A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-04-21 / 16. szám
illik — nem illik Mit kell tudni a levelezésről A levélíráshoz használt papír legyen egyszerű és ízléses. A hivatalos és üzleti levelezéshez mindig fehér levélpapírt használunk, míg magánlevelezésünkben ízléses színes levélpapíron is írhatunk. A levélpapírhoz ugyanolyan színű, esetleg egyszínű borítékot használunk. Ha a boríték áttetsző, a levelet áthajtva még egy tiszta papírba csomagoljuk és így helyezzük a borítékba, hogy sorainkat ne olvashassák el mások. Ha nem írunk szépen, egyenesen, használjunk sorvezetőt. A nők jobban szeretik a kisebb formájú, halvány színű levélpapírt. A kartonkártyákat (keményebb papír), levélpapír helyett rövid közlésekre (meghívás, köszönetnyilvánítás stb.) mind férfiak, mind nők egyformán használják. A kereskedelmi és hivatalos jellegű leveleket rendszerint gépen írjuk, viszont a magánleveleket tartalmuk szerint egyszer géppel, máskor pedig kézzel is írhatjuk. Az olyan leveleket, amelyekben érzéseinket juttatjuk kifejezésre (például a jegyesünknek, a szerelmesünknek írt levél, esetleg részvétnyilvánítás stb.) illendőbb tintával és kézzel írni. A hivatalos jellegű jókívánságokat (például munkatársunk esküvőjéhez), a részvétnyilvánítást vagy meghívókat ne írjuk géppel. Levelet ne írjunk ceruzával. Ez alól a szabály alól csak akkor tehetünk kivételt, ha nyomós okból nincs kéznél tintánk, persze ezt a címzettnek meg kell magyaráznunk. Ma már a társadalmi érintkezésnél sokan a géppel írott levelet nem tekintik illetlenségnek, mert a gépen írott levél olvashatóbb. Magától értetődő azonban, hogy legyen akár géppel, akár kézzel írott levélről szól, esetleg üzleti vagy magánlevélről, mindig tintával írjuk alá a nevünket, géppel csak azért írjuk oda, hogy olvashatóbb legyen. Idegen levelet a címzett tudta nélkül elolvasni illetlenség. Az érkezett levelet felbontatlanul adjuk át családunk tagjainak, munkatársainknak, egyszóval a címzettnek. Sajnos, vannak olyan emberek is, akik nem tudják leküzdeni kíváncsiságukat és a másoknak címzett leveleket felbontják. Idegenek, házastársak vagy közelebbi ismerősök levelezését nem illik és nem is tanácsos ellenőrizni, mert ez nem járul hozzá a kölcsönös bizalom elmélyítéséhez. A megértő házastársak bizonyára amúgy is elolvassák kölcsönösen azokat a leveleket, amelyeket másoktól kapnak. Az, hogy mit vagy miről írunk levelünkben, mindig attól a körülménytől függ, amely a levél megírására késztet. A levelezést a lényegesebb közlésével kezdhetjük és csak azután térünk át a kevésbé jelentős dolgokra. A levélben is kerülnünk kell mindazt, amit szóbelileg nem illik kimondani. Fontos, hogy mindig igazságot írjunk. A bélyeget mindig a boríték felső jobb sarkába ragasztjuk. Bizonyára senki sem örül annak, ha olyan levelet kap, amelyre kisebb értékű bélyeget ragasztottak és neki kell a pótdíjat, portót megfizetni. A levelet hiányosan felbélyegezve elküldeni gondatlanság. Rövidebb értesítések közlésére levél helyett levelezőlapot használhatunk, amelyen azonban ne nyilvánítsunk részvétet, ne gratuláljunk és ne kérjünk szívességet stb. Csupán általános jellegű dolgokról írjunk és ne közöljünk bizalmas jellegű híreket. Számolnunk kell azzal, hogy ezt mindenki elolvashatja. Felettesünknek vagy ismert személyiségnek soha ne írjunk levelezőlapon. Rokonainkat és ismerőseinket utazásunkról képes levelezőlapon üdvözöljük. Ezzel kifejezésre juttatjuk, hogy még utazásunk alkalmából sem feledkeztünk meg róluk. Képeslapon persze nem közlünk bizalmas híreket, sem fontosabb dolgokat, és ceruzával is írhatjuk. HOGYAN LEHET VALAKI MILLIOMOS HSrom ív múlva len izéi íve annak, hogy az emberek az Irázbelt érintkezésnél levelezőlapot használnak. A levelezőlap létrejötte útin hamarosan megzzületett a kípes levelezőlap. Tudjuk, hogy főleg a fiatalok szívesen gyűjtik a levelezőlapokat, ám a Brno melletti Buüovlcában lakú dr. Koőenda nevű tanítóval mígsem kelhetnínek versenyra. 0 ugyanis már negyven íve gyűjti a képes levelezőlapokat, ás ma már több mint egymillió darab van a tulajdonában. Képűnkön dr. Koóendát látjuk s gyűjteményének egy részivel, mivel a képeslapok a családi ház első emeletének szobáit Is betöltik. Mi oz On véleménye a boldogsáprál? Már Vörösmarty megírta egyik versében „Mi az, mi embert boldoggá tehetne: kincs, hír, gyönyör, legyen bár mint özön, s a telhetetlen elmerülhet benne, s nem fogja tudni, hogy van szívöröm.“ Sokat segitek ismerőseimnek, rokonaimnak, meglátogatom őket, Írok nekik, névnapjukról nem feledkezem meg stb. Ezt részben elismerik, de nem viszonozzák. Sokszor az az érzésem, nem kívánják a fent említetteket és társaságomat sem. Eljutottam odáig, hogy már nem szívesen kérek valakitől valamit, de éntölem se kérjenek. De ha mégis kérnek valamire, nem tudok nemet mondani. Sajnos, az emberek többsége hálátlan, tehát jó helyébe jót ne várjunk? Véleményem a boldogságról az, hogy rokona az örömnek. Az örömet rövidebb ideig tartó, a boldogságot hosszabb ideig tartó érzésnek mondanám. Öröm az, ha nyerek a sportkán, boldogság, hogy egészséges vagyok. Úgy érzem, az életben sohasem leszek folyamatosan, huzamosan boldog, de talán senki sem. Néhanéha kis boldogság vagyis öröm tölt el, ha igazi emberekkel találkozom, amikor embertársaim emberül viszonyulnak hozzám. Ezt úgy értem, hogy a másik viszonozza jóságomat; ha hibázott, beismeri azt; ha megbántottam őt, megbocsát. Kell, hogy minden körülményben embernek érezzük magunkat és legyünk emberségesek. Ne az önzést, a haragot és az irigységet helyezzük előtérbe. Elkeserít az, ha valaki elfordul tőlem, a társadalom rosszul viszonyul hozzám, és ilyenkor azt gondolom, mi lenne, ha én is mindenkinek hátat fordítanék. Kis boldogságot érzek, ha jó viszonyomat, segítségemet, munkámat értékelik, elismerik és viszonozzák azt, ha arra szorulok. Kis öröm és boldogság részemre az is, ha valakinek szívességet teszek és látom örülni annak, amit érte megtettem. A kis udvariasságok, figyelmességek, segítségek szintén kis örömöket vagyis rövid ideig tartó boldogságokat okoznak, melyeket nem felejtek el. Sokszor gondolom, mennyivel más lenne az élet, ha az emberek elnézőbbek lennének egymással szemben, többet segítenének egymásnak, és a szeretetet gyakrabban viszonoznák. Jól érzem magam, öröm tölt el, ha valami sikerül, jól megy a munkám vagy valami alaposan leköt, például sport, zene, jó könyv, film (esetleg jó társaság) stb,, de nem hiszem, hogy ez a boldogság. „Egy fér«“ Voj. Kolínek Milan, VŰ 8127/V 1, Klatovy. 21 éves vagyok. Magyarul vagy szlovákul szeretnék levelezni. ■ Csontos Júlia, Nesvady, 7. 06, ^r. Komárno. Zenét kedvelő, 15 éves lány vagyok. Hasonló korú fiatalokkal szeretnék levelezni. ■ Bartalos Rozália, Čierna Voda č. 85, okr. Galanta. 15— 16 éves lányokkal vagy fiúkkal szeretnék levelezni. Szeretem a tánczenét. ■ Nagy Veronika, Komárno, sídl. 4. bl. č. 10. 16—17 éves lányokkal vagy fiúkkal szeretnék levelezni. ■ Herdics Ilona, Komárno, 4. bl. č. 32. 21 éves vagyok. 22—25 éves fiatalokkal szeretnék levelezni. AZ ANTIK MELLSZOBROK NEM ELADOK Az olasz régészek a tavalyi ásatások alkalmából antik mellszobrokra bukkantak, melyek az Időszámításunk előtti korból származnak. Értékűket SO ezer dollárban állapították meg. Egy szép napon a mellszobroknak nyoma veszett. A rendőrség eredménytelenül kutatott utánuk. Néhány héttel ezelőtt egy müncheni régiségkereskedő eladásra kínálta az egyik szobrot az angol régiségkereskedőnek. Az üzleten azonnal elküldte a szoborról készített fényképet Olaszországba, ahol identifikálták a képről a szobrot. A nyugatnémet réglségkereskedfi ellen bírósági eljárást indítottak. Most már a mellszobrok nem eladók. harc az alvilág ellen Pata Hughes New York-i rendőr minden napja szokatlanul kezdődik. Amint felébred, azonnal kezelésbe veszi a felesége, és elkezdődik az öltözködési szertartás. A rendőrnek nagy szüksége van felesége segítségére, mert hiszen neki nem nagy tapasztalata van a női fehérnemű használatéval, a szem- és az ajakfestéssel, a függők viselésével stb. Cgy lép ki otthonából, mint egy kellemes külsejű nő, csupán a ruha alá rejtett pisztoly árulkodhatna arról, miért Is öltözött nőnek az amúgy izlg-vérlg férfi.
