A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-05-19 / 20. szám
Így laknak a finnek A környcxet A finn építészetről és lakásról beszélve a legelső gondolat — fa, kő, réz, víz. Az alaphang valami puritán ötvözete ezeknek az elemeknek, a természet elemeinek. Ha a technika módosította is a képet, az egyszerűség, a természeti jelleg megmaradt. Az ország 10 °/o-a tó, 59 %-át erdő borítja. Az itt gyökeret vert embert ez a környezet határozta meg, viszonya a természethez kimondhatatlanul szoros. A mindenütt jelenlevő sík víztükör, tenger vagy tó, az egyenes törzsű, karcsú fák függőleges vonalai és a vaskos, töredezett szürke, vagy vörös sziklatömbök színe és formája adták alaphangját a finn földön kialakult építészetnek. A legősibb eszközök, a majd ezeréves kőtemplomok és több száz éves fatemplomok s a fából rótt parasztházak egységes harmóniája, szerkezethűsége a XX. században is jelen van. A kövek keménysége, a fa saját törvénye, világos szerkeszthetősége az, embert is alakította, nyílttá tette. A formáló természet mai megtartott formájában is él és hat, s a finn építészet és a lakás ennek hű tükre: tiszta maradt. A meglevő környezet megtartása sokban meghatározza a fejlődés irányát: a természetet, a tájat erőszakosan megváltoztatni nem szabad, csak óvni és megmutatni. Így a laza városszerkezetben, változatos lakásformák csoportosításával alkotnak egységet, amely közvetve vagy közvetlenül kapcsolódik a meglevő városmaghoz. Az önálló lakóegységekkel kapcsolatban egy új elképzelésről mégis beszélni kell, mely Tapiolában, Helsinki egy „kertvárosában“ valósult meg. Itt kísérelték meg a finnek — és sikerrel — a társadalmi igényeket az új esztétikai igényekkel összhangba hozni. A városról szóló kiáltvány mottója: „Nem házakat vagy lakásokat akarunk tervezni, hanem a modern ember és családja számára társadalmilag korrekt környezetet.“ A mottó tartalma: az adott területen a természeti formák meghatározta módon, a társadalom jelenlegi szintjén jelentkező valamennyi igényt ki akarják elégíteni, a legszerényebb, soklakásos lakóépülettől a legmagasabb igényű átrium-sorházig. Az eredmény: egy településforma, amely nem vonja maga után az azonos társadalmi helyzetű rétegek kényszerű elkülönülését, a változatos igények kielégítésével meggátolja az „előkelő negyedek“ és „lakótelepek“ létrejöttét. A luxus- és tömeglakás elkülönülését — mint szélsőséget — egymás kiegészítésére használja. A társadalmi tartalom persze formai változatosságot is jelent. Az igényesebb egységek emelik a szerényebb színvonatú és megjenésű tömböket, gazdagabb esztétikai élményt nyújtva így az egésznek. A települést átszövő ligetek, tavak pedig elválasztják és eggyé olvasztják a különálló formákat. A lakás A külső forma pedig eleve befolyásolja a lakások belső elrendezését. A nálunk szokásosnál sokkal többféle típusú lakást építenek, nagyobb a választék, az igényeket pontosabban megközelítik. A lakásokat csak alapterülettel és nem szobaszámmal vagy éppen férőhellyel jellemzik. A lakást sohasem tekintik véglegesnek, az szinte évről-évre változik, tehát alaprajzának is változtathatónak kell lennie. (A lakások kis alapterülete is ezt kívánja.) A változtathatóságot kétféleképpen valósítják meg. Az egyik mód — ha Kényelmes társalgóberendezés. Ezt a fajta könyvespolcot térelválasztónak ts szokták alkalmazni Olof Bäckström, műanyag étkészlet. Készítette Fiskars Part menti sorház Helsinki környékén (viszonylag drága, magas igényeket ktlégítő lakásokkal) Olof Bäckström, dekoratív rozsdamentes háztartási eszközök. Készítette: Fiskars Tipikus természeti környezet; Finn tó és erdei fenyó a lakóépület szerkezete kötött (pl. paneles szerkezetű) — a lakóterületeket egy központi vizesmag köré (a vizesmagban fürdőszoba és konyha 'van) csoportosítják. A helyiségek közötti átjárási lehetőség mellett mindegyik helyiség egymástól függetlenül is megközelíthető. Az így kialakult terek nappal együtt, nagy összekapcsolt térként, esztétikailag gazdagabbak, jobban lakhatók, míg otthoni munkához vagy esti pihenéshez elkülönítve is használhatók. A helyiségeket egymástól véglegesen nem különítik el, a változtatható válaszfalak a család növekedése és csökkenése szerint áthelyezhetők, ez a megoldás technikailag egyszerű. Ahol az épület konstrukciója megengedi, ott fejlettebb megoldást alkalmaznak. Ennek legszélsőségesebb példája: a lakó egy adott területű lakást vesz vagy bérel, melyben csak a víz- és szennyvízvezetékek helye adott, egyébként könnyen szerelhető válaszfalakból maga alakítja ki a saját, változó igénye szerinti lakása alaprajzát. Finnországban országos kísérlet folyik egy olyan tipizálható, előregyártott szerkezeti rendszer kidolgozására, amelyben a lakás átadásakor a lakó beépített fürdőszobát és konyhát, a fennmaradó lakótér tagolásához pedig saját maga által felszerelhető térelválasztó elemeket kap. A berendezés Az egyes helyiségek berendezési lehetőségeit alaposan mérlegelték. Például a konyha-étkező kapcsolat legcélszerűbb megoldásának tartják, ha a külön megközelíthető konyhából közvetlenül nyílik a nappali szoba egy részeként kiképzett étkező (átadóablak és ajtó). Hasonlóan gondos elemzés eredménye az úgynevezet kisegítő konyha. A 3—4 m3-nyi területen szárítógép, vasalóállvány, mélyhűtő, varrógép, barkácsolóeszközök elhelyezésével lehetőséget adnak számos tevékenység elvégzésére, ami egyébként a nappali szoba, a fürdőszoba vagy a konyha funkcióját zavarná. A kis lakásterület és a változtatható lakáselrendezés mozgatható térelválasztó elemeket igényel. Erre a célra alkalmas, a padlótól a mennyezetig tartó áttört vagy tömör szekrénypolcok kaphatók — olcsóbb és drágább kivitelben is —, melyek vagy szigetszerűen elhelyezve csupán vizuálisan választják el a teret, vagy ajtóval egybeépítve fizikailag is. A polcok és szekrények mindkét oldalról használhatók, a tömör felületek díszíthetők. Az elválasztás másik lehetősége rögzített, de szerelt, tehát az évek során áthelyezhető gyártott falak alkalmazása. Mobil elválasztási lehetőség a konyha és étkező között zárható átadóablak és tolóajtó-kapcsolat. Előnye, hogy az étkezőhelyiség a lakószoba részévé válhat, míg a főzés attól teljesen elzárt térben végezhető. A praktikus megoldások egy másik csoportja nem a lakás térképzésével és alaprajzával van összefüggésben: hanem az adott funkciójú helyiségek gazdaságosabb kihasználásával. így például a finn konyha nélkülözhetetlen tartozéka a szárítószekrény. Ennek a mosogató fölé a falra szerelt szekrénynek az alsó felülete csepegtető rács. Szemből nézve rendes ajtóval zárható. Az étkezés után elmosott edényeket a háziasszony a műanyag bevonatú rácsra helyezi, a szekrényajtót becsukja. A megszáradt edényt azután a helyére lehet tenni. Hasonlóan jó ötlet a fürdőszobában a fűtőtest elhelyezése. A fűtőcsövek egy részét a fürdőkád fém homloklapja mögé vezetik, így ez nemcsak a helyiséget fűti, hanem a fürdővizet is melegen tartja. Kiegészítő fűtésként gyakran használnak a fürdőszobafalból törülközőtartóként kiálló krómozott fém fűtőcsöveket. Ifi
