A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-08-11 / 32. szám
Duna mente A devini (dévényi) ősi vár romjai alatt a Morva torkolatánál ér csehszlovák területre Európa második legnagyobb folyója: a Duna. A BŐVIZŰ DUNA, Európa második legnagyob 3 folyója, mely a nyugat-németorszá gi Fekete-erdőből ered, a devini dévényi) ősi vár romjai alatt, a RÍ orva torkolatánál él csehszlovák területre. A Szlovák Szocialista Köztársi iság fővárosa, Bratislava alatt lassítja folyását, majd szétágazik, és F.omámónál (Komáromnál) ismét e.\ yesül. Az öreg és a Kis-Duna között elterülő csaknem száz kilométer he sszú, és 15—30 km széles, nagyon to. ’mékeny területet, mely a Duna tulajdonképpeni legnagyobb szigete, Csallóköznek nevezik. A végtelennek tűnő síkságon romantikus vízmenti ligetek, gazdag növényzetű szigetek zöldellnek, ahol különböző, ma már csak nagyon elvétve látható, kihalóban lévő vízimadarak fészkelnek. A vadregényes tájnak, melynek gazdasági és* kulturális élete a felszabaüulást követően lényegében megváltó: ott, turisztikai szempontból is nagy jövőt jósolnak. Nagyszerű fürdőzési és vízisportolási, A Duna menti tál dísze: a hamvas távirózsa. A Dunajská Streda-i /dunaszerde. helyi) „Dunaj“ szálló étterme. halászati és vadászati lehetőségek nyílnak a rendezett strandjain, illetve a vadregényes, sok helyen dzsungelszerű ligeteiben. — Nagyon szép, felejthetetlen napokat töltöttem a Duna mentén. Végigbarangoltam a Nagy Duna, vagy ahogyan az ottlakók nevezik: az öreg Duna és a Kis Duna partvidékét. A Kormoránok szigetén türelmes lesen figyeltem a ritka vízimadarakat, megcsodáltam a talajvíztől táplált hatalmas tavak pompás díszét: a hamvas tavirózsát, és a védett vadászterületeken a túzokot és tengeri sast is láttam — mesélte minap egyik szabadságáról hazatért barátom. Kellemes napokat töltöttem Csallóközben — folytatta, majd tanácsolta: Aki jól akarja magát érezni, aki valóban pihenni akar, az töltse a Duna mentén a szabadságát! Azt hiszem, sokan vannak, akik a tanácsot megfogadják, ezért mai cikkünkben a Duna mentéről írunk, Csallóközbe rándulunk ki. Bratislavából indulunk és Prievoz (Főrév) elővároson keresztül a kitűnő Komárnói (komáromi) betonúton Samorín (Somorja) felé tartünk. Első állomásunk Podunajské Biskupice (Pozsonypüspöki), melynek mai területén római, majd szláv település volt. A Szt. Miklósról, elnevezett gótikus temploma 1221-ben épült. Az előváros délkeleti részén térünk le a Kormoránok szigetére, ahol az elfáradt turista megpihenhet: sátort verhet, fürödhet, csónakázhat, halászhat. A sziget ma már nagyon ritkán látható madárról, a kormoránról, vagy ahogyan a nép nevezi: a kárókatonáról kapta nevét, mely egyedül ezen a szigeten fészkel. Hogy mikortól fészkel a szigeten ez a különleges madár, azt nem lehet megállapítani. Sajnos, kihalóban van, tavasszal mindig kevesebb tér vissza messzi útjáról. A szigetről Hamuliakovo (Gútor) felé folytatjuk utunkat. Nézze meg a tizenharmadik század első felében épült román stílusú nagyon szép templomot, és a közeli Dunaparton létesült turisztikai központba is látogasson el. Kitűnő fürdőzési és vizisportolási lehetőségek vannak. Hamuliakovóról (Gútorról) Samorínba (Somorjára) utazunk, mely nevét a latin „Sancta Mária“, későbben Samaria elnevezésből kapta. Már a tizenötödik században kiváltságokkal rendelkező szabad királyi város jelentős dunai kikötő volt. Az eredetileg román stílusú temploma 1238-ban épült. A város történetének egyik sokat emlegetett érdekessége: a tizenhetedik századi boszorkányper. A város a második világháború után indult nagy fejlődésnek. Oj, korszerű városnegyed létesült, kitűnő éttermei vannak, és korszerűen felszerelt autójavítót is létesítettek. • Utunkat tovább folytatva Mliečnánál (Tejfalunál) jobbra letérve Hru- Sovra (Körtvéiyesre) érünk. Duna menti turisztikai központ, — dunai hajókikötő. Kitűnő étterem, halászcsárda, különleges halcsemegéivel várja a vendégeket. Elsőrangú táborozási lehetőségei miatt az elmúlt évek során kedvelt kirándulóhely lett, ahol szintén nagyszerű fürdőzési és vízisportolási lehetőségek vannak. Hrušovra (Körtvéiyesre) Bratislavából hajón is kirándulhatunk. Horný Bar (Felső Bár) irányába utazunk tovább, ahonnan jobbra Bodíky (Bodak) felé térünk le. A falu sajátos népi építőművészetéről — régi halászházak —, népviseletéről és népszokásairól nevezetes. Környékén gyönyörű ligetek vannak, melynek vizeiben gazdag a halállomány, erdeiben pedig gazdag a vadállomány. Különösen az őszi hónapokban rendeznek nagy vadászatokat ezen a területen. A szintén régi halászfalu, Baka felé folytatjuk utunkat, melynek környékén vadregényes, dzsungelszerű szigetek zöldellnek. Ezen a természetvédelmi területté nyilvánított vidéken, a sűrű erdők lombjai között fészkel a ma már szintén nagyon ritkán látható tengeri sas. Bakáról nagyon szép és termékeny tájon folytatjuk utunkat. Legközelebbi állomásunk: Gabčíkovo (Bős). A községnek gazdag története van, az elsárgult kódexek lapjain már 1246- ban említést tesznek róla, és Csallóköz, vagy ahogyan a nép nyelvén nevezték, az Aranykert egyik leggazdagabb halászfalujában a tizenharmadik században épült gót stílusú templomot és a kastélyt tekintjük meg. A bősi erdőkben, a Fekete erdő vadregényes Duna-ágaiban csukákra, süllőkre, harcsákra halászhatunk, de nem ritka az angolna és a kecsege sem. A nagy múlttal rendelkező egykori halászfaluból Medveďov (Medve) felé folytatjuk utunkat, amit híd köt össze a Duna túlsó oldalán, néhány kilométerre lévő magyarországi Győrrel. A híd javítása miatt azonban a határforgalom jelenleg szünetel. Medvéről Holice (Egyházgelle) felé a komárnói betonútra térünk vissza és a falu peremén, az országút mentén lévő Kondorosi csárdában pihenünk meg, ahol kitűnő ételekkel, halcsemegékkel, és hűtött italokkal várják a vendégeket. Mai utunk végállomása: Dunajská Streda (Dunaszerdahely). Járási székhely a vidék gazdasági és kulturális központja. Történelme a bronzkorba nyúlik, amit az ásatások során talált leletek bizonyítanak. A feljegyzések már 1254-ben azt tanúsítják, hogy a városnak élénk kereskedelme volt, piaci joggal rendelkezett. A város gótikus temploma a tizennegyedik században épült, barokk stílusú kastélya pedig a tizennyolcadik században létesült. Dunaszerdahely a felszabadulás után indult nagy fejlődésnek. Ma már jelentős ipari központ, ahol a mezőgazdasági termékeket dolgozzák fel. Korszerű cukorgyára, konzervgyára van. Oj, korszerű városrészek is létesültek, kitűnő sportstadionja van és modern szállodájában a legigényesebb vendégeket is kielégítik. (Folytatjuk) A Kis-Duna partján régi vízimalom emlékeztet a múltra. (Absolon L. felvételei)
