A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1972-08-11 / 32. szám

Olvasóink írják

Szép siker

Az iskolák kapui bezárultak, a gyerekek élvezik a nyári szünet különféle örömeit. Nagy és Kistárkányban (Veiké és Maié Trakany) viszont a vakáció ellenére is szívesen emlékeznek vissza a diákok és felnőttek arra a kedves évadzáró előadásra, amelyet a kilencéves iskola diákjai tartottak a tanítás napjaiban.

Nagy Éva és Tárczi Júlia tanítónők rendezésében szinrevitték Csetényi Anikó: „Fajankó“ című kétrészes mesejátékát elismerő, szép sikerrel.

A népes szereplőgárda közül jól megállták helyüket a címszerepet alakító s igen tehetséges Juhász Tibor, valamint Nagy Olivér, Puskás Ilona, Nagy Gyula, Petrik László, Juhász Ferenc, Kovács Mária, Tóbiás Éva, de a többiek is hozzájárultak a darab sikeréhez. KASSAI B.

A béke és a barátság követei

A közelmúltban nagy sikerrel vendégszerepeit a Levice-i (lévai) járás több községében a hazánkban állomásozó szovjet csapatok középső csoportjának 100 tagú tánc- és énekegyüttese. A kiváló szólistákkal, kitűnő ének-, zene- és tánckarral rendelkező művészegyüttes méltán aratott mindenütt fergeteges sikert. Felvételünk az együttes Ipolysági (Sahy) fellépésén készült.

Kép és szöveg: SÁGI TÚTH TIBOR Szeretet nélkül élni igen fájó

Nem véletlenül adom e cikknek a fenti címet. Szeretnék beszámolni egy igen megható, de egyben szomorú látogatásról. 1972. 6. 10-én az oroszkai Vöröskereszt szervezete látogatást tett a Iontól aggok otthonában (lévai járás). Gazdasági helyzetünkhöz mérten vásároltunk csekély kis ajándékot az itt lakó idős emberek részére. Ezzel szerettünk volna kedveskedni. Anyagi támogatást kaptunk a helyi nemzeti bizottságtól, Sasvári elvtárstól. A kis csomagocskákban cukorka és narancs bújt meg, a férfiak cigarettát is kaptak. Asszonyaink sütemény elkészítését is vállalták. Természetesen június lévén a rózsa bontogatta szirmait és mi ebből a kedves virágból is bőven elhalmoztuk az itt lakó idős, szeretetre vágyó embereket.

Indulás előtt nagy volt az izgalom, vajon milyen lesz a fogadtatás? Begördültek a kocsik az otthon udvarára, ahol kis várakozás után az otthon igazgatónője fogadott bennünket nagy szeretettel, összehívta az otthon 48 megöregedett s az életben megfáradt lakóját. Az otthon ebédlőjében került sor a találkozásra és a csomagocskák szétosztására. Mészáros elvtársnő, az otthon igazgatónője, köszöntött bennünket és bemutatott védenceinek. Az otthon egyik lakója hegedűjátékával szórakoztatta a jelenlevőket. Majd ezt követően a Vöröskereszt elnöke, Mácsay elvtársnő, köszöntötte az idős embereket, szavaira könny szökött szemükbe de ezek örömkönnyek voltak, mert érezték, hogy törődnek velük az emberek. Ha nem is a hozzátartozóik voltunk, de szeretetet vittünk szürke napjaikba.

Tudjuk, hogy társadalmunk gondoskodása minden szükségest biztosit számukra, azonban egyet nem tud pótolni semmi és senki, a családi otthon melegét, az unokák zsivaját a szeretetet.

Azután sétálni mentünk a gyönyörű parkba, amely tele van rózsával. Felvételeket készítettünk találkozásunk emlékére. ígéretet tettünk, hogy a fényképekből eljuttatunk az otthonba is, A parkban sétálva kértek bennünket, jöjjünk el többször, hozzunk egy kis szeretetet öreg napjaikba. Megígértük. Eljövünk. Tudjuk, hogy a szívük mást vár, de mi is nagy örömet szereztünk számukra. Fájó szlvvbl távoztunk az otthonból. Szeretnénk, ha az ottlévő öregek hozzátartozói sorainkat nem csupán olvasnák, de tennének is valamit ezekért az emberekért. Ha már egyszer nem gondoskodnak róluk, legalább időnként látogassák meg őket, hiszen ettől többet nem is kívánnak.

Elismerésünket fejeztük ki az otthon összes alkalmazottjának önfeláldozó munkájáért, a szeretetért, melyet ezeknek az embereknek nyújtanak.

Az SZVK vezetősége, POHRONSKÝ RÜSKOV (OROSZKA)

I

I

I

Lelkes Ernőné és Lovas Jenő a könyvtárban

höt^ 5

rencet és Lovas Jenőt. Remélem még sok ürömét szereznek nekünk.

— Egyszóval: elégedett a szervezet munkájával?

— Azt így nem mondanám, hiszen lenne még tennivaló, főképpen az lenne kívánatos, hogy a 85 CSEMADOK-tagból még többen vegyenek részt az aktív kulturális tevékenységben.

— Elfelejtettünk-e valamit?

— Igen. Elfelejtettük megköszönni Hideghéti Kórolyné odaadó munkáját, ú tanította be az énekeket, méghozzá hallatlan kedvvel és lelkesedéssel . . .

A lelkesedés szó, úgy látszik, gyökeret vert a felbáriak szótárában. Pontosabban maga a lelkesedés, mint jellemvonás, virágzott ki a CSF.MADOK Itteni tagjai ban. Nemhiába él rengeteg Lelkes Horný Báron. Hiszen, mint említettem, az elnököt is Lelkes Ernőnének hívják ...

De hagyománya is van a községben a kulturális munkának. Mielőtt elköszöntünk volna a zöld lombokba öltözött falutól, még meglátogattuk Kiss Ernő nyugalmazott tanítót.

A 78 éves pedagógus szemének még friss a tüze; még mindig nyugtalan, örökké tevékenykedik. Énekel a CSEMADOK énekkarában, de otthon sem tud nyugodtan megülni. A gyümölcsfákat gondozza, s azonkívül Is állandóan talál magának munkát. Amint mondja, ő csak így tud pihenni. Valamikor egyesegyedül tanított (és kántorkodott) a faluban, de nem volt olyan év, hogy ne tanított volna be legalább egy színdarabot. Ma 18 tanító működik a faluban, színdarabot azonban ma mér nem nagyon rendeznek. Lehet, hogy a tévé az oka?

Nem tudom. Mindenesetre Kiss Ernő nyugdíjas tanító, egyébként a CSEMADOK alapító tagja, élő hagyomány Felbáron.

A kulturális munka helyi „eleven klasszikusa“. — ZSÉLYI—

Szőcs Éva versmondó, a CSE- Kiss Ernő nyugalmazott tanító MADOK helyi csoportjának alelnöke Prandl Sándor felvétele

, kerüli ahol nincs fa, talán még öröm a másodikos elemista koromban tanult verslkét mormolom, s arra gondolok, hogy ha a versfabrlkálónak igaza van, akkor itt, ebben a kis csallóközi faluban örömben úsznak az emberek.

Lombos, koronás fák az utcák mentén, a templom körül, a kertekben. Ha jól látom, legtöbb a diófa, de az is lehet, hogy tévedek. Azt mondják, van, aki a fáktól nem látja az erdőt. Itt a fáktól viszont a falut alig látni. Holott a templomtoronyba is felmásztam ennek érdekében. Annyit azonban észreveszek, hogy a gyümölcsfák roskadoznak a terméstől (alma, körte, barack), ez a bő termés bizony az öröm egyik forrása lehet.

De mindez csak afféle kitérő, félresiklott meditáció, hiszen nem ezért jöttünk ide.

Egy gyorsfelvétel, vagy ha úgy tetszik, gyors fénykép kedvéért jöttünk. A CSEMADOK helyi szervezetéről akarjuk készíteni, arról a szervezetről, amelynek hírét egészen huzzánk „hozták a szelek“.

Lelkes Ernőnét, a szervezet elnökét, fogjuk vallatóra: Mivel is

alapoztáffghát meg jó hírnevüket?

— Legjobban az esztrádcsoportunk működik. Fiatalok és öregek, nők és férfiak, kitűnő énekesek és remek táncosok vesznek részt munkájában. Utoljára márciusban rendeztünk egy nagysikerű Petőfi-estet, de legnagyobb sikerünk tavaly volt, egy magyar nóta és népdal-esttel, amelyen 380 fizetővendég vett részt, de sokan nem fértek be a kultúrházba.

— Ki szervezte meg a csoportot és fellépéseit?

— Nem lehet ezt egy ember számlájára írni. 18 tanító van a faluban, közülük öten lelkesen szervezik a CSEMADOK kulturális tevékenységét, vagy éppen szerepelnek egy-egy műsorban. A következő neveket említeném: Mészáros Józsefné, Lovas Jenő, Vajas Károlyné, Lelkes Mária, Rajj Ferenc.

— Hallom, kitűnő szavalóik vannak, akik épp az említett Petőfi-esten mutatkoztak be . . .

— Igen, a szavalók megérdemlik a dicséretet. Minden igyekezetük az, hogy a falu lakóival megkedveltessék a szép verset, az igazi költészetet. Hadd említem meg Szőcs Évát (egyébként a CSEMADOK-szervezet aleinöke), Soós Ilonát és Soós Erzsébetet, Kovács Erzsébetet, Lengyel Fe-