A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-04-21 / 16. szám
Ahol Columbus Amerika legrégibb katedrálisa — 1514-ből, amikor Baracoa város tanácsának titkára Hernán Cortés, Mexikó későbbi meghódítója volt Az új, bár még rögtönzött iskolák egyike a Toa folyó völgyében. A gyerekek 10 kilométer távolságból is bejárnak az iskolába Az El Seboruco erőd romjai előtt álló kereszt azt a helyet jelöli, ahol Kolumbus először lépett Kuba földjére horgonyzott „Csónakba szálltam a hajóról, hogy megtekintsem a jól elrejtett kikötőhelyet az öbölben, aminek a déli végén van egy folyótorkolat, amelyet csak egész közelről lehet észrevenni... Különös élmény volt az utazás felfelé a folyón, mindkét oldalon sűrű erdő és üde pázsit, kristálytiszta víz, mindenütt madarak röpködtek, olyan szép volt ott, hogy semmi kedvem sem volt visszatérni... Sohasem látott még emberi szem szebb vidéket.“ Ezeket a sorokat Kolumbus Kristóf írta a Baracoa kubai városka melletti öbölről hajónaplójába 1492. október 27-én. Kolumbus, miután október 12-én felfedezte az Újvilágot — Guanahani szigetét látta meg elsőnek s vette birtokába —, aranytermő vidéket keresve fedezte fel Kubát, amelyet az ázsiai kontinens részének hitt. Kuba északkeleti partja mentén hajózva kikötött az indiánok lakta öbölben, amely kitűnő természetes kikötőnek bizonyult. Kolumbus Puerto Santonak, Szent kikötőnek keresztelte el. 1511-ben Diego Velasquez elfoglalta a szigetet s több várost alapított rajta, elsőként á Mária mennybemeneteléről elnevezett Baracoát, amely Kuba első fővárosa lett, s itt épült az első katedrális Amerika földjén. Baracoába a kubai forradalomig ugyanúgy lehetett utazni, mint Kolumbus idejében — hajóval, mivel a sziget keleti csücskét az ország többi részétől a sziklás, szakadékos Sierra de Purial választja el. Én már a Guantanamóból kiinduló, öt évvel ezelőtt épült, 156 kilométer hosszú új autóúton utaztam, mely hegyoldalakon s völgyekben kanyarog, karcsú betonhidakon ível át olyan spanyol-indián-afrikai nevű folyók fölött, mint Sabalanamar, Yumurí, Mocambo és hasonlók. Az országút egy hatkilométeres szakasza kimondottan függ a La Farola hegy meredek oldalában. Hogy miért Via Mulata a neve az itteniek nyelvén ennek az útnak? Mert ahová vezet, ott minden barna — a kávé, a kakaó, a caoba és a mahagóni trópusi faféleségek s a mulatt nők, akik állítólag a legszebbek egész Kubában. Az utolsó hegygerincre kapaszkodunk fel, amikor egyszerre abbamarad a rádióban közvetített pachango s megszólal a bemondó: „Transmite CMDX, Radio Baracoa, la ciudad primada de Cuba.“ Ez aztán az ötlet, gondoltam, s „Kuba első (azaz legrégibb alapítású) városában“, ahol senkit sem ismertem, felkerestem a helybeli rádióadót, melynek riportere, igazgatója és bemondója egy személyben, Fulgencio felajánlotta, hogy idegenvezetőm lesz. Azóta, hogy 1959 decemberében Barácoában megjelentek Fidel Castro szakállas partizánjai, sok minden megváltozott a városban. Nem volt itt egyetlen nyilvános iskola, most van tíz általános iskolájuk és egy gimnáziumuk. Nem volt kórházuk, most négy van a járásban, hat orvossal és 216 ággyal. Szappangyáraí létesítettek (a kókuszolajat dolgozzák fel), konzerv- és jéggyárat, felépítettek 500 lakást, miközben lebontották azt a nyomornegyedet, amit talán még Kolumbus óta Puerto Santónak hívtak. A város büszkesége azonban a La' Chocolatera — a kakaófeldolgozó üzem, amelyet az NDK szállított 1963-ban. A kakaóbabot azelőtt az amerikai United Fruit Co. leányvállalata szállította ki, akárcsak az itt termelt banánt. A gyár teljesen automatizált, négy tonna nyersanyagot dolgoz fel naponta; igazgatója, Antonio Limonta Berlinben tanulta ki a szakmát. Fulgencióval lóháton kirándultunk a Gran Tierrába, ahogy a környéket hívják. Jobban elfáradtam, mintha gyalog mentünk volna, így aztán amikor elértük a Toa patakot, megkönnyebbülten ültem bele, ruhástul, a zúgó habokba. Baracoa városközpontja olyan, mint a gyarmati korban volt, s ha nem lehetne mindenütt forradalom utáni rövidítéseket — MINCIN, ANAP, JUCE1 stb. — látni, az ember azt várná, hogy a főtér árkádja alatt spanyol hidalgóval s a kikötői sétányon angol kalózzal találkozik. Az El Seboruco nevű öreg erőddel szemben, amit #>on Cremes Horcaitas 1704-ben a kalózok elleni védelmül emeltetett, nagy fehér kereszt áll. Korhadt maradványait az itt állt eredeti keresztnek, amelyet a hagyomány szerint partra szállása után maga Kolumbus emelt 480 évvel ezelőtt, a város katedrálisában őrzik. Nem messze innen égették meg Hatueya lázadó indián törzsfőnököt, aki nem volt hajlandó megkeresztelkfedni, mert nem akart olyan gazemberekkel a mennyországba kerülni, mint amilyenek a spanyol hódítók voltak. A helyet Playitas de Colón-nak, Kolumbus partocskájának hívják. Partocska — olyan kedvesen hangzik, s a parton álló kis kávéházban a város megtekintéáe után az ottani hőségben fel lehet hajlani egy pohárka „Cuba libre“-t. Vagy kettőt. Szöveg és képek: JAROSLAV BOUCEK ■CAPRIVI STRIf OVAMBÓFOLD F," ^Tsumeb WINDHOEK DAMARAFOLD N AM A FOLD 1=200 km! a világ országai a Délnyugat-Afrika NAMIBIA Területe: 824 29S km1 Lakosságé: 884000 (1987) Fővárosa: Windhoek, 38 000 lakos (1980) Küxigazgatásl székhely a nyári hónapokban: Swakopmund Délnyugat-Afrika kerek számban ( 600 000 lakosából mintegy 480 000 afrikai és „színes", 74 000 fehér. Az afrikaiak többsége az ország terüle-Ítének egyötödén létesített rezervációsán 61. Az ország a kontinens délnyugati részén, az Atlanti-Óceán partján terül el. Északon Angola portugál gyarmat, keloten Botswana, délen és délkeleten a Dél-afrikai Köztársaság határolja. Északkeleten egy keskeny földsávja — Kelet-Kaprivl — egészen Zambiáig, Illetve Rhodéslálg nyúlik be. Délnyugat-Afrika 1884-ben a császári Németország gyarmata lett, ezt megelőzően pedig hat éven át Nagy- Brltannia ellenőrzése alatt állt. 1920- ban népszövetségi mandátumterületként az akkori Dél-afrikai Unióhoz csatolták. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1969. augusztus 12-én újabb határozatban szOgezte le, hogy a Dél-afrlkal Köztársaságnak ki kell vonulnia Dálnyugat-Afrlkából, de a pretoriai kormány megtagadta a határozat teljesítését, mondván, hogy az ENSZ nem utódja a NépszOvetségnek, amelytől a mandátumot kapta. Délnyugat-Afrika (Namíbia) ásványkincseinek nagy része még hasznosításra vár. Legfontosabb bányászati termék a gyémánt, amelynek értékét nagymértékben növeli, hogy majdnem teljes egészében ékszergyémánt. A germánlumtermelós az elsO, a vanádlumtermelés a harmadik helyet biztosítja Délnyugat-Afrika számára a kapitalista világban. A gyáripar Jelentéktelen, s főleg halkonzerveket, hallisztet és halolajat állít elO. Namibia elmaradott mezOgazdasági ország, ahol a száraz éghajlat következtében a fő ágazat az állattenyésztés. Szarvasmarhát, karaküljuhot, kecskét, sertést és baromfit tartanak. Különösen értékes a karaküljuh-állomány, amelynek nagysága Afganisztán után a második helyet foglalja el a tőkés világban. Jelentős gazdasági ág a halászat. A vasúthálózat együttes hossza 2390, a müutaké 4(12 km. Az őslakosság legnagyobb része Írástudatlan. Az iskolarendszerben Is fennáll a fajt megkülönböztetés. Az afrikaiak Iskolái túlnyomórészt mlszsglós társaságuk ellenőrzése alatt állnak. I
