A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-04-28 / 17. szám
Tavaszi szél vizet áraszt Üj színezetet a Csemadok munkájának Befejeződtek a Csemadok-szervezetek évzáró taggyűlései. Ezek mindegyikén szinte ugyanazok a kérdések merültek fel, hogyan tovább? Mi az oka, hogy ugyanazok a kérdések foglalkoztatják a Csemadok tagságát országszerte? Egyszerű és egyértelmű a válasz: í társadalmunk politikai, gazdasági és kulturális fejlődése. A szocializmus építésének több mint két évtizede ugrásszerű fejlődést hozott, és ez a Csemadok munkájában is érezteti hatását. Érezzük, hogy azok a módszerek, folyamatok és eljárások, amelyek a Csemadok munkáját eddig jellemezték, már nem felelnek meg kivétel nélkül a kor igényeinek, követelményeinek. Érezzük, hogy az anyagi javak bősége, az életszínvonal emelkedése — városokban és falvakon egyaránt — új embertípust alakított ki, új sajátságokkal. Érezzük és tapasztaljuk, hogy befejeződött a Csemadok munkájának első, mondhatnánk történelmi korszaka, és új korszak következik. A mozgás és a változás eddig nem tapasztalt módon, rövid idő alatt átformálta az egész társadalmat s annak igényeit. Ez megköveteli, hogy mi is megváltoztassuk a Csemadok munkájának eddigi szerkezetét. Nem arra gondolok, hogy feladjuk eddigi munkamódszereinket, és eredményeinket, hanem hogy a hagyományokhoz ragaszkodva, azokat ápolva újabb területek, pl. a képző- és iparművészet, a fotóművészet stb. felé irányítsuk a figyelmünket. Ezen a területen országos, járási vagy helyi szinten festmény-, grafikai-, szobor-, plakát-, fénykép- stb. kiállításokat kellene szervezni. Például egy járási méretű amatőr fényképkiállítás mennyi anyagot tudna felhasználni, ismereteket közvetítve az érdeklődőknek a szocializmus építéséről, a változásokról, a Csemadok életéről és népeink barátságáról. Alkalmasint mód nyílik arra, hogy megismertessük és megszerettessük a Csemadok tagságával a különböző művészeti ágazatokat. A kiállításokkal párhuzamosan előadásokat lehetne szervezni, például a művészeti irányzatokról, a műalkotás születéséről, a művészi sűrítésről, a kompozícióról és így tovább. Az öntevékeny művészeti mozgalom kiszélesítésének ezt a kérdését is jó lenne felvetni a Csemadok XI. országos közgyűlésén. CSIZMADIA BÉLA A népdalénekesek ez évi versenyének meghirdetése óta immár másodízben lehettünk tanúi járási vetélkedőnek. A komáromi járásban Nesvadyban (Naszvadon) megrendezett sikeres járási vetélkedő után a levicel (lévai) járás március 26-án Vyškovcéban (Ipolyvisken) rendezte meg a népdalénekesek „Tavaszi szél vizet áraszt“ versenyének döntőjét. Itt 16 népdalénekes, három éneklő csoport és egy citeraegyüttes vett részt. A viski közönség nagy érdeklődéssel fogadta a népdalversenyt. A versenyt Szebellai János, a Csemadok lévai járási bizottságának elnöke nyitotta meg. Majd Grébner Gyula ismertette röviden a népdalverseny célját. Ezután a népdalénekesek, éneklő csoportok számai követték egymást. A jól sikerült járási döntő egyik fő pozitívuma az volt, hogy sok fiatalt mozgatott meg. Nemcsak a közönség körében voltak fiatalok, hanem a szereplőknek is majdnem a fele fiatal volt. A vetélkedőkkel vagy hasonló produkciókkal kapcsolatban az ember önkéntelenül is összehasonlítja a rendezvényt, annak színvonalát az előzőekkel, vagy pedig a más járásokban lefolyt hasonló rendezvényekkel. A komáromi járás Naszvadon megrendezett versenyén örömmel állapítottuk meg, hogy az énekesek műsorából csaknem teljesen kiszorult a műdal, és helyébe lépett az eddig oly sokszor lenézett egyszerű falusi dal, a valódi népdal, vagy ahogy Bartók Béla nevezte: a „paraszt dal“. Ez ez eredmény bizonyos népnevelői vagy tanácsadói munkának az eredménye. Ennek a tanácsadói munkának a hiányát éreztük a viski járási vetélkedőn. Itt sajnos nagyon sok versenyző tűzött műsorára műdalt is. Más énekesek ugyan népdalt adtak elő, de nem a saját falujának vagy tájegységüknek népdalait, hanem a népdalkiadványokból vagy a rádióból általában ismert népdalokat választottak. Azok, akik helyi változatokat akartak előadni, sajnos nem érvényesülhettek, mert a zenekar másképp ismerte ezeket. Ha figyelembe vesszük a helyi népdalok változataiban levő különbségeket — hisz ezekből az Ipoly menti falvakban nagyon sok van —, két változat egybehangzásánál néha nagyon furcsa hangzatok jönnek létre. Mivel a Rikony fivérek zenekara, mely az énekeseket kísérte, nem játszott kottából és az énekesek népdalváltozatait sem kottázta le senki, így történhetett meg, hogy a legértékesebb népdalváltozatok a zenekíséret miatt zavarosan hangzottak, s a kíséret több esetben az énekest is annyira megzavarta, hogy ez az előadás kárára volt. Azt tanácsoljuk a rendezőknek, hogy teremben ne használjanak hangerősítőt. A járási döntő első helyezettje a szólóénekesek kategóriájában a hronovcei (lekéri) Mágyel Lajosné, második a kiskéri Lipták Zsuzsanna lett. A harmadik helyen pedig Hugyecné végzett Nagysallóról. Az éneklő csoportok közül a százdi éneklő csoport kapta a legmagasabb pontszámot, ezt követte a viski és deméndi éneklő csoport. A sikeres népdalversenyt az összes szereplő és a közönség közös éneklése zárta be. ÄG TIBOR [NCMStlWJ MTÍWW® A győztes citerazenekar A verseny első helyezettje Mágyel Lajosné Pavlovics Tibor nyerte a közönség díját (Habardik József felvételei) Kevés a fiatal A Csemadok levlcei (lévai) helyi szervezetének országos viszonylatban is érdekes és jelentős rendezvénye volt a „Vox Humana 71" című kórusfesztivál. Hosszú hallgatás után végre ez a sikeres akció igazi visszhangra talált. Ezért is kerestem fel Pomothý László elvtársat, a levicel (lévai) Csemadok kultúrfelelősét, hogy néhány mondattal ismertesse a szervezet munkáját, terveit, problémáit. — Az 1971-es esztendő sikeresnek mondható a helyi szervezet kulturális tevékenységét illetően. A színjátszók bemutatták Tóth Miklós Kutyaszorító című darabját, amellyel a járási versenyen második helyen végeztek, a Jókai-napokon pedig a zsűri diját nyerte el. Ezenkívül több sikeres vendégszereplésük is volt: mintegy tíz helyen is felléptek a közeli községekben. Az elmúlt évben a népi táncegyüttes is eredményesen szerepelt. Végére hagytam az énekkart, amely újjászervezése után Fáklya név alatt működik. Milyen volt a rendezvények visszhangja? — A műsorokon kb. 15 000 néző vett részt. A Csemadok KB különösen az énekkar tevékenységét értékelte a legpozitívabban. Ami a rendezvények visszhangját illeti, mindenütt őszinte elismeréssel találkoztunk. Egyéb rendezvények? — Tudományos ismeretterjesztő előadásokat tartottunk a magyar nép történetéről, Lenin és Komenskýestet rendeztünk a helyi székházban. Milyen a szervezet 1972. évi terve? — Színjátszóink a Kutyaszorító további előadásait, valamint egy új darabnak, Szolovics: Kolduskomédia című darabjának betanulását tervezi. Ezenkívül elárulhatom, hogy szó van egy magyarországi turnéról is. Az énekkar a tánccsoporttal közösen szórakoztató előadásokat tart majd a hazánkban állomásozó szovjet katonák részére. És természetesen a járási és a kerületi versenyeken is részt vesznek együtteseink. Hány tagja van a helyi szervezetnek, milyenek a problémák? — A helyi szervezetnek kb. 450 tagja van. Mennyiségben elég, de az összetétele nem megfelelő. Kevés a fiatal és aktív tag. Ami a problémákat illeti, főleg anyagi gondjaink vannak. Továbbá sajnálatos tény, hogy az értelmiséiek (pedagógusok) csak kis mértéken kapcsolódnak be a kulturális munkába. Nem elegendő a városi, járási szervektől kapott támogatás sem. Fő célunk az elkövetkező évben a fiatalok megnyerése. Üj erőkkel a munka is sokkal jobban menne. Ennyit tudtam meg Pomothy elvtárstól. Igaz, akad még több megoldatlan kérdés, de összefogással, lelkes jó munkával minden megoldható. És ha a fiatalok elég aktívak lesznek, akkor elérhetik azt, hogy a Csemadok levicei (lévai) helyi szervezete is az á\landóan jól működő szervezetek kötött foglal majd helyet. KISZELA ERZSÉBET 11
