A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1972-04-28 / 17. szám

A vér magas dombtetőről tekint A a városra. Fennmaradt törté­nelmi okmányok igazolják, hogy a város a régi feudális Magyarországon fö bányavá­ros, majd századokon át fö pónzverőhely is volt. A kilenc hegyoldaltól védett városba sok kereskedőt és ugyanakkor sok ka­landort vonzott az arany. A macskaköves ódon utcákat járva képzeletűnkben a régi idők elevenednek föl... Kremnlcában (Körmöcbányán) már a középkorban euröpal hírű pénz­verde volt; a sziklahegyek mélyéből ki­bányászott aranyból verték Itt a körmöd aranyat — a mindenható aranypénzt. A város sorsa és élete abban az Időben attől függött, hogy a bányászok mennyi aranyat tudtak kihozni a föld mélyé­ből. A főijegyzések szerint, voltak olyan időszakok, amikor gazdagon, bőkezűen ontotta rejtett kincsét a hegy, de bőven akadtak olyan évek Is, amikor megsér­tődött az arany istene és mélyen a szik­lák alá rejtette kincsét, csak elvétve ta­láltak egy-egy értékesebb aranyérre az akkor még nagyon primitív eszközökkel dolgozó bányászok a szikla szivében. A VAROS ALAPÍTÁSÁRÓL nagyon sok legenda ézól. Pontosan nem lehet meg­állapítani, hogy mikor és milyen körül­mények között találták itt az első arany­rögöt. ARANYÉRT — SZABADSÁG ... Annyi bizonyos — és ezt dokumentumok iga­zolják —, hogy Károly Róbert magyar király emelte városi rangra, az akkori „Chremnychbanáť* 1328. november 17-1 keltezésű királyi okmánnyal. Hogy miért...? Erre a kérdésre nagyon egyszerű a válasz. A város környékén már abban az Időben bányásztak aranyat, ezüstöt, amit a közeli pataknk mentén dolgoztak föl. És a királynak aranypénzre volt szüksége. Hol talált volna erre alkalma­sabb helyet, mint az akkori Chremnych­­banán? A városnak privilégiumot adott a király, s előbb az ezüst —, majd az aranypénz verését kezdték itt meg. A város Irattárában őrzött dokumentumok arról is beszámolnak, hogy „Kuttunba­­nából“ (Kutná Hora), a cseh királyság­ból és Olaszországból Is érkeztek Ide szakemberek, akik részt vettek az arany- és ezűstpénzek verésében. A király az aranyért, pénzért szabadságot adott a városnak, de egy rendeletet sem adtak ki arra, hogy az aranyat bányászók munkáját és életét javítsák. Az 1500-as években Fuggerék is megjelentek az aranyimádók között. A Fuggerek, Vörös­­kő várának ural, zsákmányolták ki a környező városkák, falvak lakóit. És ahol ők megjelentek, ott a mnnkásság élete nemhogy javult, hanem még rosz­­szabbodott. Fuggerék — akiket a munká­sok nevűk után fukaroknak neveztek — néhány év alatt több mint fél millió aranypénzt vágtak zsebre. A BÁNYÁSZOK FELLÁZADTAK, mert az ő keresetűk viszont mindig kisebb és kisebb lett. A bányászlázadás olyan mé-Az európai hírű pénzverdében készült legismertebb aranypénzek rajzai. Az aranydukátok városa A kremnicai városkapu reteket öltött, hogy II. Lajos királynak kellett közbelépnie és 1519. június 14-én külön királyi rendeletben blvta fel a városi tanácsot, hogy vessen vége! a bá­nyászok lázadásának. Ez az Intézkedés azonban csak átme­netileg oldotta meg a helyzetet, mert néhány év múlva újabb bányászlázadás bénította meg a pénzverést. A bányászok és a város dolgozói az elkövetkező években sok megpróbálta­tásnak voltak kitéve. Sokat szenvedett ezekben az években a szabad királyi vá­ros dolgozó polgársága. A sok szenvedés annyira elkeserítette őket, hogy ismét fallázadtak. Lajos király 1526. augusztus 18-án — annak ellenére, hogy az orszá­got a törökök ostromolták — katonasá­got vezényelt a bányászlázadás leveré­sére. A király azonban a mohácsi csa­tában elesett. Ez kihatott a körmöd arany gyártásának fejlődésére Is. AZ ELKÖVETKEZŐ ÉVSZÁZADOK sem hoztak javulást a bányászok életében. Sokat szenvedtek, embertelen viszonyok közt éltek és laktak az uraknak jólétet nyújtó aranybányászok. Az állam és kü­lönböző részvénytársaságok kasszáiba folyt az arany. És ezek a kasszák fene­ketlenek voltak. A legnagyobb csapás a második világ­égés utolsó hónapjaiban érte a bányát, amikor ■ visszavonuló fasiszta hordák hatalmas károkat okoztak. Felrobbantot­ták a bánya villanytelepét; az értékes gépeket és felszereléseket pedig elhur­colták. A felszabadulás után a helyreállítási munkálatoknál nagy nehézségekkel kel­lett a bányászoknak és a mérnököknek megküzdeniük. Verejtékez munkába ke­rült, mig az arany bányászatát Ismét megkezdhették. Ma a legkorszerűbb gé pl berendezések állanak a bányászok rendelkezésére és nemcsak aranyat, de más értékes fémeket Is bányásznak. A VÁROS ÉS A VIDÉK DOLGOZŰI a huszadik század elején kegdték meg végső harcukat az emberi szabadságért, az embert méltóságért és az emberi jo­gokért. 1904-ben az egyik bőrgyár dol­gozói lázadtak föl a szörnyű elnyomás ellen, 1908-ban pedig a bányászok léptek sztrájkba, űk Is emberi jogokat és na­gyobb bért követeltek. Az első köztár­saság Idején először 1920-ban, majd 1922- ben lépett sztrájkba itt a munkásság. A harmincas évek gazdasági válsága Kremnica dolgozóit sem kímélte. A mun­kanélkülivé vált lakosság tíz százaléka vándorolt ki akkor már országokba ke­nyér után. AZ ÖRÖKRE LETŰNT IDŐKBEN napi­renden voltak a végrehajtások, az ár­verések. A vidék sokat sanyargatott és szenvedett lakosai végűi mégiscsak el­érték legbőbb vágyukat: a szabad életet. Az első köztársaság idején Klement Gottwald elvtárs is ebben a kerületben dolgozott. 0 is a dolgozók jogaiért, szqbb és boldogabb életéért küzdött itt. Azért jött Ide, mert tudta, hogy itt kell leg­jobban a segítség: azért választotta ezt a vidéket politikai harcterflletéfll. Ha­zánk első munkáselnöke itt Is a nyomor, az éhség és az emberi megaláztatás el­len harcolt. És szinte törvényszerűség­ként következett az is, hogy éppen eb­ben a kerületben, annak székhelyén, Banská Bystricában tört ki 1944. augusz­tus 29-én a Szlovák Nemzeti Felkelés. EZEK A GONDOLATOK és eszmék — a szabad élet, a felszabadító szovjet had­sereg győzelme révén váltak valóra. A hős szovjet katonák hozták el ide is a szabadságot, mely nélkül még ma is nyomorban sínylődnének a város dol­gozói. A régi patinás házak mellett, melyek sokat tudnának beszélni az elmúlt év­századok harcairól, új korszerű lakóhá­zak épültek és épülnek Kremnlcában is. A bányászok nyomortanyái eltűntek, és ma a város bányászai, dolgozói emberi méltóságukhoz máltón élnek. FEDERMAYER ISTVÁN A kremnicai pénzverők.

Next

/
Thumbnails
Contents