A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-05-12 / 19. szám
jngi tan sic k sulii Válasz a „Hol as Igazság" jeligára A dolgozónak Igénye van a munkájáért járó fizetésre (bőrre, prémiumra,) amint azt a bérelölrások meghatározzák. Ugyancsak Igénye van gazdasági részesedésre, ha teljesíti az általános vagy a kollektív szerzfidésben megszabott feltételeket. Külön jutalomra azonban Igénye nincs [sem rendkívüli sem ún. hűségjutalomra). Az általános rendelkezések (a 159/1970. számú rendelet), esetleg az üzemben érvényes kollektív szerződés szerint rendkívüli jutalmat lehet adni annak a dolgozónak, aki ugyanabban az üzemben legalább 5 éve dolgozik és az elsfi raunkábalépésétöl számítva 25 évig dolgozott, vagy ha elérte 50. életévét, vagy ha kilép a munkából azért, mert öregségi vagy rokkant járadékra szerzett Igényt. Ezt a Jutalmat azonban csak abban az évben kaphatja; amikor a fenti Jubileumot elérte. A jutalom odaítéléséről és összegéről (amely legfeljebb 2500.— koronát tehet ki) a munkaadó dönt. Ezt kikényszeríteni nem lehet. Dr. B. G. áss iirvns t:i n síi: snl Viszonylag ritka jelenség, hogy egy 20—30 éves fiatalember azzal a panaszszal keresi fel kezelőorvosát, hogy Időnként csökönyösen visszatérő hátfájása van. Az orvosok hajlamosak rá, ha szellemi dolgozóról van szó, azzal elutasítani a panaszost, hogy ez a sok üléstől van, ha pedig munkás áll elő Ilyen panasszal, akkor a nehéz munkával próbálják magyarázni a jelenséget. A fájdalmak azonban mind sűrűbben jelentkeznek, főleg a hajnali órákban elviselhetetlenek. A beteg elveszti étvágyát, mind soványabb lesz. Bőrének színezete Is elváltozik, vérszegénységének következtében. Szinte „megfehéredlk“. Arckifejezése állandóan fájdalmas, elgyötört. A Bechterew-kór továbbfejlődésénél a gerinc megmerevedik. A merevség néha csak kisebb szakaszokon Jelentkezik, de legtöbb esetben fájdalmasan gátolja a gerincoszlop alsó felének előre-hátra és oldalra hajtását. Ezzel egy Időben a bordák ízületei Is megmerevednek, mire a mellkas légzőmozgásai mind kisebbek lesznek, a beteg lélegzés közben mind Jobban használja a hasfalát, ami ugyancsak szembetűnő jelenség. A betegség teljes kifejlődése esetén, ami 3—4 év alatt be Is szokott következni, a beteget a gerlnckyphotlkus botszerű megmerevedése, a fej előre és lefelé való eltolódása (néhány beteg feje oldalra fordul, valamint a zsírszövetek eltűnése jellemzi, úgyhogy az ember csont-bőr lesz. A kóros elváltozások ekkor már a végtagok ízületeire Is terjednek. Gyógyszerek alkalmazásával mindent el kell követnünk, hogy a beteg általános erőnlétét javítsuk, a betegség kezelésénél azonban mégis a legtöbbet a szakszerű gyógytornától várjuk, amely fenntartja a mozgásképességet és elejét veszi a rokkantságnak. Legjobb megoldás, ha az Ilyen betegek a kórházban megtanulták a gyógytornát, amit aztán egész életükön át, mindennap elvégeznek odahaza. Természetesen, Időnként Jelentkezniük kell a kórházban ellenőrzés végett. A gerinc görbületének megelőzése érdekében a tornán kívül gondoskodni kell a beteg helyes pihenéséről Is, nem fekhet például süppedő ágyban, hanem csakis lapos és kemény fekhelyen. A fentiekből következik, hogy az ártalmatlannak látszó tünetekkel kezdődő Bechterew-kór komoly következményekkel Jár, úgyszólván teljes nyomorékségot Idéz elő. A kór okozóit még nem Ismerjük, éppen ezért a kezelésnél Is csak arra szorítkozunk, hogy minél tovább megőrizzük a beteg mozgásképességét, ami sikerül Is, ha Idejében fölismerjük és gyógyítjuk a betegséget. 20 Kiiiliiiri Egy boldogtalan asszony Állandó olvasója vagyok a Hétnek, és nagyon érdekel az Emberi sorsok rovata. Sok enyémhez hasonló sorsról olvasok benne. Tizenhét éves voltam, amikor íérjhez mentem. A férjem szeretett, legalábbis akkor úgy gondoltam. Sajnos volt neki két nagy szenvedélye, a kártya és az ital, amit évek folyamán még kiegészített barátnőkkel is. Huszonegy évi házasságunk során kétszer hagyott el. Négy éve aztán teljesen elköltözött tőlünk egy nála sokkal idősebb nőhöz. A gyerekek már mind felnőttek, elmentek a háztól, csak az ötéves kisfiam maradt mellettem. Most egyedül élek, és azon gondolkozom, hogy mi legyen tovább. 39 éves vagyok, a mezőgazdaságon dolgozom, az állattenyésztésben, de a munka örömein kívül szeretnék még egy kis örömet az élettől is. Szeretnék megismerkedni egy, az enyémhez hasonló sorsú, megértő férfival, aki szeretni tudná a kisfiámat, és hűséges élettársa tudna lenni egy boldogtalan asszonynak. Jelige: „Hűséges szív“ Amin érdemes elgondolkodni Remélem, nem kell, hogy aki az Emberi sorsok rovatában ir, valamilyen sorsproblémával küszködjék. Én ugyanis nem kérek tanácsot, és nincs olyan problémám, amellyel egyedül meg ne birkózhatnék. Mégis úgy gondolom, hogy írok. iiiirisiik Az a véleményem, hogy az emberek többsége saját maga szerzi a problémáit. És ez természetes, hozzátartozik az élethez. Aki semmit se csinál, semmit se ront el. Az utóbbi időben azonban az az érzésem, hogy néhányan „siránkozni járnak“ a rovatukhoz. Vegyük például az idősebb, elmagányosodott emberek problémáit. Érthető, hogy a nők ezen a téren hátrányos helyzetben vannak. Nem mozoghatnak olyan szabadon, mint a férfiak, mert sok helyi szokás köti őket. Ha egy asszony nagyon szabadon kezdene mozogni, s mondjuk, egyedül menne a mulatságba, bizonyos, hogy elítélnék. Ugyanakkor a férfiak akkor mennek a szórakozóhelyekre, amikor akarnak. Tehát ebből a szempontból aligha beszélhetünk egyenrangúságról. A férfiaknak viszont mások a problémáik. A magányos férfiak teljesen ki vannak szolgáltatva a rosszul szervezett és működő szolgáltató iparnak, mivel maguk sem mosni, sem főzni, sem takarítani nem tudnak. Tehát az ő „szabadságuk“ is korlátolt. Egyik félnek sincs oka arra, hogy magányosnak, feleslegesnek érezze magát, és nyűgnek tartsa az életet. Az embernek bármilyen idős, igazodnia kell a körülményekhez. Nem vagyok sem tudós, sem pszichológus, csupán arról írok, amiről az utóbbi időben sokat olvasok az Emberi sorsok rovatában. Az embereknek meg kéne szabadulniok attól az önző felfogástól, hogy csak az ő problémáik a fontosak. K. J. Košice A szerkesztőség észrevétele Ezt a rovatot azoknak az olvasóknak létesítettük, akik a legszemélyesebb problémáikkal, családi és személyi gondjaikkal fordulnak a szerkesztőséghez. A levélírók őszinte bizalmát sokra értékeljük és örülünk, hogy a leveleket olvasóink többsége meleg együttérzéssel és komolysággal olvassa. A hozzánk érkező köszönőlevelekből tudjuk, hogy az Emberi sorsok rovata nemegyszer a legnehezebb helyzetben segített. Hisszük, hogy bizonyos értelemben már a levél egyszerű megírása is segít a levélírónak sok mindent önmagában tisztázni és ha a gondjaira valaki válaszol, akkor érzi, hogy a legszemélyesebb bajában sincs egyedül, érzi, hogy sorsa mások számára sem közömbös. Ügy gondoljuk, hogy rovatunknak éppen ebben van a legnagyobb jelentősége. Az egyes problémákkal kapcsolatban érkezett levelek száma már egymagában is jelzi, hogy ezek mennyire fontosak és égetők. Éppen ezért minden vonatkozásban nem érthetünk egyet K. J. levelével, habár a véleménye sok szempontból érdekes. Véleménye bizonyos emberek gondolkodását tükrözi. Olyanokét, akik azt hiszik, hogy minden ember egymagában is képes megbirkózni a problémáival, akik az egész társadalom kiegyensúlyozottsága szempontjából lebecsülik az egyének és a családok kiegyensúlyozottságának szerepét. Meggyőződésünk, hogy K. J. levele eleven visszhangra talál olvasóink körében és leveleikben, reagálni fognak az általa képviselt nézetekre. Érzelmek és emberek m. Nincs olyan lelki bántalom, amellyel kapcsolatban ne találkoznánk az érzelmi világ valamiféle zavarával. Vannak olyan Ideges betegek, neurotikusok, akiknek érzelmi zavarai a munkában, a tevékenységben jelentkeznek. Munkájukban nem találnak semmi ürömét. Vannak olyan neurotikusok is, akiknél a panaszok elsősorban az embertársaik, élettársuk Iránti 8zeretetérzés hiányosságában mutatkoznak. Fáradtság, félelem, sokféle testi panasz, az ezekkel kapcsolatos szenvedések zavarhatják az ilyen ember szeretetképességét, a közösséghez való kapcsolatát. Nem tud úgy rezonálnt, együtt lendülni az fit kürülvevfi környezettel, embertársaival, mint ahogyan ezt az egészséges ember teszi. Nézzük például egy sűlyosabban szorongd ember esetit; hogyan is tudjon sze-Z. Mináčovi felvétele retnl, örülni az életnek az, aki állandú lelki csatával, örökös belső „vigyázzállással“, éberséggel telített? Olyan betegeket is ismerünk, aklkbfil hiányoznak a finomabb, magasabb rendű erkölcsi érzések. Esetleg csak kihűlt, rideg, cinikus jellemvonásaikat érezzük. A lelki világ beszűkülésével párhuzamosan az érzelmi világ is beszűkül a skizofrénia (hasadásos elmezavar) egyes eseteiben. Az ilyen betegek közül sokan paradox (ellentmondó) mádon reagálhatnak a környezet behatásaira: nevetséges dolgokon sírnak, komoly dolgokon nevetnek! Az Is előfordulhat, hogy semmiféle érzelmi rezonanciát, megnyilvánulást nem mutatnak. Az elfibbi példák az érzelmi életben a szeretetérzés zavaraira vonatkoznak. Természetesen hűségesek a gyűlölettel kapcsolatos kőrös példák is. A köznapi életben is jél ismertek a pangó indulatok, a le nem vezetett düh, harag, életirigység, háttérbe szorftottság, amelyek megkeseríthetik a bennük szenvedő életet. Ismerünk kóros eredetű bosszúvágyat is. Eugen Bleuer kiváló svájci pszichiáter, az orvosi gyakorlat számára affektlvitás elnevezéssel foglalta össze a különféle érzelmeket. E fogalomhoz tartoznak az előbbiekben leírt tulajdonképpeni érzelmek (tehát a testi állapottal, embertársainkkal, magasabb rendű szellemi, művészi élményekkel kapcsolatosak stb.) Az affektlvitás fogalma alá tartozik a nagyobb erejű, legtöbbször mozgásra késztető érzelem, az indulat Is. Az erősebb érzelmi élmények után megmaradó íartésabb érzelmi állapotot, amely lelki életünk egy-egy szakaszát aláfesti, színezi, hangulatnak nevezzük. Foglalkozzunk most egy kicsit ezzel a mindennapi életben oly gyakran emlegetett állapottal. Hangulataink nemcsak a ve Ulity történő eseményektől függnek, hanem önmagunktól, személyiségünktől, alkatunktól, vérmérsékletünktől is. Ismerünk olyan embereket, akik hamar lehangolédnak, könnyen kerülnek nyomott hangulatba, míg mások gyorsan felhangolhatók, júkedvűek. Vannak olyanok, akiknél az alaphangulat tartósabb, másoknál ez változékony. Ha túl nagy a változás, az illetőt „szeszélyesnek" mondjuk. Az alaphangulat sokszor a gondolkodásra is ráüti a bélyegét. Nyomott kedélyű emberek szélsőséges esetben pesszimistákká, lemondókká, tétlenekké, cselekvésképtelenné válhatnak. A jókedvű ember rendszerint tevékeny, bizakodó, beszédes, tréfát kedvelő. Rosszkedve legfeljebb csak átmeneti, és életkedve, vitalitása következtében olyan, mint a macska: mindig a talpára esik. Magasabb értelmi színvonalon esetleg humorérzéke is van: „szellemes.“. A humor nem feltétlenül a jókedvből fakad, bár általában köze van a felhangoltsághoz. Az egyén helyzetének kínos voltából fakad a savanyú tréfálkozás, önlrúnla, az úgynevezett „akasztófahumor“. (Folytatjuk)
