A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-04-21 / 16. szám
Mit látunk a mozikban? A NAGY MESEMONDÓ TITKA. Jaroslav Dletl forgatókönyve alapján, Karel Kuchyňa rendezte az idősebb Alexander Dumas életéről készült filmkomédiát. A főszerepet Marzin Stépánek játssza, a fiatalabb Dürnast fivére, Petr Stépánek alakítja. A nagy francia író, a nagy mesemondó szerelmi kalandokkal teli életéről készült cseh film bizonyára elnyeri a nézők tetszését. LORD JIM. Angol színes film. Címszerepében Petr O’Toole-lal, a szimpatikus londoni színművésszel találkozhat ismét a néző. A filmet J. Conrad regénye alapján Richard Broods rendező forgatta. A kalandos történet egy tengerésztiszt sorsát mondja el, aki elmenekült a veszélybe került hajóról és elveszítette tiszti becsületét. Hibáját azzal kívánja jóvátenni, hogy egy távoli sziget bennszülötteit segíti szabadságharcukban. KÜLÖNÖS PÁRBAJ. Todor Sztojanov, a kiváló bolgár rendező új filmjével ismét bebizonyította, hogy a legjobb rendezők sorába tartozik. Kitűnő szakértelemmel és érzékkel oldotta meg legnehezebb problémáit a napjainkban játszódó, érdekes kémfilmnek, mely két férfi életének legizgalmasabb napjairól szól: az egyiknek fogalma sincsen arról, hogy partnere kém... (k) TORA,TORA,TORA * Folytatásos képes filmregény a második világháború legnagyobb légi és tengeri csatájáról IV. FOLYTATÁS A japán haditengerészet vezérkara mindent megkísérelt, hogy a Pearl Harbourban állomásozó amerikai flotta elleni rajtaütésszerű támadásban a vezető szerepet játszsza. — Rövid időn belül két olyan újtípusú hadihajónk lesz, melyeket nem lehet elsüllyeszteni! — hangoztatták a haditengerészet vezérkari tisztjei. — Ez egyelőre még csak terv! — válaszolta Genda kapitány. — Az elsüllyeszthetetlen hadihajó még csak álom... Mi nem várhatunk arra, hogy ebből az álomból valóság legyen! Az európai nagy ütközeteket, csatákat a repülőgépek nyerik! A győzelem a légierőn múlik! Ezért nagyon sok jó és gyors gépre van szükségünk! — A tervet teljes egészében nem helyeslem! — válaszolta ingerült hangon Gendának Nagumo. — A tervezett operációt körülményesnek és ugyanakkor nagyon veszélyesnek tartom... A három és fél ezer mérföldes táv, ahonnan a támadást tervezzük, túlságosan nagy. Már útközben könnyűszerrel leleplezhetnek minket és megtámadhatják hajóhadunkat. És figyelembe kell vennünk azt is, hogy az amerikaiak újtípusú radarral szerelték föl hadihajóikat és a partvidéken is több radar-állomást létesítettek. A japán haditengerészet és a légierő vezérkarának tisztjei hosszú napokon át vitatkoztak, tárgyaltak, a végleges tervben mégsem tudtak egy nevezőre jutni. Az eredménytelen tárgyalásoknak Jamamoto tengernagy, a haditengerészet főparancsnoka vetett véget: — A fölösleges szófecsérlést hagyjuk abba! Egy szót sem akarok már hallani! A haditengerészet főparancsnoka én vagyok, a felelősséget vállalom! A Pearl Harbourban állomásozó amerikai flottát megtámadjuk! Tudom, hogy veszélyes és felelősségteljes vállalkozás, de most már nem hátrálhatunk! Most már csak arról van szó, hogy tervünket a legtökéletesebben valósítsuk meg! A tisztek és a legénység felkészülését fokozni kell — és mindennek a legriagyobb titokban kell történnie! A vezérkari tisztek tárgyalásairól a hadihajó legénysége semmit sem tudott meg. A tengerészek mégis sejtették hogy valami lóg a levegőben ... ■ Két nap múlva megkezdődött az új kiképzés. Egy félreeső, eldugott öbölben manővereztek a bombázó és vadászgépek, a hadihajók pedig az öböl közvetlen közelében. A partvidék lakói lélegzetvisszafojtva figyelték a nem mindennapos látványt. A japán pilóták is sejtették már, hogy a háború kitörése a küszöbön áll, elkerülhetetlen. ■ 1941. szeptember hatodikán Hirohito japán császár politikai és gazdasági megbeszélésre hívta egybe palotájába az ország vezető államférfiait és hadvezetőit. Az egyes számú keleti nagyteremben fogadta vendégeit a császár. Egy hosszú asztal körül foglaltak helyet. Konoje miniszterelnök nyitotta meg az ülést, majd beszédében a politikai helyzetet ismertette: — Japán gazdasági céljainak az érdekében hadat üzen az Egyesült Államoknak, Angliának és Hollandiának — jelentette ki a miniszterelnök. — Októberre be kell fejeznünk a fegyverkezést! A felkészülésnek természetesen a legnagyobb titokban kell történnie, mert időt kell nyernünk! Októberig különböző gazdasági vonatkozású tárgyalásokat folytatunk. Ezzel kell időt nyernünk! A miniszterelnök felszólalását hosszú vita követte. A császár nevében Hara báró szólalt föl: — A császár véleménye — mondotta —, tárgyalások révén mindent meg kell tennünk, hogy a háborút elkerüljük! Oikawa tengerészeti miniszter kért szót. Hara báró bejelentéséhez csatlakozott. Röviden és nem meggyőzően beszélt. Felszólalását kínos csönd követte. És akkor nagy meglepetésre, a császár, a birodalom élő szimbóluma, Japán százhuszonnegyedik tennója emelkedett szólásra. Az történt, ami eddig soha, a császár konferencián szót kért... Hirohito zsebéből papírlapot vett elő. Lélegzetvisszafojtva mindenki őt figyelte. A császár hosszú másodpercekig szótlanul ült, majd olvasni kezdett. Nagyapja, Meiji császár egyik költeményének sorait idézte: Miért nem nyugszanak a kedélyek, mire az ellenségeskedés, a véres háború, amikor a földön élő emberek mind testvérek? — A elmúlt napokban számtalanul elolvastam nagyapám versét — folytatta az idézet fölolvasása után a császár — és felvetődött bennem a gondolat: nem lehetne megvalósítani nagyapám világbéke-álmát...? (Folytatjuk) &&tm\
