A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-05-19 / 20. szám
Válasz „K. E. Van-e jogom nyugdíjra“ jeligére Minthogy még csak 43 éves és fia augusztusban munkába lép, özvegyi nyugdíjra való igénye megszűnik. Ha a nyugdíjigényének megszűnésétől szémitott két éven belül eléri a 45. életévét, nyugdíjigénye ismét megújul, mert két gyermeket nevelt fel. A dömó teb&t az, hogy mikor éri el a 45. életévét. Nyugdíjigénye nem szűnnék meg, ha teljesen rokkantnak ismernék el. Ha azonban munkaképes, illetve nem Ismernék el teljesen rokkantnak, célszerű volna, ha ismét munkaviszonyba lépne, hogy így a saját alkalmazásából származó igényeket majd az öregségi nyugdíjra megórizze, illetve megszerezze. Dr. B. G. ;iz nrviiss tsinsírssnl jlltti tál II áll! 9! ál lIlí © e 9 é o © Érzelmek és emberek |iv.| A hangulatot az élet eseményei belolyásolják. A jó eredmény, siker (elvidít, a kudarc letör. Ojabb kísérletek is megerősítik a siker- és kudarcélmények jelentőségét az ember lelki világában, így pl. a tanulás terén is. A hangulati állapot időtartama azonban az egész embertől, elsósorban annak temperamentumától függ. Egészséges embert is érhet bánat, például szeretett hozzátartozójának elvesztésekor. Az ldó — egyéniségétől függflen — meghozhatja a vigaszt. Mint mondani szokták, idővel a bánat okozta sebek meggyógyulnak, behegednek. A központi bánaton túl a tevékenységet, a hangulatot, a magatartást súlyosabban belolyásnlja a külső behatásokra, kudarcokra, veszteségre bekövetkezO állapot, amelyet reaktív depressziónak nevezünk. Bár a köznapi bánattól sokszor nehéz elhatárolni, de az előbb elmondottakon kívül általában három szakasz jellemzi: Az első periódusban a reaktív depresszióban szenvedők a megrázkódtatás közvetlen hatása alatt szenvedve gátoltak (vagy izgatottak, lázadók), meglassúbbodottak, amely után viszonylag tBrtósan rossz kedélyállapotban vannak. A későbbi szakaszban fokozatosan megszűnik számukra az élet szürkesége, tompasága, s a gyógyulási szakaszban keresik az élethez visszavezető utat. A kedély megbetegedései, » depresszió mélyebb formái jellegzetes módon kapcsolódnak az emberi élet bizonyos időszakaihoz, például a klimaxhoz vagy az öregkorhoz. Van a depressziónak olyan formája, melynek végsfl oka ma még ismeretlen: ez az úgynevezett endogén depresszió. Ilyenkor a hangulat igen erősen nyomott, a beteg állandóan sir, a mozgás, a gondolkodás meglassúbbodik. Erőteljes testi panaszok, fogyás, étvágytalanság kfsérhetl. A beteg sok minden miatt önmagát vádolja, bűntudat marcangolja. Az öngyilkosság veszélye fenyeget. Egy 33 éves férfi — akinek szülei korán elhaltak, apja alkoholista volt — 23 éves kora Óta szenved periodikus depressziós fázisokban. Ez a mély endogén depresszió 1—2 évenként 2—3 hónapra meglátogatja a nagyon értelmes, jó szándékú fiatalembert. Ilyenkor, a betegségi szakasz időtartama alatt rendkívül feszült, lehangolt, kedvetlen, munkaképtelen, öngyilkossági gondolatok foglalkoztatják, kábult, szédült, fáradt. Aludni nem tud. Betegsége miatt házassági kísérlete is csődöt mondott, még a szülOl házban is nyűgnek érzi magát. Depresszlv állapotai csak rendkívül intenzív, kórházban vagy ambulánsán alkalmazott Melipramin-kúrákkal szüntethető meg. Nem mind arany, ami fénylik. Nos, érvényes ez a közmondás az emelkedett hangulat kóros, szélsőséges változatára is, amely már nem az örömérzés egészséges felsőfoka, hanem a betegségé. Ez a mánia. (A közhasználatban még ma is szakszerű orvosi szóhasználattal ellentétesen értelmezik a kifejezést és olyasmit értenek rajta, hogy „bogaras", „mániái“, „bogarai vannak“.) A mániás állapot nem egyszerű fokozatbeli folytatása a köznapi jókedvnek, még ha erre utal is a látszat. Az ilyen beteg tele van örömérzéssel, sa)5t magának ós cselekvéseinek végtelenül eltúlzott értékelésével. Állandóan nevet, tréfál, korlátlan lehetőségek birtokosának véli magát. A mániának számos válfaja és fokozata van. Kisfokú hangulati emelkedés — úgynevezett hlpománla — esetleg lendületként vagy fokozott tevékenységként jelentkezik, ós az illető esetleg jól is élhet környezetével. Ügyes aktivitással, örökké mozgó is lehet, aki esetleg szélhámoskodások olkövetésére is hajlamos. Egy ilyen beteg például 10 városban Ígért nOnek házasságot, egy másik meg autóiigynökség képviselőjének adta ki magát, és hatalmas pénzösszegeket vett fel, az autókat természetesen sosem szállította le. Egy intézeti mániás betegünk például hallatlan lendülettel „dolgozik“: fr, olvas, magyaráz, mindehhez sűrű megjegyzéseket fűz. Az összes újságokat, könyveket teleirja, a keze ügyébe került olvasmányoknak egyetlen négyzetmllllmétere sem marad üresen, mindent kommentárjával fűszerez. „Tudományos brigádot“ alakit, a legkülönbözőbb „tudományok szintézisei“ születnek meg pillanatok alatt és gondolatai szertelenül csaponganak. Naponta kis csomagokat ad át kezelőorvosának: „aznapi művelt“. jókedvében állandóan tréfál, de egyben Indulatos, a legkisebb sértésre is nagy dühvei reagál (Folytatjuk) Elrontottam a gyomromat A gyomor nyálkahártyájának gyulladásával járó kórképek mindennaposok és közismertek, s rendszerint a belek hasonló megbetegedésével Is együtt járnak. Tehát a gyomorrontáson sokszor a gyomor és a vékonybelek gyulladását is értjük. A heveny gyomor- és bélhurut legjellemzőbb tünetei: a hasmenés, a hányás, a gyomortáji fájdalom, a teltségérzet és az étvágytalanság. Oka rendszerint túlterhelés, amely származhat abból, hogy nagy mennyiségű vagy szokatlan ételt fogyasztottunk. Oka lehet az is, ha az ételeket gyorsan fogyasztjuk el és a falatokat tökéletlenül rágjuk meg. Végül gyomorrontást okozhat az ételek elfogyasztásával szembeni ellenállás, az undor, vagy általában a szorongás, a félelem, az izgalom. Mivel az emberek különbözük, ugyanazok az okok egyiküknél hasmenést, gyomorrontást okoznak, másikuknál semmi panaszt vagy éppen székrekedést váltanak ki. Ha fertőzés vagy romlott étel, tehát mérgező anyag a kiváltó ok, az szinte minden emberben kiváltja a gyomor és a belek heveny hurutjait, a gyomorrontást. Ilyen súlyos esetekben azonnal orvoshoz keli fordulni. A gyomorrontás kezelése attól függ, mi okozta a betegséget. Hashajtóra csak abban az esetben van szükség, ha fertőzés vagy romlott ételek okozták a gyomorrontást. Mivel — szerencsére — vannak olyan gyógyszereink, amelyek a káros bélbaktériumokat elpusztítják, illetve a mérgező anyagokat megkötik, a mindenáron való hashajtás nem célszerű, mert ezzel a gyomor és a belek gyulladt nyálkahártyáját csak tovább izgatjuk. Mindennél tűbbet ér, ha emésztőrendszerünket pihentetjük. Erre szolgál a 24 órás koplalás. Ez idO alatt azonban bőségesen kell fogyasztanunk folyadékot, (cukor nélküli limonádét és'teát, ásványvizet), míg erős hasmenés esetén (erre hashajtók szedése mellett számítani kell) a sóveszteséget is pótolni kell (például sós ásványvízzel). A 24 órás koplalást követően a beteg fogyasszon sok hámozott és reszelt almát, mert az alma — nagy pektintartalma révén — részben megköti a beleken levő vizet és mérgező anyagokat, és ezáltal elOseglti a gyulladás megszűnését. Az alma mellett a második napon bőségesen adhatunk rizsbfll vagy zabpehelyból készült nyákleveseket, amelyek finom bevonatot képeznek a belek és gyomor nyálkahártyáján, elősegítik a gyulladás megszűnését. A harmadik naptól kezdve a beteg rátérhet a könnyen emészthető, elsősorban szénhidrát tartalmú ételekre (rántott leves, burgonya, lágytojás, csirkehús.) Kerülje a rostban gazdag, fűszeres ételeket. A 8—7. naptól növelni lehet az ételek zsírtartalmát. Elsősorban vajat és olajat fogyasszon. A 10—12. nap után visszatérhet a szokásos étrendre. ANYASÁG AKADÁLYOKKAL Már Idős asszony vagyok, egy és mást megéltem s ezért szeretnék mindahhoz hozzászólni, ami a mai fiataloknak nagy gondot okoz. Nem akarok senkinek se tanácsot adni, mert tudom, hogy minden eset elütő, még akkor is, ha kívülről egyformának tűnnek. Az Emberi sorsok rovatában gyakran olvasok arról, hogy az elhagyott többgyermekes anyák milyen nehezen szereznek megfelelő élettársat. Az egyik levélíró szaval mellbe ütöttek: „Ma nem divat a sok gyerek. Sőt, mintha szégyen lenne.“ Sajnos így van, a gyerek ma nem divat. Bizonyára már mások is hallottak ilyen fellengzős kijelentést: „Négy gyerek? Azoknak nincs normális eszük. Hogyan tudnak róluk gondoskodni?“ A gondoskodást manapság sok szülő úgy képzeli, hogy a gyerekkel parádézni kell, sok drága és „tápláló“ nyalánkságot vásárolnak neki, minden elképzelhető szórakozását pénzelik, hogy úgy tűnjön, „gondoskodnak“ róla. ünzőek és kényelemből az egyetlenkéjüket is önzővé nevelik. Mindezt józan ésszel csak elítélhetjük. De ha az ő önző szempontjukból nézzük a problémákat, azok korántsem olyan egyszerűek. Nemegyszer hallom, de az újságokban is olvastam róla, hogy a gyermekek számát a családi pótlékkal Is kell regulálnl, hogy a sokgyermekes családok a társadalom számára nem elő nyösek, ha az apa alkoholista stb. Tudom, hogy a sokgyermekes családok nem nyújthatják a gyermekeiknek ugyanazt, mint az egy-vagy kétgyermekes családok. Az asszonynak folyton tele a keze munkával, fűzéssel, mosással, varrással és ezért folyton fáradt, elnyűtt, kedvetlen. Ha elvesztik a férjüket, még nehezebb helyzetbe kerülnek. Ma már az asszonyok tudják, hogy mindez, valamint a beteg gyermekeik ágya feletti virrasztás megrövidíti az életüket, hogy az ilyen önfeláldozó anya, amikor a gyermekei felnőnek, keresni kezdenek és leveszik a vállára nehezedő terheket, akkor döbben rá, hogy már megöregedett és késő mindenre. Ha valamit mégis szeretnének még elérni, ahhoz sincs már bátorságuk, mert elhatalmasodik bennük a kisebbségi érzés. A szülők tudják, hogy az emberek manapság milyen szigorúan figyelik egymást, s aszerint ítélik meg a másikat, hogy mije van, mennyit keres, mit vásárol, hová jár szabadságra. A többgyermekes családok korántsem lehetnek olyan jól ellátva, mint ahol csak egy gyermek van t ahol egész idő alatt az anya is keres. Az egyetlenke mindenhez könnyen hozzájut és semmit sem értékel eléggé. A sokgyermekes családok kénytelenek szerényebben élni. Ha a gyermekek felnőnek, más a viszonyuk az anyjukhoz, az embertársaikhoz és önmagukhoz is. Én úgy gondolom, mivel nekem is öt gyermekem volt, hogy a kidolgozott, agyontáradt anya a gyermekeiben nyer elégtételt, amikor látja, hogy önállóak és helytállnak az életben. De azért tegyük a szivünkre a kezünket — jólesne nekünk is, ha valaki együttérzéssel tekintene ránk és szólna néhány bátorító kedves szót, arról már nem is beszélve, hogy néha ml is megérdemelnénk a dicséretet és az elismerést, jó lenne, ha gáncsoskodás helyett néha segítenének is rajtunk, ha a sokgyermekes anyákra nem úgy tekintenénk, mint abnormális teremtményekre. Itt nem az államra gondolok, amely a lehetőségekhez mérten könnyít a sorsukon, hanem embertársainkra, akik elnéznek a fejünk felett. Egy sokgyermekes anya is in li is i*i üiii'üiil:
