A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1972-06-16 / 24. szám

I Növényvédelem a kertészetben Kultúrnövényeinket számos növé­nyi betegség és állati kártevő tá­madhatja meg. Termelés szempont­jából kártevő minden olyan ténye­ző, amely pusztítja, gyengíti, beteg­gé vagy hasznavehetetlenné teszi nö­vényeinket és a termést. VÍRUSOK Tulajdonképpen még nem élőlé­nyek, csak élő anyagok: különleges élő fehérje vegyületek. A növényi szervezet valamelyik részébe jutva, a nedvkeringéssel igen gyorsan ter­jednek és megbetegítik az egész nö­vényt. Veszélyességüket az is fokoz­za, hogy egyik növényről a másikra a növényeket ápoló emberek, a ro­varok és a virágpor is terjesztik. Ezenkívül a fertőzött talajjal és esz­közökkel is terjednek. A vírussal fertőzött növény anyag­cseréjében lép fel a rendellenesség. A megbetegedett szervek színe, alak­ja megváltozik. Torzulások keletkez­nek rajta, és a levél vagy szár élet­működésének csökkenésével egyre jobban összezsugorodnak a növé­nyek. Csökken a növekedés, sőt a növény teljesen el is pusztulhat. A vírusok elleni védekezés — a megelőzés, a megbetegedett növényi részek összegyűjtése és elégetése. GOMBÁK A növényi kórokozók közül, a gom­bák kártétele a legnagyobb. A gom­bák is parány szervezetek, szabad szemmel alig láthatók. Kártételük annál nagyobb. Rendszerint a gazda­növény szövetrendszerét támadják meg, s a megtámadott rész felületén, levélen, a gyümölcsön, száron, gyöké­ren különböző színű elváltozásokat, száradást, rothadást idéznek elé. Kü­lönböző foltokat, lisztszerű pirosas­barnás bevonatokat, dudorokat hoz­nak létre a növényen. A gombák is élősködő parazita kó­rokozók. Általában a szél, a víz, a rovarok, a művelőeszközök és a ta­laj útján terjednek. Milliószámra fej­lődnek, és a megtámadott részt ha­marosan tönkreteszik. Védekezni ellene helyes termelés­technikával vagy vegyi anyagokkal lehetséges. A megtámadott és káro­sított növényt vagy növényi részt ki­gyógyítani nem mindig lehet. Pél­dául a peronoszpórás szőlőfürtöt vagy leveleket egészségessé már nem tehetjük. A védekezőszerekkel csak a gombafertőzést vagy tovaterjedést gátolhatjuk meg. Leghelyesebb, ha nem várjuk meg a fertőzést, hanem már előre permetezünk, porozunk, hogy az érkező spóra kicsírázását, a gombafertőzést megakadályozzuk. BAKTÉRIUMOK A baktériumok egysejtű mikrosz­kopikus nagyságú parányi szerveze­tek. Legtöbbjük csak élősködő, pa­razita életre képes. Kártevésük ab­ban nyilvánul meg, hogy az életmű­ködésükhöz szükséges energiát és táplálóanyagot a megtámadott nö­vénytől vonják el. A fertőzött ré­szen rothadás, száradás, torzulás je­lei láthatók. A fertőzések foltjai pu­hák, nedves tapintásúak, később bű­zösek, mert rothadnak. Rendszerint a növényápolással okozott sebekbe jutva és a talajon keresztül terjed­nek. Egyesek mozdulatlanok, mások csillangóval mozognak. Gömb, pál­cika vagy csavar alakúak. Védekezni ellenük időben végzett talaj- és növényápolással, továbbá vegyi anyagokkal lehetséges. Milyen legyen a kerítés Manapság sokat vitatott kérdés, hogy bekerítsük-e a ház előtti kis­kertet, vagy kerítés nélkül, nyitottan hagyjuk a ház elejét? A kerítés mellett szól a hagyo­mány és azok a vélemények, hogy a ház lakóinak biztonságosabb az érzésük, ha kerítés veszi körül a há­zat, mert így el van zárva a lakás­hoz való szabad járat az utcától. A kerítés védi a kertet a szabadon ta­nyázó háziállatoktól, tyúkoktól, lu­­daktól, kutyáktól. Sok háztulajdonos magas téglafal- vagy bádoglemez ke­rítést húz háza elé, eltakarja az ut­cáról való belátást a portára, vagyis elzárkózik a világtól. A kerítés nélküli megoldást a fej­lődő kulturált korunk diktálja. A nyugati országokban a korszerű vá­rosnegyedekben és a tengerparti vi­dékeken a házikert nyitott marad, s az utcarésztől díszfákkal, virág­ágyakkal vagy zöld gyeppel válasz­­ják el. Azok, akik a hagyományos megol­dást alkalmazzák, kerítéssel veszik körül házukat, okvetlenül ügyeljenek a megfelelő méretarányokra és a kerítés esztétikai kivitelezésére. Ne legyen se túl magas, se túl alacsony a kerítés. Ajánlatos az egyszerű vas­pántból készült kerítés, mely sokfé­le megoldással készíthető. Az ilyen kerítésnek a magassága 60—70 cm lehet. .1 Űj keletű és praktikus az egykori deszkakerítés is. Különösen emeletes házaknál használják, ahol a teraszo­kat ugyanúgy, mint a ház előtti részt, három-négy szál egymás fölé helye­zett deszka-karzattal kerítik be. A deszkát színtelen lakkal bekenik, így tartós marad és a kivitele is szép. A terméskő-kerítés is egyike a szép és alkalmazható kerítéseknek. Persze nem olyan magas kerítésekről van szó, amilyenek valaha a börtönöket, az urasági udvarokat és a kaszár­nyákat vették körül. A kőkerítés alacsony legyen, s a mögötte levő kiskertet futónövénnyel vagy dísz­fákkal ültessük be. A legolcsóbb és legszebb kerítés az élősövény. Manapság csak a par­kokban, városligetekben, állomások és középületek körül található, de nagyon tanácsos lakóházak körüli kerítésnek is.

Next

/
Thumbnails
Contents