A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-28 / 4. szám
» jllgl tsíiisicssnilií Nagy Ignác košicei (kassai) olvasónk kérdezi, hogy milyen törvényes előírások léteznek a szülők és a gyermekek eltartási kötelezettségével kapcsolatban? Nemcsak a szülőknek van eltartási kötelezettsége a gyermekeikkel szemben, a gyermeknek is a szülőkkel szemben. Ez a kötelezettség bizonyos esetekben még az unokákra is átszállhat. Természetesen csak az a gyermek kötelezhető öreg, vagy beteg szüleinek az eltartására, aki maga arra képes, és alkalmas. A további előd vagy utód ilyen fajta kötelezettsége csak olyan esetben forog fenn, ha bizonyos okoknál fogva ez elkerülhetetlen. Az eltartási kötelezettség átszállhat a közeli leszármazottról a távolabbira is. Például az unokára abban az esetben, ha a nagyszülő gyermekei betegek vagy korán elhunytak. Az eltartási kötelezettség teljesítésére a keresetet az illetékes bírósághoz kell benyújtani. Ha nemcsak egy, de több gyermek kötelezhető az eltartásra, akkor mindegyikkel szemben be kell nyújtani a keresetet. A bíróság a körülményeknek megfelelően dönt. Az eltartási kötelezettség attól a naptól kezdve lép érvénybe, amikor a szülő, vagy nagyszülő az ilyen irányú kérelmét a bíróságon benyújtotta. sík n miss tu n síi; niiI IDEGZSABA A fent említett megbetegedés nagy kínokat és sokszor évek hosszú sorún ál súlyos fájdalmakat okúz a betegeknek. Az orvostudomány legnemesebb feladatai közé tartozik többek között a fájdalmak megszüntetése, ha sikerül megszüntetni a fájdalom okát. Ellenkező esetben fájdalomcsillapítókat adnak, amelyek hatása azonban csak Ideiglenes és átmeneti. Vannak olyan betegségek, amelyeknek hátterében semmiféle kimutatható és bebizonyítható szervi elváltozás nincsen és a baj lényege maga a rohamosan fellépő fájdalom. Ezekben az esetekben gyakran sebészetlleg lehet csak a fájdalmat megszüntetni. Itt a sebészeti beavatkozás jelentősége abban áll, hogy a fájdalomvezető (Idegközvetltő) Idegpályákat útközben megszakítjuk, hogy Így az ingerület ne jusson el az agyba, léhát ne érezzünk fájdalmat. Ezen az alapon segíthetünk sebészetlleg az arcldegzsábánál is. A nervus trtgenlmus (háromágú érzőideg) az egész arcot ellátja érzőidegvégződésekkel. Az idegzsábánál nagy fájdalmak érhetik az arc különféle részét és többnyire rohamokban jelentkeznek. Egy-egy rosszabb szakaszban szinte egymást érik a nagyon fájdalmas rohamok. E rohamokat kiválthatja bizonyos helyi inger, mint például a nyelés, beszéd, az arcbőr, vagy a nyelv megérintése, de néha a fájdalom minden észlelhető inger nélkül is felléphet. Az arcldegzsába súlyos szenvedéssel van egybekötve. E fájdalmak lehetnek olyan nagyok is, hogy súlyosan gátolják a táplálkozást, tisztálkodást, és ezzel nagyfokú testi és idegi leromláshoz vezetnek. A neuralgiás fájdalmak öngyilkosságba kergethetik a beteget. A betegség leginkább csak a negyvenedik életév betöltése után lép fel, de még gyakrabban kezdődik a késői öregkorban. A betegség kezelésénél használják a különféle fájdalomcsillapítókat (Acylpyrín, Acylcotfein, szalicilé* készítmények, Fenylbutazon, ketazou, stb. B 1 vitamint), de a tartós javulást a legtöbb esetben csak műtéti beavatkozással lehet elérni. Dr. JUHÁSZ ISTVÁN Elhidegültem a férjemtől Régen olvasom a Hetet, Üj Szót, Űj Ifjúságot és mindegyikben sok érdekes problémával ismerkedem meg. Látom, hogy sok az olyan ember, aki még élni szeretne, boldogan és szépen. Én is közéjük tartozom. Tíz éve mentem férjhez, vannak szép gyermekeim, de rossz a férjem, aki a családját semmibe sem veszi. Valaha szerettük egymást, de teltek az évek, a rossz barátok és az idegenben töltött évek elzüllesztették. Alkoholista lett, s amikor néha hazajön, mindent tör-zúz, és engem is megver. Mindennek lehord, rágalmaz, és ez nekem nagyon fáj. Később arra is rájöttem, hogy mindezt miért teszi. Van egy másik asszony, aki többet jelent a számára. Nincs tekintettel a gyermekekre sem, akik csöppet sem ragaszkodnak hozzá, mert sohasem mutatta ki velük szemben apai szeretetét. A tíz év házasság alatt sohasem voltam boldog. Mindig becsapott, és a pénzét is elszórta. Ne haragudjanak, ha mindezt vázlatosan írtam le, de már túlságosan ideges vagyok ahhoz, hogy nyugodtan, zavartalanul gondolkodhatnék. Próbáltam vele szépen beszélni, hatni az érzelmeire, de az nem segített. Próbáltam szótlanul tűrni, de ő akkor is durva maradt velem szemben. Fiatal vagyok még, és én is boldog szeretnék lenni. Már nem sokáig bírok várni, hoy megváltozzon az életünk. Egyre jobban meggyőződöm róla, hogy más élettársat kell keresnem. Talán akad olyan, aki szintén csalódott, s akinek egész életében fáj majd ez a csalódás. Tudom, hogy nekem is fájni fog. Szeretném, ha az Emberi sorsok rovatának levelezői megírnák a véleményüket. Ragaszkodom a gyermekeimhez, ők is szeretnek engem. Rajtuk kívül senki támaszom nincs, távol élek a szüleimtől. Szeretném, ha a gyermekeim rendes apa mellett nőnének fel és a jó példán nevelődnének. Én még mindig hű vagyok a férjemhez, pedig már nem tudom szeretni őt. Nem tudom, .hogy mit tegyek, mert ô folyton azt hajtogatja, hogy menjek el tőle, nem kellek neki. Egyedül mégsem tudok dönteni, ezért fordulok önökhöz, adjanak tanácsot, nyújtsanak segítséget. G. G. K. Egy szomorú szívű asszony Boldog házasság 3. Ismeretségük a Játékos kéziratával kezdődött. — Hosszú éveken át foglalkoztatta rögeszméje, hogy bizonyos „módszerrel“ ruletten vagyont nyer, és így kiszabadulhat örökös szegénységéből. Hamburgban leültek a játékkaszinóban. Itt nemcsak az egész honorárium úszott el, de az asszony minden ékszere, ruhája és fehérneműje. Az első napi legégetőbb adósságokat alkalmankénti kis nyereményekkel egyenlítették ki. Szobájukat, amelyet nem tudtak kifizetni, otthagyták, és így vándoroltak mindig rosszabbá, míg végül egy üres kamrában kötöttek ki. Ekkor az asszony hazautazott Drezdába, Dosztojevszkij pedig ottmaradt, s egyedül, az éhhalál szélén, hajléktalanul hajszolta a szerencséjét. És otthon nemsokára megérkezett a már várt levél: Küldj pénzt, hogy hazamehessek. Az asszony elzálogosította bőröndjét, és az utolsó cókmókjait, s elküldött 30 márkát. Három nappal később nem férje érkezett meg, hanem egy újabb segélykiáltás. A 30 márkát eljátszotta, de esküszik, a következő pénzből hazautazik. És az asszony megint összekoldulta a pénzt, és a férfi hazajött kóbor kutyaként, borotválatlanul, lesoványodva, rongyosan, mint egy csavargó. És ekkor mit tesz e valóságos asszonyi csoda? Karjába zárja, hagyja, hogy szenvedélyesen csókjaival elárassza, odaadja magát — és teherbe esik. Mikor megszülte gyermekét, a boldog apa világgá kiáltja a boldogság dicséretét, de a házban egy rongy sem volt, amibe a gyereket bepólyálhatták volna. Dosztojevszkij zálogba vitte felesége utolsó gyapjúingét, mondván, hogy ezt a gyerekágyban úgysem használja. Mikor a Félkegyelmű kéziratának utolsó részletét kellett Oroszországba küldenie, nem volt bélyegre pénze. Lehangolt volt, és períííí sze a munka sem ment jól. Felesége azon törte a fejét, mivel vidíthatná fel, és azt ajánlotta neki, hogy utazzon Baden-Badenbe, és játsszon. És ő, a nagy gyerek, ment és játszott, megint vesztett, és megint levelet írt, megint pénzt kért. De erről az útjáról már gyógyultan tért haza. Természetesen nem észokok győzték meg. A babonás írónak álmában apja jelent meg fenyegető félelmetességében. Életében már kétszer látta így álmában apját, mindkétszer rá váró szerencsétlenségre figyelmeztette s ezek be is teljesedtek. Ez az álom mély benyomást tett rá, s így írt feleségének: „Eddig két szenvedélyem volt. Mostantól kezdve csak egy van: Te!“ Visszatértek Oroszországba, ahol a kapzsi család és a rajongók már vártak rájuk. Mivel a férfi állandóan adósságban élt, bármilyen szerződést aláírt, csakhogy kézhez kapjon néhány rubelt, így a kiadók jóformán alamizsnahonoráriumot juttattak neki. Ezt is felesége vette kézbe. Minden egyéb mellett férje ügynöke is lett, ő kezelte a befolyó pénzeket anélkül, hogy bárki, akárcsak férje is rátehette volna a kezét. így végre most, amikor már 60 felé járt, és mindig betegesebb lévén, a sír felé közeledett, életében először rendeződtek viszonyai; úgyhogy ezekben az utolsó években saját vidéki házában írhatta — éhezés és gyötrő gondok helyett — nyugalomban és békességben élete mester mű vét: a Karamazov testvéreket. Az egyszerű kislány, Anna Sznyitkina nélkül, aki 20 éves korában belépett Dosztojevszkij dolgozószobájába, a világirodalom sohasem ismerhette volna meg a Karamazov testvéreket. Az asszony minden évben elküldte férjét Wiesbadenbe, hogy kezeltesse magát, onnan forró szerelmes leveleket kapott, amelyekből az illetlen mondatokat mind kivágta. És ezt írta válaszában férjének: „Minden rossz ellenére, amit átéltünk, ezer házasság közül se tudok egyet sem, amelyben férj és feleség olyan szorosan egybeolvadnának ... Minél tovább tartoztunk egymáshoz, annál jobban szeretjük és féltjük egymást. A világ minden asszonya közt magamat tartom a legboldogabbnak.“ Az ember nem hisz a szemének. Pedig így áll leírva. Folytatjuk úft u
