A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-14 / 2. szám
Autósok, motorosok Használjuk-e télen a kocsit? A hideg idő, a kedvezőtlen látási és útviszonyok fokozott követelményeket támasztanak a gépkocsival és a vezetővel szemben. A tapasztalt vezetők viszonylag zavartalanul közlekednek a téli időszakban is, míg a kezdők, illetve a kevesebb gyakorlattal és érzékkel rendelkezők sokat bosszankodnak. A titok nyitja, hogy azok a kisebb műszaki vagy vezetési hibák, amelyeket kedvező körülmények között észre sem veszünk, mostoha körülmények között üzemképtelenséget okoznak. A hibásan beállított karburátorral például nyáron jól indult a motor, télen viszont nem lehet indítani. A tengelykapcsolónak a szükségesnél gyorsabb visszaengedését normál útviszonyok mellett észre sem vesszük, havas úton viszont a kocsi el sem indul, sőt ha erre időben nem reagálunk, még kellemetlen következményekkel is jár, mert a kocsi „elássa magát". A fagypont alatti hőmérséklet különleges hibákat és nehézségeket okoz. A benzinben levő víz a csővezetékbe kerülve befagy. A hőmérséklet csökkenésével csökken az akkumulátor kapacitása. A vezetést, illetve a látást a szélvédőre került ólmos eső, köd, belülről ráfagyott lehelet gátolja. Idegesíti a vezetőt az ablaktörlő működése, a páramentesítő zúgása. A havas vagy lefagyott útburkolathoz igazodni kell, különösen a gyorsítás, a fékezés és a sebesség megválasztását illetően stb. Gyakorlott vezető, különösen, ha nincs garázsa, rosszul teszi, ha leállítja télire a kocsit, mert az üzem nélküli telelés, megfelelő kezelés nélkül, több kárt okozhat, mint a használat. Ápolni és kezelni, de közben nem használni a kocsit viszont észszerütlen. Nem utolsó érv a használat mellett, hogy éppen télen, amikor egyébként is megnehezül az autóbusz- és villamosközlekedés, tesz igazán jó szolgálatot az autó. Garázsban tartott kocsira, a hoszszabb üzem nélküli állapot kevésbé ártalmas, viszont a garázsból történő indulás és leállás lényegesen egyszerűbbé és kellemesebbé teszi a téli üzemet. Sokan azért állítják le a kocsijukat, mert úgy vélik, hogy a téli üzenielés árt a kocsinak. A szakszerű téli használat azonban nem támaszt különleges igénybevételt a kocsival szemben. A kezdő vezető okosan teszi, ha nem használja kocsiját időhöz kötött utakra (például munkába járáshoz), különösen télen. Amíg meg nem szerzi a kellő gyakorlatot, megfelelő út- és időjárási viszonyok mellett előbb túrákon, kirándulásokon sajátítsa el a szükséges vezetési gyakorlatot. Így fokozatosan, kedvező körülmények között szokjon hozzá a havas, csúszós úthoz és a forgalomhoz. # „Szemeteshajók“ kártevése # Veszélyben a Földközi-tenger Huszonöt-harminc éven belül kipusztul a tengerek élővilága, ha az emberiség nem tudja megfékezni a vizek rohamosan fokozódó mesterséges elszennyeződését — mondta a közelmúltban Jacques Piccard profeszszor, a híres svájci oceánográfus és mély tenger-kutató egy nyilatkozatában. Szerinte a legközvetlenebb veszély a Balti- és a Földközi-tenger, különösen az Adria élővilágát fenyegeti. E beltengerek és az óceánok között ugyanis a vízcsere túl lassú a felgyülemlő szennyező anyagok menynyiségéhez képest. Különösen rossz a helyzet az olyan folyók torkolata környékén, amelyek nagy iparvidékeken haladnak át és azok szennyvizét is magukkal sodorják. (Piccard professzor becslései szerint évente több tízmillió tonna kőolajtermék kerül az óceánokba. E mennyiségből több százezer tonna a járművek kipufogó gázaiból származik, s a levegőn keresztül a csapadékban elnyelődve jut a tengerbe. Mintegy 200 000 tonna ólmot is tartalmaz a tengerbe kerülő szennyeződés. Kereken egymillió tonna olajat a tankhajók folyatnak ki, a többi kőolajszármazék pedig a gyárak melléktermékeként a folyók vizével ömlik az óceánba.) Biológiailag „sivatag“ A legnagyobb kárt a Földközi-tenger élővilága szenvedi el. Trieszt közelében a Muggia-öböl például egész sor olajfinomító és más ipari létesítmény hulladékanyagait nyeli el, s ma már biológiai értelemben „sivatagnak“ tekinthető. Valaha gazdag élővilágából mindössze a tíz legellenállóbb faj vegetál. Itália hatezer nyilvántartott tengeri strandja közül egyetlen egy sem akad, amelynek vize ne lenne fertőzött. Az olasz fürdőhelyek nemzeti szövetsége szerint 100 köbcentiméter vízben 100 baktérium az a határ, amely gyakorlatilag még veszélytelen a fürdőzőkre. Ám a Giornale ď Italia azt jelentette az elmúlt nyáron, hogy egyes fürdőhelyeken a víz baktérium-szenynyezettsége már ötszörösen túllépte ezt az egyébként sokak által vitatott értéket. Pedig a sajtó csak akkor figyelt fel a parti vizek fertőződésére, amikor nyilvánosságra kerültek az első adatok a tengervízben található dizentéria-baktériumok számának gyors növekedéséről és a ma Rómában és más olasz városokban mind gyakrabban jelentkező fertőző májgyulladásról. Mindez figyelmeztette a hatóságokat: sürgős rendszabályokra van szükség. Nemrég alPacem in Maribus máltai ülésszakán is többen hangoztatták: haladéktalanul lépéseket kell tenni a 970 000 négyzetmérföld területű Földközi-tenger „egészségének“ megmentésére. Az előadók szerint a főbaj nem is a tengerbe zúdított nagymennyiségű szemét — ami egyébként megfelelően feldolgozva növelhetné a Földközi-tenger élővilágának amúgy is szegényes tápanyag-forrásait —, hanem az olaj és a különféle olajszármazékok roppant tömege. Arthur R. Miller, a Woods Hole oceánográfiai intézet kutatója kiszámította, hogy a Földközi-tenger vize nyolcévenként kicserélődik a Gibraltári-szoroson át (az Atlanti-óceánból oldott oxigénben gazdag felszíni vizek áramlanak be, a mélyben húzódó áramlatok pedig meleg, sós, földközitengeri vizet szállítanak az óceánba). E vízcsere során a mélyben levő, oxigénben szegény vizek „elúsztatják“ a tenger élővilága számára fontos tápanyagokat, azok a szennyező anyagok viszont, amelyek a tengervíznél könynyebbek, ott maradnak és felgyülemlőnek a felszínen. A könnyű szennyeződések közül a legkárosabb az olaj, amely részben a Földközi-tengerbe ömlő folyók, a Rhône, az Ebro, a Po, a Nílus vizével, részben a három kontinens felől fúvó szelek szárnyán, más szennyezőanyagok 'kíséretében érkezik. , Tetemes mennyiségű olaj kerül a tankhajókból is a tengervízbe, szerencsétlenségek, ütközések következtében) de főként azért, mert a hajóstársaságok számára a legolcsóbb tisztítási módszer az, hogy az olaj kiszivattyúzása után a hajótérben leülepedett, értéktelen maradékot vízsugárral egyszerűen a tengerbe mossák. Az olaj szétterül a vízfelszínen, vékony réteget alkot, majd a vízben oldott különféle baktériumok hatására oxidálódni kezd, ami már egymagában is rendkívül káros a tenger élővilágára, hiszen e folyamat következtében sok oxigént veszítenek a felszíni vizek. Számítások szerint egy liter olaj felbontásához 400 000 liter tengervíz oxigén-tartalma használódik el. Az olaj ellenálló komponensei pedig kisebb-nagyobb csomókat, rögöket alkotva lebegnek a vízen vagy kisodródnak a partokra. Turisták, nyaralók számára ez a legkellemetlenebb. A plázson sok helyütt már tenyérnyi hely sincs, ahol ne ragadna, kenődne bőrükre vagy fürdőruhájukra a nyúlós, kátrányszerű anyag. Persze, ugyanez a helyzet a vízben. Így aztán elmegy a kedvük attól, hogy a következő nyáron is megmártózzanak a Tirrén-tenger vagy az Adria ma már csak távolról olyan kékesen csábító habjaiban, noha már mindenütt akadnak vállalkozó szellemű „permetező emberek“ akik jó pénzért valamilyen oldószerrel megtisztítják a póruljárt fürdőzőket. A Ra II. 57 napos útja alatt 43 napon figyeltek meg olajszennyeződést az Atlanti-óceánon. A Földközi-tengeren még rosszabb a helyzet: évente több mint százezer tonna olaj kerül belé, és ennek egy töredéke sem távozik az óceánba. A Woods Hole tengerkutató intézet munkatársai tavaly keresztül-kasul hajózták a Földközitengert, és azt tapasztalták, hogy a felszíni vizekből hálókkal vett próbák 75 százaléka kátrányszerű csomókat tartalmaz. Ma még szinte semmit nem tudunk arról, mennyi ideig maradnak meg a csomók a vízben, és szétbomlanak-e egyáltalán. Nehogy megvámolják Régi gyakorlat a Földközi-tengeren aj olaj tengerbe ürítése. Port Said előtt a hajósok rendszerint a vízbe zúdították a ballasztként a hajófenéken magukkal vitt olajüledéket, nehogy a csatornahatóság rakománynak minősítse és megvámolja. Jelenleg a Szuezi - csatorna ugyan zárva van, de a tankhajók még nagyobb számban keresik fel a Földközi-tengert, mint azelőtt. Lord Ritchie-Calder angol tudományos szakíró szerint ennek három oka van: az újabb algériai és líbiai olajmezők feltárása; az a körülmény, hogy Ausztriát, Svájcot és az NSZK déli részét az olasz kikötőkből kiinduló olajvezetékeken át látják el olajjal; és végül a Földközi-tenger menti országok partvidékének gyors iparosodása. Ma már a kis Málta szigetén is alig I
