A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-28 / 4. szám
mikor 1949-ben felfedezték a C-14 kormeghatározást, korszakalkotó módszerként üdvözölték a régészek. Hiszen munkájuk legnehezebb része meghatározni azt, hogy milyen korból, mikorról ered a régi emberek földből előkerült hagyatéka. Viszonylag egyszerű a dolguk, ha olyan történelmi kor leleteit tárják föl, amely korból írásos emlékek maradtak, vagy ha a leletekkel együtt pénzekre is bukkannak. A pénzek készítési ideje elárulja, hogy milyen időpont után kerülhettek a tárgyak a földbe, az írásos emlékek pedig sok mindent elmondanak korunkról. Ilyen módon a régi társadalmak számos' maradványának meghatározták már a korát, s ha olyan újabb leletekre találnak, amelyek mellett nincs pénz vagy más korukról árulkodó jel, akkor az összehasonlítás segít. Vajon az újonnan előkerült szerszám, fegyver, szobor, építmény, melyik már ismert korú társához hasonlít anyagában, megmunkálásában, díszítésében? S mivel a régebbi korból származó maradványok rendszerint egy mélyebb rétegben találhatók a földben, újabb támpontot nyújt a kormeghatározásra a rétegek felderítése, összehasonlítása. Ez azonban csupán viszonyítást tesz lehetővé, nem „abszolút“, naptári évhez köthető kormegállapítást. A régészek érthetően örültek az új módszernek, a C-14-nek, amely abszolút időmeghatározást ígért. Átalakuló elemek A új módszer nevét onnan kapta, hogy a szén. kémiai nevén a carbon — ennek az elemnek a vegyjele' a C-14 — atómsulyú izotópja fontos szerepet játszik benne. Ez az izotóp Földünk légkörében állandóan képződik, ugyanis a kozmikus sugárzásnak a világűrből érkező részecskéi a légkörben lévő atomokban ütközve azokból elemi részecskéket, neutronokat szabadítanak ki. S ha e neutronokat elnyelik a légkörben található nitrogéh-14 atomok, akkor C-14 lesz belőlük. Ám ez a szénizotóp nem tartós: miközben sugárzást bocsát ki, visszaalakul nitrogén-14-gyé. Egy tetszés szerinti mennyiségű C-14-nek pontosan 5568 év múlva csak a fele marad meg. Ezt a felezési időt használják órául a régészek, igen érdekes módon. A C-14 állandóan képződik is, bomlik is, így egyenletes arányban van jelen a „normális“ — 12 atomsúlyú — szén mellett. Ugyanilyen arányban találhatók a széndioxidgázban is. A növények — mint tudjuk — ezt a gázt fölhasználják. így a kétféle szén változatlan arányban bejut a növényekAz Al-Duna Jugoszláviai pariján Leponski Vérnél föltárt újkökorl településen előkerült kőszobrok egyike. Nőt, talán a termékenységet Jelképező nő istenséget ábrázolt Ugyanolyan fajtájú ez a termékenység istennőjét jelképező szobor, voltaképpen anyag bél készült áldozati edény. De évezredekkel fiatalabb az újkökorl szoboralaknál, „mindössze" körülbelül négyezer éves. be és —- a növényi táplálék révén — a többi élőlényekbe is. Amikor azonban az élő szervezet elhal, megszűnik az utánpótlás: a szervezetet felépítő szénben a C-14 már csak bomlik, egyre kevesebb lesz. Laboratóriumban megvizsgálják, hogy a földből előkerült fa- vagy csontmaradvány széntartalmában mennyi a C-14 aránya, és ennek az élőlényekben ismert aránytól való különbségéből, no meg a felezési időből kiszámítható, hogy a fa, az állat vagy az ember körülbelül hány éve pusztult el. Bonyodalmak Amilyen örömmel fogadták a bizonyos kormeghatározást ígérő új módszert a régészek, később annyira kiábrándultán fordultak el tőle. Kiderült ugyanis, hogy nem olyan biztos. Az ókorból számos feljegyzés maradt fönn, amelyekből eléggé megbízható időrendet alakítottak ki a történészek például a Földközi-tenger keleti vidékeinek, Egyiptomnak a több ezer évvel ezelőtti eseményeiről. A C-14-es kormeghatározás gyakran nem egyezett ezzel az időrenddel, éspedig annál nagyobb volt a különbség, minél régebbi emlékeket vizsgáltak. Ezért azután inkább bíztak a hagyományos módszerekben, ahol sem feljegyzés, sem pénz nem árulta el a kort, ott az összehasonlításban, mint a C-14 adataiban. A hagyományos módszerek között egy érdekes eljárást dolgoztak ki még a század elején Amerikában: a dendokronolúgiát. A régi indián települések korának vizsgálatára ott a legalkalmasabbnak az egykori építmények faanyaga látszott. Közismert, hogy a fák évről évre gyűrűszerűén gyarapodnak. De hogyan lehet több száz, sőt több ezer évre visszaszámlálni? Amerikában erre jó lehetőséget adnak az ott honos óriásfenyők, amelyek több ezer évig élnek. Emellett a módszer kidolgozói megfigyelték, hogy egy-egy területen az azonos időjárási viszonyok folytán a fák ugyanabban az évben egyforma jellegű gyűrűket
