A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1972-04-28 / 17. szám

Történelmi tükör (1972. V. 1. - 1972. V. 7.) Május 1 A munkásosztály nemzetközi összefogá­sának hagyományos ünnepe, melyet a II. Internacionálé I. kong­resszusán 1889-ben Párizsban hagytak jó­­vá. Május 5 Május 6 1902-ben ezen a na­pon hunyt el Francis Bret Harte, amerikai író. (Született 1839. VIII. 25-én.) 1812-ben ezen a na­pon született Robert Browning angol köl­tő. (Elhunyt 1889. XII. 12-én.) 1883-ban ezen a na­pon született Ham­burger Jenő, a ma­gyar munkásmozga­lom kiemelkedő sze­mélyisége, az 1919-es Magyar Tanácsköz­társaság földművelés­­ügyi népbiztosa. (El­hunyt 1936. XII. 14- én.) 1900-ban ezen a na­pon hunyt el Munká­csy Mihály, a realis­ta magyar festészet kiemelkedő alakja. (Született 1844. II. 20-án.) 1967-ben ezen a na­pon hunyt el Justo Lopez de la Fuente a spanyol munkásmoz­galom kiemelkedő személyisége. (Szüle­tett 1909-ben.) Május 2 1842-ben ezen a na­pon született Kéz­­márszky Tivadar nő­orvos, a pesti egye­tem tanára. (Elhunyt 1902. V. 18-án.) Május 4 1904-ben ezen a na­pon hunyt el Jókai Mór, irodalmunk ki­emelkedő alakja. (Szü­letett 1825. II. 18-án.) 1938-ban ezen a na­pon hunyt el Nagy Endre író, újságíró, a kabaréművészet ki­emelkedő alakja. (Szü­letett 1877. II. 5-én.) 1862-ben ezen a na­pon hunyt el Henry David Thorean ame­rikai filozófus és író. (Született 1817. VII. 12-én.) 1877-ben ezen a na­pon hunyt el Johan Ludvig Runeberg finnországi svéd köl­tő. (Született 1804.11. 5-én.) Május 7 1945-ben ezen a na­pon hunyt el Gelléri Andor Endre író, a magyar munkásmoz­galom harcosa. (Szü­letett. 1907. III. 30-án.) 1922-ben ezen a na­pon hunyt el Viktor Eduardovics Kingi­­sepp a Szovjetunió Kommunista Pártja kiemelkedő személyi­sége. (Született 1888. III. 24-én.) 1857-ben ezen a na­pon született Jan Her­ben cseh író és újság­író. (Elhunyt 1936. XII. 24-én.) Udv a munkának Május elseje van, a dolgozó milliók, a világ proletariátusa, a munka ün­nepe. E nap alkamóból talán illő volna „jó pihenést“ kívánni egymásnak, mi mégis azt mondjuk, üdv a munkának. Tesszük ezt azért, mert nehezen tudnánk rövldebb és kifejezőbb szóval megadni a méltó tiszteletet és el­ismerést az ember legnemesebb és legsajátosabb cselekvésének, az alkotó munkának, mint a munka dala záró akkordjainak eme kifejező szavaival „üdv a munkának“! Majd száz évvel ezelőtt, amikor a chicágői munkások az utcára vonultak nyolcórás munkaidőt magasabb bért, több jogot követelve, ki sem gondolt arra, hogy ez a virágba öltözött tavaszi nap egykor a munka szimbóluma, ünnepe lesz. Igaz, hogy nem csupán álmok és imádatok szüleménye a mai szabad május elseje. Kemény harcok árán jött létre, százezrek áldozták éle­tüket, ki önként, ki kényszerből, míg sikerült lerázni a kizsákmányolás bi­lincseit, s létrejött a szocialista rendszer, melyben az ember ura sorsának, melyben nincs vagyoni megkülönböztetés, mely nemcsak munkát biztosít minden ember számára, hanem a jó munkáért való megbecsülést és elisme­rést is. Ha a májusi ünnepi felvonuláskor a lengedező vörös zászlók között meg­­megáll tekintetünk az új városrészeken, magasba emelkedő házsorokon és gyárkéményeken, ha belefeledkezünk a technika morajló újdonságaiba és egyebekbe, ha elgyönyörködünk az emberi öltözékek elbűvölő színezetében, megtisztelő érzéssel emelünk kalapot a dolgozó ember előtt, melynek mun­kája, alkotása következtében jött létre mindez. Május elseje van, a munka ünnepe, a nemzetközi szolidaritás napja. Ma nemcsak saját munkánkat ünnepeljük, hanem azokra is emlékezünk, akik a szociális szabadságért, az emberi jogokért és békéért áldozták életüket, azokra is, akik elnyomatásban, megaláztatásban és nyomorban élnek. Sajnos, nem kevés van belőlük világszerte. A mai világban szemmel láthatóan ki­emelkedik a hétköznapok szürkeségéből a „nyugati paradicsom“ világának az árnyoldala, az aranyba-gyémántba öltözött új városnegyedek és a nyo­mortanyák. munkástelepek kontrasztja. Mit érez ma Amerika, Ázsia, Afrika s Nyugat-Európa menetelő munkása, aki látja a zsúfolt kirakatokat, neki viszont alig jut mindennapi kenyérre, akire fényes palotákból néznek le a kiváltságok s millióknak nem jut egy szobányi albérletre. Összehasonlíthatatlanul szebb, boldogabb a mi életünk. Gyönyörű tavaszi környezetben, vörös zászlók suhogása közt, erőnk és biztonságunk tudatá­ban gondolunk a világ proletariátusára, az elnyomott nemzetekre. Ha kö­rülnézünk a világban, akkor érezzük leginkább a mi szabadságunk, jólétünk és magabiztonságunk tudatát. Miből fakadt, miből rügyezik ez az erő, mely egész belső énünket áthatja? Nem más ez, mint maga az igazság! A szocia­lista élet igazsága. Az az igazság, hogy ma már nem kell a darab kenyérért tüntetni apáinknak, ma ott menetelnek az első sorokban, „A munka hőse“, „A jó munkáért“ és a szocialista munkabrigád tagja című jelvényekkel mellükön büszkén, felemelt fővel. Milyen szívből, milyen igazin száll aj­kukról a dal „kényszer volt egykor a munka, ma hősi tett...“ Hősi tett, a munka a maga jó értelmében, amikor már nemcsak a betévő falatra gondol az ember, hanem tudatában van, hogy tagja egy nagy szo­cialista közösségnek, melyben a munka és jólét egyaránt biztosítva van számára, s az egyén olyan munkát végez, mellyel nemcsak a maga boldogu­lását, hanem a köz javát, az ország fejlődését, új gyárak, iskolák, kórházak, vasutak, kultúrházak és sporttelepek létrejöttét segíti elő. Ezt nevezzük ma hősi tettnek, nemes emberi cselekedetnek. Ennek a munkának jár ma kö­szönet. Persze nem emelünk ma kalapot bármilyen munka előtt, nem üdvözlünk bármilyen emberi cselekedetet. A lustákat, tudatlanokat, a régi szokásban élőket és kártevőket megvetjük. Dicsérjük az újítókat, az útkeresőket, azo­kat, akik igyekeznek munkájukat takarékosan, gyorsan és jól végezni. Mindnyájunk vágya, szebben, jobban és olcsóbban élni. Ezt a célt szol­gálja az ország fejlesztését, a dolgozók jövedelmét, a közellátást, a kultúra fejlődését előirányzó ötéves terv, melyet Csehszlovákia Kommunista Pártja terjesztett az ország népe elé. Nem más ez, mint néhány lépcsőfokkal ma­gasabbra emelni az élet szintjét. Ám ma is tudnunk kell azt, hogy többet és jobbat nem érhetünk el úgy, hogy karba tett kézzel nézzük az élenjáró­kat, mint a sportpályán a magasugrót, hogy mikor ér el magasabb szintet, s mi csak tapsolunk neki. Itt mindenkinek részt kell vennie a verseny­­futásban, megfogni a lécet, magasabbra tenni a mércét, és úgy nekilendülni a munkának, hogy több termeléssel túlhaladjuk az eddigi szintet, nagyobb eredményeket érjünk el. örvendetes tény, hogy a május elsejei transzparensek a kezdeményezés, a jó munkateljesítmény kimagasló példáit hirdetik. Ilyenek a galántai, trna­­vai, rožňavai járás dolgozóinak kötelezettségvállalásai a választási progra­mok idő előtti teljesítésére. A rozsnyói járásban 13 523 egyéni kötelezettség­vállalással 40 360 000 korona értékű munkát végeznek. Fontos tényezőnek tartják az újító módszerek bevetését. Például Ondrej Gazu, a Szlovák Mag­nezitgyár jelšavai műhelyében eddig már 16 újító javaslatot dolgozott ki, ami az üzemnek 478 000 korona megtakarítást jelent. A munka és termelés racionalizálását még a legkorszerűbb gépekkel felszerelt Stará Tura-i Chi­­rana gyárban is fontosnak tartják. A gépek jobb kezelésével, a munkaidő pontos betartásával és új munkaformák bevezetésével meggyorsították a termelést és néhány millió koronával növelték a bevételt. A Munka Érdem­renddel kitüntetett nitrai helyigazdálkodási üzem dolgozói a szocialista munkaversenyre fordítanak nagy figyelmet. 17 szocialista munkabrigádban egyén egyénnel, kollektíva kollektívával versenyez a jó minőségért, a fel­adatok idő előtti teljesítéséért. Ez évi tervük 14 millió koronával magasabb a múlt évihez viszonyítva, de ezt is szeretnék túlszárnyalni. Az ilyen pél­dák az emberek hazafiságáról, a szocialista munkaviszonyról tanúskodnak. Üdv és hála ennek a munkának, mely széppé és gazdaggá teszi az életet. Ez az, ami nemcsak minket éltet, de bizalommal tölti el az elnyomott dol­gozókat is világszerte. A mi szocialista rendszerünk és építő munkánk jó példa az ő számukra, ami serkenti a nemzeti és szociális elnyomás elleni harcban, a kapitalista rendszer megdöntésére való törekvésben. Korunk emberének legjellegzetesebb vonása a nemzetközi szolidaritás, a szabad­ság, függetlenség és békés élet. Hazánk népének, nemzeteinek és nemzeti­ségeinek testvéri együttélése, békés építő munkánk élő példa arra, hogy a kizsákmányolás és nemzeti elnyomatás megszüntetése után békében és boldogan élhet az ember. Munkánk, hazánk és a szocialista világtábor né­peinek egysége arra szolgál, hogy a földkerekség népei és nemzetei felsza­baduljanak az elnyomatás alól, háború nélkül, békében és jólétben élhes­sünk. MAJOR ÁGOSTON hét 5

Next

/
Thumbnails
Contents