A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-05-19 / 20. szám
j Három CSEMADOK-szervezeŕ munkájáról A jelened (gimesi) helyi szervezetnek 148 aktív tagja van. Az elmúlt évben folklór csoportjuk tevékenykedett a legjobban. A Jókai Mária által betanított „Villőzés" című népszokást mutatták be a járási dal- és táncdalfesztiválon nagy sikerrel. A színjátszó csoport Jancsó János rendezésében a „Kígyómarás“ című színművet adta elő nemcsak a hazai közönség, de a lédeciek és a gerencsériek előtt is. A fiatalok közül főleg Richter Ilonka, Borbély Vilmos, Varga Ferenc, Sipos Mihály, Balkó Ádám, a tanítók közül pedig Balogh Tibor, Czakó Erzsébet, Czakó Domonkos és Jókai Mária dolgoznak odaadóan. Ígéretet is tettek, hogy a jövő évzáró taggyűlést már tágasabb kultúrteremben tartják meg. A hnb segítségével átalakítják jelenlegi kis kultúrtermüket. A Horný Ohaj-i (felső ahal) helyi szervezetben a fő tisztségeket két bátor nő tölti be: Németh Cecília a helyi szervezet elnöke és Rendás Mária a kultúrfelelős, aki az óvodásokkal az évzáró taggyűlésen nagyon színes kultúrműsort mutatott be. A múlt évben sikeres népviseleti bált rendeztek és megígérték, hogy továbbra is ápolni fogják a népi hagyományokat. Jó lenne, ha a fiatalság összefogna és közös erővel, a hnb anyagi támogatásával átalakítaná a falu kultúrtermét, hisz nem nagy összeg kellene rá és széppé, vonzóvá lehetne tenni, csak egy kis jóakarat kellene és biztos, hogy nagyon jól éreznék magukat a rendbehozott kultúrházban. Ladicében (Lédecen) van a nyitrai járásban a legtöbb taggal rendelkező CSEMADOK-szervezet. Ezt az évzáró taggyűlésen is. észre lehetett venni, hisz 300 szék van a kultúrházban és mind gazdára talált, megtelt a terem, sőt a vitába is nagyon szépen bekapcsolódtak, főleg Varga Andrásnak volt nagyon értékes fölszólalása, tudatta az évzáró taggyűléssel, hogy a lédeci magyar iskola tanulói milyen beosztásban dolgoznak. Jó színjátszó együttessel rendelkeznek, ennek tagjai között 15-től 50-ig minden korcsoport képviselve van. Guló Sándor már több mint százszor szerepelt, több darabban játszott fiával Sándorral, kislányával Terézzel, és már a 14 éves Józsi fiával is színpadra lépett. Sikeres szerepléséért a helyi CSEMADOK-szervezet oklevéllel és könyvvel jutalmazta. Külön dicséretet érdemel még Fazekas János és író Alajos, akik teljesen ingyen, igen szépen összeállították a színpadot. Folklór csoportjuk a múlt évben a „Fonót“ mutatta be a járási rendezvényen, azonkívül Magyarországon is fölléptek, éspedig Balatonlellén, a KISZ rendezvényén, valamint Karádon. A tánccsoport a zselízi Országos Dal- és Táncünnepélyen a második helyezést, éneklő férfikórusuk a csoportok kategóriájában az első helyezést érte el. A helyi szervezetet jól irányítja Mester Ferenc a többi vezetőségi taggal együtt. FAZEKAS MATYÄS A lédeci színjátszó csoport A jelened tgimesi) tánccsoport „Szól a nóta11 Kolárovóban (Gútán) 1965 óta nem volt rendezvénye a CSEMADOK helyi szervezetének. Az emlékezetes árvíz tönkretette a kultúrházat, s az új még ez ideig nem készült el. Az elmúlt napokban hosszú idő óta újra hallatott magáról a CSEMADOK helyi szervezete. Oláh József fiatal pedagógus rendezésében sikeres nótaversenyt rendezett „Szól a nóta“ címen. A Szövetkezeti Klubházban tartották meg a nótaestet, amelynek több mint 200 nézője volt, s ahol nemcsak helybeli, de a környékbeli énekesek is felléptek. A bíráló bizottságban a város legkiválóbb zeneszakértői foglaltak helyet. Azt szokták mondani, egy rendezvény sikere sokban függ a jó konferansztól. S ezúttal igazán jó, szellemes, talpraesett volt az összekötő szöveg, amit szép kiejtéssel s nagyon ügyesen Szabóné Molnár Mária adott elő. De nem maradtak el mögötte az énekesek sem. A közönség végig nagy élvezettel figyelte az előadókat és gyakran szűnni nem akaró tapssal jutalmazta őket. Nagyra értékelhető a kiváló zenekari kíséret, ami azt bizonyítja, hogy Farkas János és népi zenekara sokat próbált együtt az énekesekkel. A bíráló bizottság egyhangú szavazatával az első helyre a Veiké Kosihy-i (nagykeszl) Morvay István került, aki jó megjelenésével, remek hangjával meghódította a közönséget, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy ő nyerte a közönség díját is. A második helyen Szulcsányi Mária végzett, a harmarik Anyalai Erzsébet lett. A nótaverseny, mint ahogy azt Nagy József, a városi nemzeti bizottság alelnöke is elmondotta, teljesítette célját. Bízunk benne, hogy a CSEMADOK gútai helyi szervezete sokat hallat még magáról. KOLOZSI ERNŐ Morvay István, a verseny győztese. Kevés volt a könyv... örvendetes jelenség, hogy az egyéb munkaformák mellett — az egyik legnehezebb, de leghasznosabb munkaforma, a könyvvel való munka, az irodalom iránti érdeklődés kerül előtérbe a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járás CSEMADOK-alapszervezeteiben. Egy rövid értékelés keretén belül lehetetlen az e téren lezajlott valamennyi munka értékelése, azért előre is elnézést kérünk azoktól, akik az értékelésből helyszűke miatt kimaradtak, mivel csak a könyv hónapja folyamán megtartott legsikeresebb akciókat van módunkban ismertetni. Trnavkában (Tárnokon) Gál Sándor találkozott mintegy 70 olvasóval. Sajnos csak a „Múmia a fűben“ novelláskötetéből tudtunk néhány példányt kivinni, mert az előzőleg kiadott verses kötetből nem sikerült beszerezni egyetlen példányt sem, annak ellenére, hogy a fiatalok kértek, hozzunk belőle. Először volt a faluban író, de elhangzott a kívánság, rendszeresítse a CSEMADOK helyi szervezetének vezetősége az ilyen szép találkozók szervezését. A vojkai (vajkai) alapszervezet vezetősége Trúchly Gabival az élen, ugyancsak kellemes, élményekben gazdag estét szerzett mindazoknak, akik eljöttek a Duba Gyulával rendezett író-olvasó találkozóra. A mintegy 100 főnyi közönség között 30—40 fiatal volt, akik fegyelmezett viselkedésükkel, az íróhoz intézett kérdéseikkel (18 kérdés hangzott el) méltán vívták ki elismerésüket. Ugyancsak Duba Gyulával találkoztak a topolníky (nyárasdi) olvasók. Ezt a találkozót Zsigárcsik Jenő könyvtáros szervezte és 52 könyvet dedikált az író az olvasók kérésére. Oldzában (Olgyán) Ordódy Katalinnak rendeztek író-olvasó találkozót. Szabó Mária, a CSEMADOK helyi szervezetének csupaszív elnöke és egyben a helyi népkönyvtár vezetője, fáradságot nem ismerve szervezte a találkozót, sajnos mégsem sikerült 15 kötetnél többet beszerezni a „Keskenyebb út“-ból. El is határozták az olgyai olvasók, hogy írnak a kiadónak, adják ki második kiadásban a Keskenyebb út-at. Jahodnában (Pozsonyeperjesen) Gáspár Veronika ugyancsak szépen előkészítette az Ordódy Katalinnal való találkozót. Sajnos itt is kevés volt a könyv. Rohovcén (Nagyszarván) az ügyes szervezők, Borbély Lászlóné és Nagy Aranka tanítónők jó előre „összeszedték“ a Keskenyebb út-at a könyvesboltokból, úgyhogy 130 kötetet adtak el. Bár a találkozón nem jelent meg a népkönyvtár valamennyi rendszeres olvasója, de a feltett kérdések bizonyították, hogy a megjelentek készültek a találkozóra és olvasták az előzőleg kiadott Ordódy—könyveket is. A bakai olvasók találkozása Ordódy Katalinnal Lúčon (Kislúcson) mint mindig ezúttal is lelkes gárdát hoztak össze a szervezők, Balogh István, a CSEMADOK helyi szervezetének elnöke és Martosek Erzsébet, a szervezet „mindenese“. Sajnos, ide is csak 20 Ordódy kötetet tudtunk biztosítani és legalább 20-ra lett volna még szükség. Holicében (Gellén) Szabó Rózsika volt a lelkes szervezője az Ordódy-találkozónak. A hiba itt is az volt, hogy nem tudtunk már csak 20 kötetet biztosítani az olvasóknak. A szintén Ordódynéval megtartott bakai író-olvasó találkozóról — ha lehetne — külön fejezetben kellene beszámolni. Annyi érdekes kérdést intéztek az olvasók az írónőhöz, hogy a találkozó a késő esti órákba nyúlt. Mint a mellékelt kép Is bizonyítja, az írónő szívesen válaszolt a bakai olvasók kérdéseire. Itt is kevés volt a könyv. Mécs Józseffel a topolcrveci (nyárasdi) olvasók találkoztak. A szervezés nehéz munkáját Hölgye Mátyás vállalta és 30 kötet Adósságtörlesztés-t adott el. A dunaszerdahelyi helyi szervezet Duba Gyulával rendezett szokatlanul jól sikerült találkozót. A mintegy 65 ember sok kérdést intézett az íróhoz. Az őszi hónapokban minden bizonnyal lesz folytatása a találkozóknak, a kérdés az, vajon kapunk-e elég könyvet azoknak az íróinknak a műveiből, akiket az ősz folyamán terveztek alapszervezeteink? Mindenképpen jó lenne, ha nagyobb példányszámban adnák ki az itteni magyar írók könyveit, hogy a kiadás utáni években is kapjunk belőle, necsak a kiadást követő hetekben! BEK0 MÁRIA HM; 11
