A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1972-05-19 / 20. szám

Válasz „K. E. Van-e jogom nyug­díjra“ jeligére Minthogy még csak 43 éves és fia au­gusztusban munkába lép, özvegyi nyug­díjra való igénye megszűnik. Ha a nyugdíjigényének megszűnésétől szémitott két éven belül eléri a 45. élet­évét, nyugdíjigénye ismét megújul, mert két gyermeket nevelt fel. A dömó teb&t az, hogy mikor éri el a 45. életévét. Nyugdíjigénye nem szűnnék meg, ha teljesen rokkantnak ismernék el. Ha azonban munkaképes, illetve nem Ismer­nék el teljesen rokkantnak, célszerű vol­na, ha ismét munkaviszonyba lépne, hogy így a saját alkalmazásából származó igényeket majd az öregségi nyugdíjra megórizze, illetve megszerezze. Dr. B. G. ;iz nrviiss tsinsírssnl jlltti tál II áll! 9! ál lIlí © e 9 é o © Érzelmek és emberek |iv.| A hangulatot az élet eseményei belolyásolják. A jó ered­mény, siker (elvidít, a kudarc letör. Ojabb kísérletek is meg­erősítik a siker- és kudarcélmények jelentőségét az ember lelki világában, így pl. a tanulás terén is. A hangulati álla­pot időtartama azonban az egész embertől, elsósorban annak temperamentumától függ. Egészséges embert is érhet bánat, például szeretett hozzátartozójának elvesztésekor. Az ldó — egyéniségétől függflen — meghozhatja a vigaszt. Mint mon­dani szokták, idővel a bánat okozta sebek meggyógyulnak, behegednek. A központi bánaton túl a tevékenységet, a hangulatot, a magatartást súlyosabban belolyásnlja a külső behatásokra, kudarcokra, veszteségre bekövetkezO állapot, amelyet reaktív depressziónak nevezünk. Bár a köznapi bánattól sokszor ne­héz elhatárolni, de az előbb elmondottakon kívül általában három szakasz jellemzi: Az első periódusban a reaktív depresszióban szenvedők a megrázkódtatás közvetlen hatása alatt szenvedve gátoltak (vagy izgatottak, lázadók), meglassúbbodottak, amely után viszonylag tBrtósan rossz kedélyállapotban vannak. A későb­bi szakaszban fokozatosan megszűnik számukra az élet szür­kesége, tompasága, s a gyógyulási szakaszban keresik az élethez visszavezető utat. A kedély megbetegedései, » depresszió mélyebb formái jellegzetes módon kapcsolódnak az emberi élet bizonyos idő­szakaihoz, például a klimaxhoz vagy az öregkorhoz. Van a depressziónak olyan formája, melynek végsfl oka ma még ismeretlen: ez az úgynevezett endogén depresszió. Ilyenkor a hangulat igen erősen nyomott, a beteg állandóan sir, a mozgás, a gondolkodás meglassúbbodik. Erőteljes testi pa­naszok, fogyás, étvágytalanság kfsérhetl. A beteg sok minden miatt önmagát vádolja, bűntudat marcangolja. Az öngyilkos­ság veszélye fenyeget. Egy 33 éves férfi — akinek szülei korán elhaltak, apja alkoholista volt — 23 éves kora Óta szenved periodikus dep­ressziós fázisokban. Ez a mély endogén depresszió 1—2 éven­ként 2—3 hónapra meglátogatja a nagyon értelmes, jó szán­dékú fiatalembert. Ilyenkor, a betegségi szakasz időtartama alatt rendkívül feszült, lehangolt, kedvetlen, munkaképtelen, öngyilkossági gondolatok foglalkoztatják, kábult, szédült, fáradt. Aludni nem tud. Betegsége miatt házassági kísérlete is csődöt mondott, még a szülOl házban is nyűgnek érzi ma­gát. Depresszlv állapotai csak rendkívül intenzív, kórházban vagy ambulánsán alkalmazott Melipramin-kúrákkal szüntet­hető meg. Nem mind arany, ami fénylik. Nos, érvényes ez a közmon­dás az emelkedett hangulat kóros, szélsőséges változatára is, amely már nem az örömérzés egészséges felsőfoka, hanem a betegségé. Ez a mánia. (A közhasználatban még ma is szakszerű orvosi szóhasználattal ellentétesen értelmezik a kifejezést és olyasmit értenek rajta, hogy „bogaras", „má­niái“, „bogarai vannak“.) A mániás állapot nem egyszerű fokozatbeli folytatása a köznapi jókedvnek, még ha erre utal is a látszat. Az ilyen beteg tele van örömérzéssel, sa)5t magának ós cselekvéseinek végtelenül eltúlzott értékelésé­vel. Állandóan nevet, tréfál, korlátlan lehetőségek birtokosá­nak véli magát. A mániának számos válfaja és fokozata van. Kisfokú hangulati emelkedés — úgynevezett hlpománla — esetleg lendületként vagy fokozott tevékenységként jelent­kezik, ós az illető esetleg jól is élhet környezetével. Ügyes aktivitással, örökké mozgó is lehet, aki esetleg szélhámos­kodások olkövetésére is hajlamos. Egy ilyen beteg például 10 városban Ígért nOnek házasságot, egy másik meg autó­­iigynökség képviselőjének adta ki magát, és hatalmas pénz­összegeket vett fel, az autókat természetesen sosem szállí­totta le. Egy intézeti mániás betegünk például hallatlan lendület­tel „dolgozik“: fr, olvas, magyaráz, mindehhez sűrű megjegy­zéseket fűz. Az összes újságokat, könyveket teleirja, a keze ügyébe került olvasmányoknak egyetlen négyzetmllllmétere sem marad üresen, mindent kommentárjával fűszerez. „Tu­dományos brigádot“ alakit, a legkülönbözőbb „tudományok szintézisei“ születnek meg pillanatok alatt és gondolatai szertelenül csaponganak. Naponta kis csomagokat ad át ke­zelőorvosának: „aznapi művelt“. jókedvében állandóan tréfál, de egyben Indulatos, a leg­kisebb sértésre is nagy dühvei reagál (Folytatjuk) Elrontottam a gyomromat A gyomor nyálkahártyájának gyulladá­sával járó kórképek mindennaposok és közismertek, s rendszerint a belek ha­sonló megbetegedésével Is együtt járnak. Tehát a gyomorrontáson sokszor a gyo­mor és a vékonybelek gyulladását is értjük. A heveny gyomor- és bélhurut legjellemzőbb tünetei: a hasmenés, a há­nyás, a gyomortáji fájdalom, a teltség­­érzet és az étvágytalanság. Oka rendsze­rint túlterhelés, amely származhat ab­ból, hogy nagy mennyiségű vagy szo­katlan ételt fogyasztottunk. Oka lehet az is, ha az ételeket gyorsan fogyasztjuk el és a falatokat tökéletlenül rágjuk meg. Végül gyomorrontást okozhat az ételek elfogyasztásával szembeni ellen­állás, az undor, vagy általában a szo­rongás, a félelem, az izgalom. Mivel az emberek különbözük, ugyanazok az okok egyiküknél hasmenést, gyomorrontást okoznak, másikuknál semmi panaszt vagy éppen székrekedést váltanak ki. Ha fertőzés vagy romlott étel, tehát mér­gező anyag a kiváltó ok, az szinte min­den emberben kiváltja a gyomor és a belek heveny hurutjait, a gyomorrontást. Ilyen súlyos esetekben azonnal orvoshoz keli fordulni. A gyomorrontás kezelése attól függ, mi okozta a betegséget. Hashajtóra csak abban az esetben van szükség, ha fer­tőzés vagy romlott ételek okozták a gyomorrontást. Mivel — szerencsére — vannak olyan gyógyszereink, amelyek a káros bélbaktériumokat elpusztítják, il­letve a mérgező anyagokat megkötik, a mindenáron való hashajtás nem célsze­rű, mert ezzel a gyomor és a belek gyulladt nyálkahártyáját csak tovább izgatjuk. Mindennél tűbbet ér, ha emész­tőrendszerünket pihentetjük. Erre szol­gál a 24 órás koplalás. Ez idO alatt azon­ban bőségesen kell fogyasztanunk folya­dékot, (cukor nélküli limonádét és'teát, ásványvizet), míg erős hasmenés esetén (erre hashajtók szedése mellett számíta­ni kell) a sóveszteséget is pótolni kell (például sós ásványvízzel). A 24 órás koplalást követően a beteg fogyasszon sok hámozott és reszelt al­mát, mert az alma — nagy pektintartal­­ma révén — részben megköti a beleken levő vizet és mérgező anyagokat, és ez­által elOseglti a gyulladás megszűnését. Az alma mellett a második napon bősé­gesen adhatunk rizsbfll vagy zabpehely­­ból készült nyákleveseket, amelyek fi­nom bevonatot képeznek a belek és gyo­mor nyálkahártyáján, elősegítik a gyul­ladás megszűnését. A harmadik naptól kezdve a beteg rátérhet a könnyen emészthető, elsősorban szénhidrát tartal­mú ételekre (rántott leves, burgonya, lágytojás, csirkehús.) Kerülje a rostban gazdag, fűszeres ételeket. A 8—7. naptól növelni lehet az ételek zsírtartalmát. Elsősorban vajat és olajat fogyasszon. A 10—12. nap után visszatérhet a szo­kásos étrendre. ANYASÁG AKADÁLYOKKAL Már Idős asszony vagyok, egy és mást megéltem s ezért szeretnék mindahhoz hozzászólni, ami a mai fiataloknak nagy gondot okoz. Nem akarok senkinek se tanácsot adni, mert tudom, hogy minden eset elütő, még akkor is, ha kívülről egyformá­nak tűnnek. Az Emberi sorsok rova­tában gyakran olvasok arról, hogy az elhagyott többgyermekes anyák milyen nehezen szereznek megfelelő élettársat. Az egyik levélíró szaval mellbe ütöttek: „Ma nem divat a sok gyerek. Sőt, mintha szégyen lenne.“ Sajnos így van, a gyerek ma nem divat. Bizonyára már mások is hal­lottak ilyen fellengzős kijelentést: „Négy gyerek? Azoknak nincs nor­mális eszük. Hogyan tudnak róluk gondoskodni?“ A gondoskodást manapság sok szü­lő úgy képzeli, hogy a gyerekkel parádézni kell, sok drága és „táplá­ló“ nyalánkságot vásárolnak neki, minden elképzelhető szórakozását pén­zelik, hogy úgy tűnjön, „gondoskod­nak“ róla. ünzőek és kényelemből az egyetlenkéjüket is önzővé nevelik. Mindezt józan ésszel csak elítélhet­jük. De ha az ő önző szempontjuk­ból nézzük a problémákat, azok ko­rántsem olyan egyszerűek. Nemegy­szer hallom, de az újságokban is ol­vastam róla, hogy a gyermekek szá­mát a családi pótlékkal Is kell re­­gulálnl, hogy a sokgyermekes csalá­dok a társadalom számára nem elő nyösek, ha az apa alkoholista stb. Tudom, hogy a sokgyermekes csalá­dok nem nyújthatják a gyermekeik­nek ugyanazt, mint az egy-vagy két­gyermekes családok. Az asszonynak folyton tele a keze munkával, fűzés­sel, mosással, varrással és ezért foly­ton fáradt, elnyűtt, kedvetlen. Ha elvesztik a férjüket, még nehezebb helyzetbe kerülnek. Ma már az asszonyok tudják, hogy mindez, valamint a beteg gyermekeik ágya feletti virrasztás megrövidíti az életüket, hogy az ilyen önfeláldozó anya, amikor a gyermekei felnőnek, keresni kezdenek és leveszik a vállá­ra nehezedő terheket, akkor döbben rá, hogy már megöregedett és késő mindenre. Ha valamit mégis szeret­nének még elérni, ahhoz sincs már bátorságuk, mert elhatalmasodik ben­nük a kisebbségi érzés. A szülők tudják, hogy az emberek manapság milyen szigorúan figyelik egymást, s aszerint ítélik meg a má­sikat, hogy mije van, mennyit keres, mit vásárol, hová jár szabadságra. A többgyermekes családok koránt­sem lehetnek olyan jól ellátva, mint ahol csak egy gyermek van t ahol egész idő alatt az anya is keres. Az egyetlenke mindenhez könnyen hoz­zájut és semmit sem értékel eléggé. A sokgyermekes családok kénytele­nek szerényebben élni. Ha a gyerme­kek felnőnek, más a viszonyuk az anyjukhoz, az embertársaikhoz és ön­magukhoz is. Én úgy gondolom, mivel nekem is öt gyermekem volt, hogy a kidolgo­zott, agyontáradt anya a gyermekei­ben nyer elégtételt, amikor látja, hogy önállóak és helytállnak az életben. De azért tegyük a szivünkre a kezünket — jólesne nekünk is, ha valaki együttérzéssel tekintene ránk és szólna néhány bátorító kedves szót, arról már nem is beszélve, hogy néha ml is megérdemelnénk a dicsé­retet és az elismerést, jó lenne, ha gáncsoskodás helyett néha segítené­nek is rajtunk, ha a sokgyermekes anyákra nem úgy tekintenénk, mint abnormális teremtményekre. Itt nem az államra gondolok, amely a lehető­ségekhez mérten könnyít a sorsukon, hanem embertársainkra, akik elnéz­nek a fejünk felett. Egy sokgyermekes anya is in li is i*i üiii'üiil:

Next

/
Thumbnails
Contents