőlt felsőtesttel figyelmesen hallgatja a vitát és váratlanul megszólal: — Az előbb azt szerette volna tudni, mi minden változott meg az elmúlt huszonöt esztendő alatt. Ismeri a hajólakatos munkáját? Föl a lépcsőn méretet venni, le a lépcsőn a műhelybe feldolgozni az anyagot, föl a lépcsőn a hajó törzsébe. Így volt ez, mióta az eszemet tudom. Soha senki sem vette számba, hány kilométert tett meg így egy-egy lakatos. De azt tudta mindenki, hogy ez így nem mehet tovább. Most a hajótest építésével párhuzamosan egy modell alapján a műhelyben készítik el például a motorhoz csatlakozó egész belső szerelvényt az összes csövekkel, szivattyúkkal és szűrőberendezéssel. Ilymódon 180 százalékkal növekedett a munka termelékenysége, s négy hajónál 166 258 munkaórát lehet megtakarítani. Közben kiürült a terem. Mi Is fölkeltünk az asztaltól. Amint nézem, mindenkinek sürgős a dolga. A beállt csöndet Karl Krüger töri meg: — Holnapután bocsátunk vízre egy motoros kereskedelmi hajót a Szovjetunió számára. Amint tudja, már a háború utáni években a warnowi hajógyárban dolgoztam. Szovjet barátaink voltak azok, akik a warnowi hajógyárnak az első megrendelést adták: rendeltek tizennyolc fakonstrukciójú halászbárkát, kuttert. Így kezdődött a hajóépítés az NDK-ban. A Német Demokratikus Köztársaság ma igen előkelő helyet foglal el a hajót exportáló országok között. A 100 brutto regisztertonnát meghaladó halászhajók építését tekintve az első hat állam sorrendje 1970-ben: ország darab BRT NDK 64 113 903 Lengyelország 21 94 123 Franciaország 101 86 700 Japán 264 75 067 Szovjetunió 52 71143 Svédország 6 58 770 Egy hajókürt az éjszakai műszak végét jelzi. A gyér hajnali fényben fáradtak az arcok. S mégis minden más kiolvasható belőlük, csak fásultság nem. A mosdóban szavak, szófoszlányok röpködnek ide-oda. Az egyik azt akarja megtudni a szomszédjától, kimegy-e délután a Keleti-tengerre. Másik kettő azon töpreng, van-e futballcsapatuknak kilátása a Carl Zeiss Jena elleni meccsen. A mellettük állók gondolatai a következő éjszakai műszak körül járnak, s már most megbeszélik a következő munkafolyamatot. „Csak minden úgy menjen, mint a karikacsapás“ — mondja egyikük. Mielőtt végleg elhagynánk a gyárat s kilépnénk a kapun a friss, hűvös hajnalba, megiszunk még a kantinban egy csésze kávét. Karl Krüger ugyanis a többség véleményével ellentétben azt állítja, hogy a kávé kitűnő altatószer. MANFRED STAVENHAGEN Rostock, az ősi Hanza-város Ez a hajócsavar 26 tonnát nyom
