A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-04-28 / 17. szám
■ A Hussžein-terv és az arab álláspont Hatnaposnak hívják, de ai Izraeli-arab háború immár csaknem ötvennyolc hónapja tart. A utóbbi másfél óv folyamán ugyan viszonylagos nyugalom uralkodott a frontvonalakon — eltekintve egyes, például legutóbb a libanoni határvidék ellen Intézett Izraeli terrortámadásoktól —, a küzdelem a sivatagból a tárgyalótermekbe helyeződött át, a katonák helyett a diplomaták vették át a szót. Igyekezetök azonban egyelőre semmiféle pozitív eredményt nem hozott. Sőt, egyes megfigyelők ügy vélik, hogy a jelenlegi helyzet kísértetiesen hasonlít ahhoz a feszültséghez, amely 1987. júniusában fegyveres konfliktusban robbant ki. Szádét egyiptomi elnök a mült év őszén kijelentette, hogy 1971 a döntés éve lesz a közel-keleti helyzet további fejlődése szempontjából, s ha a politikai rendezés' érdekében kifejtett erőfeszlté sek nem hozzák meg a kívánt eredményeket, a megszállt területeket fegyveres harccal kell visszaszerezni. Amint az utóbbi hónapok eseményei mutatták, az egyiptomi elnök ezzel nem akarta azt mondani, hogy december végéig a konfliktus, Ilyen vagy olyan módon, végérvényesen megoldódik, de hogy lépések történnek majd abban az irányban, hogy a helyzet kijusson a zsákutcából. Szavalt Izraeli és más nyugati, főképp amerikai politikusok úgy értelmezték, hogy Egyiptom háborúval fenyegetőzik. Ez azonban a tények kiforgatása, jóllehet valóban fennáll egy új katonai ösz-Fiatal palesztlnai menekültek, akik sohasem Ismerték az otthon fogalmát. Sátrakban és hullámbádogból összetákolt kunyhóban élnek és várják a hazatérés napját, amely sehogy sem akar eljönni mennyi elismert és elfogadott konvencióval s azokat a módszereket juttatja eszünkbe, amelyeket Európában a saját bőrükön tapasztalhattunk harminc évvel ezelőtt — letartőztatások, rendőrterror, kijárási tilalom, túszok és kollektív büntetések rendszere, bulldózerek, amelyek egész utcasorokat és falvakat tesznek eggyé a föld színével, csak azért, mert más fajú emberek lakják. Az 1971-es esztendő nem hozott új háborút a Közel-Keleten, de nem hozta meg a régen óhajtott békét sem. További erőfeszítések történtek a politikai rendezésre. Legutóbb nagy port vert fel világviszonylatban, de elsősorban az érdekelt államok körében az űn. Husszeinterv. Husszein fordániai király, a saját uralma alatt, szeretne létrehozni egy jordántai—palesztlnai föderációt, Egyesült Arab Királyság néven. A terv szerint a jordán folyó nyugati partján levő megszállt arab területen alakulna meg az új palesztin állam s ez föderációra lépne Jordániával. Jeruzsálem, mely Husszein szavai szerint egyformán becses kultikus helye keresztényeknek, mohamedánoknak és zsidóknak, nemzetközi státust kapna, s itt lenne Izraelnek és Palesztinának a fővárosa Is. A tervet, bár először Jigall Állón izraeli miniszterelnök-helyettes kedvezően nyilatkozott róla, mind Izrael, mind az érintett arab államok kormányai elutasították. Az Izraeli „héjákat" különösen a Jeruzsálemmel kapcsolatban javasolt megoldás bőszftette fel. Anvar Szadat egyiptomi elnök nemrégiben fontos nolitlkal kérdésekről nyilatkozott egy Alexandria közelében levő légitámaszpont tisztjel és katonái előtt. „Nagyon bonyolultnak" mondotta a mostani helyzetet, de hozzátette, ez nem jelenti azt, hogy Egyiptom „ölbe tett kézzel szemléli a fejleményeket". Megerősítette azt a korábbi megállapítását, hogv a megszállt területek csak fegyveres harccal szerezhetők vissza, de ehhez — mint mondotta — további erőfeszítések szükségesek a hont fronton. Az egyiptomi elnök hosszasan beszélt Huszáréin jordánlai király Egyesült Arab Királyságának tervéről is. Megállapította, hogy a terv amerikai ihletésű, „kiárusítja a palesztinok érdekelt". Szadat ismételten hangsúlyozta, hogy a felszabadító háború elkerülhetetlen, a belső frontnak azonban még időre van szüksége ahhoz, hogy felkészüljön a naponta várható 1200—1300 légitámadásra. Kijelentette: Egyiptomot két alapvető cél vezeti: nem mond le egyetlen talpalat nyl saját vagy arab területről, nem bocsátkozik alkuba a palesztlnai nép jogairól, amelyeket most Husszein király — kész helyzet elé állítva az arabokat — szabotálni akar. zott volna mindkét harcoló fél számára. Egyebek között követeli az izraeli haderők kivonását a megszállt arab területekről, a háborús állapot megszüntetését, a térség valamennyi állama szuverenitásának, területi sérthetetlenségének és politikai függetlenségének tiszteletben tartását, elismerését a joguknak ahhoz, hogy békében élhessenek biztosított és elismert határaik között. Ezt a határozatot azonban, amely meghozhatta volna és még mindig meghozhatja a békét a Közel-Kelet számára, csak Egyip, tóm fogadta el. Csak Egyiptom működött együtt valóban Jarringgal, az ENSZ-főtitkár közel-keleti különmegblzottjával s támogatta a Jarring-misszió munkáját, csak Egyiptom jött saját békekezdeményezéssel. Izrael számára csak papfrrongy maradt a Biztonsági Tanács határozata, a világ többségének véleménye. Az izraeli politika a gyakorlatban eddig megakadályozott a békés rendezésre irányuló minden kísérletet. A tel-avivl „héják“ nemcsak hogy nem hajlandók kiüríteni a Belgium, Hollandia 6s Luxemburg együttes területónéi nagyobb megszállt arab területeket, de olyan természetességgel telepítik be, mintha örök időkre akarnának ott berendezkedni. Számos intézkedés mutat erre. Ilyen a Biztonsági Tanács által Is elitéit építkezési program Jeruzsálem jordánlai részében, továbbá a Stnal-félszigeten az arab olaj kiaknázása. Az ENSZ-határozat értelmében a megszállt területeken levő olajforrásokat az izraelieknek nem szabad kiaknázniuk. Ennek ellenére Mottl Friedmann kanadai zsidó olajmágnás, aki Izraelben (az akkori Palesztinában) született és gyermekkorát is ezen a területen töltötte, visszatért Izraelbe és amerikai szakemberek segítségével hozzálátott az Abu Rhodes-i olaj kiaknázásához. Jelenleg évi 8 000 000 tonna kőolajat termelnek a Sinai-félszigeten, s tel-avtvi sajtójelentések szerint ezt a mennyiséget huszonöt éven belül 20 millió tonnára akarják növelni. Az izraeli kormánynak a megszállt területek gazdasági fejlesztésével “foglalkozó minisztere van — Simon Pereznek. Dajan közvetlen munkatársának személyében. A szélsőjobboldal a 87 es háború hódításaiban a „nagy Izrael" megvalósításának egyik szakaszát látja. A megszállt területeken élő több százezer arabbal szemben alkalmazott izraeli politika is a tartós berendezésre vall. A hatnapos háború óta több mint egynegyed millió ember menekült el — többségüket már másodszor kényszerltették menekülésre az izraeliek. A módszerek, ahogyan az arabokat Igyekeznek elűzni otthonaikból, hogy saját telepeseiknek szerezzenek helyet, ellentétben áll valaszecsapás veszélye. De hát az egyiptomi fél hibája ez? Az események sorozatára vetett felületes pillantás is meggyőz arról, hogy az egyiptomi vezetők mindent elkövettek a békés rendezés érdekében, és hogy egy új, talán az eddiginél is tragikusabb és véresebb konfliktus veszélyét nem az egyiptomi fél politikája, hanem Izrael magatartása idézte fel, amely következetesen visszautasítja a politikai rendezés minden lehetőségét, érkezzék a javaslat bármely oldalról. Több mint négy esztendővel ezelőtt hozta meg az ENSZ Biztonsági Tanácsa ismeretes novemberi határozatát, mely elfogadható és kielégítő megoldást ho-Szadat elnök, az egyiptomi fegyveres erők főparancsnoka a szuezi arcvonal katonái között Dávid-csillagos Skyhawk és Phantom mintájú repülőgépek a fegyvernyugvás ellenére állandóan készenlétben vannak, hogy gyilkos bombáikat bármely pillanatban védtelen arab falvakra szórják — mint legutóbb márciusban a libanoni határvidéken. országé EGYENLÍTŐI GUINEA Területe: 28 051 km2 (Rio Muni 26 017, Fernando Póo 2034 km2) Lakossága: 272 000 (1967), ebből Rio Muni 198 000, Fernando Póo 74 000, Fővárosa: Santa Isabel, 39 000 lakos (1964) Államforma: köztársaság Az ENSZ tagja Egyenlítői Guinea Spanyolország két egykori afrikai tartományából, Rio Muni parti területből és Fernando Póo szigetből 1968. október 11-én alakult független köztársaság. Tartozékai Annobón, Elobey, Grande, Elobey Chico és Corisco szigetek. Rio Muni lakosainak 97 százaléka bantunéger, a többi, szám szerint 4900 lakos európai, főleg spanyol. Fernando Póo szigetén a kontinensről elhurcolt néger rabszolgák ivadékai vannak többségben, a bantunégerek aránya 40 százalék. Elobey és Corisco szigeteken benga törzsbeliek, s kívülük nigériai szudánnéger szerződéses munkások élnek. Az európaiak, többségükben spanyolok, száma 4200. Egyenlítői Guinea szárazföldi részen a keskeny part menti sávtól kelet felé magas erdős hegyvidék emelkedik. A szigetek talaja termékeny. Fernando Póon két hegycsúcs tör az ég felé, amelyek közül a Pico de Santa Isabel 3007 m magas. Az éghajlat általában egészségtelen, trópusi, az évi csapadékátlag rendkívül nagy. Az elmaradott agrárország szárazföldi része és a szigetek között a gazdasági fejlettség tekintetében jelentős különbség van. Rio Munin fejlett mezőgazdaságról alig beszélhetünk, ezzel szemben Fernando Póon viszonylag fejlett ültetvényes mezőgazdasági termelés folyik. Főbb mezőgazdasági termények a kakaó, kávé, banán és pálmamag. Rio Muni területén kevés szarvasmarhát, kecskét, öszvért és sertést, Fernando Póon szarvasmarhát tenyésztenek. Rio Muni őserdőiben ébenfát, paliszandert, okúmét és mahagónit termelnek ki, s a feldolgozó ipar túlnyomórészt az erdőgazdaság termékeit hasznosítja. Rio Muni egyetlen vasútvonala 105 km hosszú, a közútak együttes hossza 4400 km. A fontosabb kikötők Bata, Rio Benito és Puerto Iradier (Rio Muni), Santa lsabel és San Carlos (Fernando Póo). Bata és Santa Maria (Fernando Póo) mellett repülőtér működik. A lakosság túlnyomó része írástudatlan.
