A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1972-05-19 / 20. szám

A modern étkezés-tudomány nem győzi eléggé hangoztatni, mily fontos szerepe van szervezetünk felépítésében a tejtermékeknek, ezért erősen ajánlja a sajtok fogyasztását kicsinyeknek, felnőtteknek s időseknek egyaránt. A sajtokat nemcsak természetes állapotukban, azaz nyersen lehet fogyasztani, hanem sokfajta elkészítési módjuk ismert a sütés-főzésben is. Következő receptünk egy egyszerű és nagyon ízletes sajtfelfújt: Veszünk egy nagyobb főtt burgonyát, tíz deka vajat, harminc deka őrölt marhahúst, tizenkét és fél deka ementáli sajtot, négy paradicsomot, sót, borsot, négy tojást, hat evőkanál tejet, egy evőkanál (15 g) zsemlemorzsát. Egy tűzálló tálat kizsírozunk, majd belerakjuk a húsból, kockákra vágott sajtból és a felnégyelt paradicsomokból álló keveréket, amelyet előzőleg megsóztunk, megborsoztunk. Az egészet betakarjuk a karikákra szeletelt burgonyával. A tojásokat a tejjel alaposan elkeverjük, szintén sózzuk, borsozzuk és a tál tetejére öntjük. Végül beszórjuk zsemlemorzsával. Az egészet előmelegített sütőben, közepes hőmérsékletnél mintegy ötven percig sütjük. A mennyiség négy személy számára elegendő.

Május, május ...

Az itt közölt két szép tavaszi-nyári ruha elkészíthető vékony szövetből, nyersselyemből, burettból, lenvászonből, terylene-ből, pasztell színekben, de élénk színekben is, tizenéveseknek és nagymamáknak egyaránt, azzal a különbséggel, hogy a nagymamáknak láncöv helyett a ruha saját anyagából készült vagy keskeny bőrövet ajánlunk.

Egyedül a sötétben

Este, tizenegy óra. A szülök éppen aludni tértek, mikor a gyermekszobából kiáltás hallatszik. A négyéves Féterke sír fel hangosan. A mama egy ugrással a kiságynál terem és meggyújtja az éjjeli lámpát. A fiúcska krétafehéren, remegve áll ágyában. A mama gyorsan karjába veszi és megkérdi, mi a baj. A gyermek azonban képtelen válaszolni, csak vadul kapaszkodik az anyjába. A papa is bejön, de kettőjüknek sem sikerül megtudniok, mi volt a sírás oka. A papa végül Pétert visszafekteti az ágyba és energikusan rászól, hogy most már maradjon csendben és aludjon.

A történet folytatását nagyon sok szülő tapasztalatból ismeri: újabb öt perc múlva ismét felsír a gyermek, még hangosabban mint előzőleg. A jelenet megismétlődik, Pétert újfent lefektetik és még szigorúbban megparancsolják neki, hogy maradjon végre csendben és aludjon. Azonban ez sem segít. Hogy ez az éjszaka miként folyik tovább, az teljesen a szülők és a gyermek temperamentumától függ. Az apa egy idő múlva valószínűleg türelmét vesztve éles megjegyzéseket tesz a „te fiad"-dal kapcsolatban és a „te nevelésed“ -ről beszél, de a mamára hagyja, hogy boldoguljon a gyerekkel, ahogy tud.

Nos hát a kis Péter nem dacból, nem rosszaságból sír, hanem a sötétségtől támadt rettenetes félelmében. A gyermek valamiféle okból éjjel felriad és a kívülről beszűrődő nagyon gyér fényben egyszerre idegennek, félelmesnek érzi a környezetét. Az asztal és a székek mint alattomosan meglapuló vadállatok támadásra készülnek a szoba közepén, a lámpa mint egy szárnyas sárkány repülésre kész, sőt még a játékai is ellenséges pillantásokkal méregetik. Elönti a rémület hulláma, és sírva felvisít.

Ez a sötétségtől való félelemérzés előbb vagy később csaknem minden gyermeknél fellép. Átmeneti jellege a szülők helyes magatartásától, megfelelő reakciójától függ. Aggodalomra csak akkor ad okot, ha hosszabb ideig tart, s a gyermek nyugtalansága egyre nő. Ilyenkor tanácsos gyermekpszichológushoz fordulni.

A legfontosabb teendő a szülők részéről, hogy a gyermek félelmét feloldják és elmélyítsék benne a védettség, a biztonság érzését. Türelmetlenül lehurrogni vagy pláne büntetni nagy hiba lenne. Csak a megnyugtató beszéd célravezető. Ilyenformán szóljunk hozzá: Megijedtél? Egyáltalán nem kell semmitől félned, hiszen apuka és anyuka a közeledben van. Nézd, most is olyan itt, mint nappal, pontosan olyan, csak éppen sötétebb van.

Vegyük karra a gyermeket, míg megnyugszik, és aztán tegyük vissza szépen az ágyba. Hibás dolog lenne rászoktatni, hogy magunk mellé veszszük az ágyba, hogy ott aludjon el. Inkább hagyjuk a szoba ajtaját nyitva, annyira, hogy azon át egy kis fény beszűrődjön a gyermekhez. Hamarább szokja meg így a sötétséget. Ennek a kis segítő engedménynek is azonban csak ideiglenesnek szabad lennie, mert a cél az, hogy a gyermek megszokja a sötétséget és ne féljen tőle.

Kát: 71