A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1972-01-14 / 2. szám

található olyan partszakasz, amelyet ne csúfítana el az olaj. Az elmúlt években ugyanis több javítóműhelyt építettek a szigetország kikötőiben a szupertankerek kiszolgálására. A hajók — ha gáz van a tartályaikban — a robbanásveszély miatt nem futhatnak be sűrűn lakott helyekre. Márpedig a gáz az olajüledékek elmaradhatatlan kísérője. Ezért azután a kapitányok, mivel a kikötőben nincsenek megfelelő tisztítóberendezések, egyszerűen a vízbe eresztik a haszontalan hulladékanyagot.

Ezzel azonban még korántsem teljes a kép, hiszen az olaj mellett az ipari szennyvizek és a mezőgazdaságban használt vegyszerek is mind nagyobb mennyiségben kerülnek közvetlenül vagy a folyók közvetítésével a tengerbe. S a felgyülemlő mérgező anyagok miatt mindinkább csökken a tenger oxigéntermelő fitoplankton-állománya, vagyis súlyos veszélyben van a Földközi-tenger „tüdeje“.

Pusztítja a planktont

A közelmúltban történt, hogy a holland Stella Maris tartályhajó 600 tonnányi, a műanyaggyártásnál keletkező, használhatatlan vegyületet (alifás szénhidrogének klórszármazékai) szállított az Atlanti-óceán északi részébe, és ott a hullámokba zúdította. Norvég és svéd kutatók később megállapították, hogy ez az anyag, amelyről eredetileg azt állították, hogy nehezebb a tengervíznél, és teljesen veszélytelen a vizek élővilágára, nem süllyed le, hanem óriási területeken szétterjed, pusztítja a planktont és csökkenti annak fotoszintetikus tevékenységét.

Hasonló károkat okoztak az ugyancsak holland hajókból a tengerbe öntött rézszulfát tartalmú hulladékok. A hollandok egyébként — egy 1968. évi jelentés szerint — évente 3600 tonna kénsavat, 750 000 tonna kéndioxidot; a nyugatnémetek havi 40 tonna klórozott szénhidrogént és 40—45 tonna polietilént, továbbá napi 375 tonna kénsavat és 750 tonna vasszulfátot zúdítanak a tengerbe. A „szemeteshajók“ üzemeltetése jövedelmező iparággá fejlődött az északi országokban is; sok halászcég panaszkodik arra, hogy e hajók gazdái elcsábítják flottáik tapasztalt kapitányait és tengerészeit.

S hogy a Földközi-tengeren sem jobb a helyzet, mint az Északi-tengeren vagy másutt, az kiderült a már említett máltai konferencián is, ahol a résztvevők nyomatékosan felhívták a Földközi-tenger menti országok kormányait, hozzanak hatékony rendszabályokat a „szemeteshajók“ kártevései ellen. De általánosítva ezt a követelést: ideje volna nemzetközi megállapodással egyszer s mindenkorra gátat vetni a világtenger esztelen szenynyezésének.

SIMONFFY GÉZA

Egyre pusztul a tengerek állatvilága

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

I

Tudomány Technika

A kép at Apollo-firhajósok ezüstösen csillogó kézi tv-kaineráját mutatja. A kis kamera —150 C foktól -t-120 C-fokig hömérsúkletálló.

Az USA erdészati hatóságai Oregon és Washington államokban, amelyeknek erdőit az erdőtüzek különösen veszélyeztetik, vlzbombákat vetnek be. A több mint 2000 liter vizet befogadó tartályokat helikopterek nyílt vizeken töltik meg és a tűz fölött ürítik ki.

Olajvezetékek tisztítására szolgálnak ezek a 400 kg súlyú és 1 m átmérőjű gumilabdák. amelyek 10 napig sodródnak egy tiilih mint 1100 km hosszú amerikai csővezeték olajáramában.

Egy angol légiipari cég 16 mm-es filmkamerát készített ugrás közben filmező ejtőernyősük számára. A szükséges egyensúlyról ellensúly gondoskodik.

Az NDK-ban víztisztító berendezéseket készítettek ipari közép- és kisüzemek számára. A tisztítás biológiai úton történik. A derltőtartályt iszappal töltik meg, amelyben a mikroorganizmusok hatalmas tömege nyüzsög. Ezek a tartályon átvezetett szennyvíz fehérje- és szénhidrogénvegyületelvel táplálkoznak, Így elpusztítják a szennyet. Az élethez szükséges oxigént szellőző turbina juttatja a berendezésbe.

Kiéli kutatók olyan optimális székformát akarnak kialakítani, amely nem okoz testi károsodásokat. Az ehhez szükséges sokoldalú vizsgálatokhoz a kísérleti fizikai Intézetben a képen láthatú kísérleti széket készítették el. A kísérleti szék elektronikus mérőrendszerhez csatlakozik, amely minden izommozgást regisztrál. A kutatók bíznak benne, hogy a vizsgálatok eredményeként meg tudják majd szerkeszteni az ideális székformát. A jelenlegi székmodellek közül anatómiai szempontból százbúi alig egy-kettő felel meg.

I

<

Vitruvius hodométerc

Gépeink ősei

A taxaméter

A taxikon felszerelt „taxaméter“ feladata, hogy az utas a megtett útnak megfelelő viteldíjösszeget fizessen.

Aki azt hiszi,, hogy a taxaméter századunk találmánya, az nagyon téved.

Heron alexandriai görög matematikus és természettudós az i. I—II. században már készített a mai taxamétereknek megfelelő műszert. Ezt tökéletesítette Vitruvius római mérnök, ie. az I. században. A hodométer — így hívták a régi taxamétert — ugyan nem a fizetendő viteldíjat, hanem a megtett utat jelezte.

A hodométer dobozát a kocsi kereke mellé szerelték. A doboz aljának egy szabadon hagyott részén elérhető volt a szerkezet fogaskerékrendszerének legalsó fogaskereke. Ezt a kocsikerékre erősített rúd minden kerékforduláskor elfordította.

Vitruvius hodométerének felső számlálólapján körben lyukakat vágott, és mindegyikben egy-egy golyót helyezett el. Amint a fogaskerekek áttételei révén a lap elfordult, a golyó leesett az alatta elhelyezett csövön keresztül a készülék aljában levő fémdobozba, és így az utasoknak hangosan jelezte, hogy megint túljutottak egy mérföldön. (A kocsikerék kerülete s így annak egy fordulásával megtett út ismert volt. A fogaskerékrendszert úgy állították be, hogy az áttételek hatására a lap éppen egy mérföldnél fordult el, illetve esett le a golyó.)