A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1972-04-07 / 14. szám

A Csemadok XI. országos Biztató távlatok Ügy vélem, a Hét szerkesztőségének az az el­határozása, hogy helyet ad a lap hasábjain a magyar lakosság körében folyó öntevékeny mű­vészeti mozgalom fejlődésével kapcsolatban indí­tott vitában beérkező hozzászólásoknak, igen he­lyes és hasznos volt. Noha nemegyszer tudatá­ban vagyunk a vitában szereplő számos problé­mának s amennyiben nem túl igényesek, siker­rel meg is tudjuk oldani őket, mégis nem min­dig ismerjük a lényegüket, keletkezésük és meg­létük okát s így gyakran jutunk abba a helyzet­be, hogy nem vagyunk képesek mindig helye­sen értékelni, megmagyarázni és elhárítani őket. Az élenjáró magyar öntevékeny művészeti együttesek kis száma arányban van az öntevé­keny művészeti tevékenység területén egész Szlo­vákiában mutatkozó helyzettel, amit még súlyos­bít az a tény, hogy kevés a szakmailag képzett, jól felkészült instruktorok száma, akik módszer­tani segítséget nyújthatnának az erre a segítség­re önkéntes munkájukban rászoruló .együttes­vezetőknek. Az instruktorok általában a hivatá­sos művészek, elméleti szakemberek közül és ki­váló öntevékeny együttesek vezetőinek sorából kerülnek ki. Magyar vonalon nincsenek ilyen instruktorok. S akik lennének is, azokat sem ké­pesek a népművelési intézmények az öntevékeny szervekkel való munkájuk kapcsán sikerrel akti­vizálni, az instruktázs-tevékenység számára meg­nyerni. Ez száraz ténymegállapítás. Sokat vá­runk a Népművelési Intézet oktatási központjá­tól, amely hivatásának megfelelően el fogja látni az összes öntevékeny művészeti ágazat számára az önkéntes dolgozók szakmai továbbképzését, tekintet nélkül nemzetiségükre, s így számolunk azzal, hogy a legközelebbi években ezt a hiá­nyosságot is sikerül fokozatosan felszámolni. Hosszabbnak látom a helyzetet abban a tekin­tetben, hogy az öntevékeny művészeti tevékeny­ség aránylag kevés zsánert ölel fel, különösen a magyar fiatalság körében. Itt már hatéko­nyabb együttműködésre van szükség egyrészt a népművelési intézmények, másrészt az öntevé­keny együttesek vezetői, az ifjúsági szövetség, a Csemadok-szervezetek és a szakszervezeti üze­mi klubok részéről. Nem valószínű, hogy a szlo­vákiai magyar fiatalok ne mutatnának érdeklődést az iránt, hogy szabad Idejüket tánccsoportok, színjátszó együttesek, ének- és zenekarok mellett foto- és filmszakkörökben, képzőművészeti és bábjátszó szakkörökben is eltöltsék, hogy érdek­lődésük ne terjedne ki e szakkörök, csoportok munkájára is. A fiatalok, legyenek bár csehek, szlovákok, magyarok, ukránok vagy lengyelek, vágynak arra, hogy érdeklődésüket az öntevé­keny művészeti munka valamennyi ágában ki­elégítsék. Ezekkel a problémákkal foglalkozni kí­ván az SZSZK Művelődésügyi Minisztériumának az öntevékeny művészeti mozgalom irányítására alakult Tanácsa, s a levont következtetéseket megküldi valamennyi társadalmi szervezetnek és államigazgatási szerveknek, hangsúlyozva a mű­kedvelő tevékenységen belül az ágazatok, zsáne­­rek bővítésének szükségességét s magyar vonat­kozásban a bábjátszás szélesebb körű elterjesz­tésének szükségességét a magyar nyelvű óvodák­ban és általános iskolákban. A vitában felmerült egy másik probléma: a kiváló műkedvelők díjazásának a kérdése. Az öntevékeny művészeti mozgalom irányítására alakult Tanács a szlovákiai műkedvelő tevékeny­ség fejlődésének biztosítására egy dokumentum­ban kívánja lefektetni az államigazgatási szervek és a társadalmi szervezetek együttműködésének alapelveit. A Tanácsnak a dokumentum előké­szítésével kapcsolatos megbeszélésein felmerült az az igény, hogy a díjazás kérdését már az em­lített dokumentumban meg kell oldani. Tudjuk, hogy számos nagy üzemi klub, szakszervezeti kul­­túrház megengedheti magának, hogy rendszere­sen díjazza a művészeti s esetlen a szervezési vezetőket, de — tekintettel a kultúra fejlesztésé­re jelenleg rendelkezésre álló anyagi eszközökre — a kérdést nem lehet komplexen és elvileg rendezni. A kultúra elkommerszlalizálódásának megakadályozása igen nagy gondot okoz a rádió­nak, a televíziónak és a különböző sajtószervek­nek; ez a kérdés egyre akutabbá és sürgetőbbé válik. Az állam ugyan nagy összegeket fordít az öntevékeny művészeti mozgalom egyes ágazatai­nak a fejlesztésére, de a jelen időszakban nem tudja biztosítani, hogy a kulturális és népműve­lési intézmények úgy fejtsék ki kulturális tevé­kenységüket, hogy ezért ne kérjenek pénzt a kö­zönségtől; nem tudunk meglenni anélkül, hogy ezek az intézmények ne legyenek a lehető leg­nagyobb mértékben önfenntartókká s ugyanígy szorgalmaznunk kell a kulturális élet szervezői anyagi eszközeinek összevonását is. Ezt az ellent­mondást távlatilag fogjuk kiküszöbölni, mert a fiatalok esztétikai és etikai nevelésével még a következő generációnak is foglalkoznia kell. A Je­len Időszakban tehát minden szakértelmet és szervezőkészséget arra kell összpontosítani, hogy az esztétikai nevelés és az egész öntevékeny mű­vészeti mozgalom terén kifejtett munka vala­mennyi formája egyformán vonzó és szórakozta­tó legyen mind az alkotók, mind a hallgatóság, a színielőadások és a hangversenyek látogatói számára, s hogy ez a tevékenység a nevelés el­választhatatlan részévé váljon. Felmerült továbbá a vitában a különféle mű­vészeti ágazatokban tanfolyamokat végzett, isko­lázásokon részt vett műkedvelő dolgozóknak a kérdése, akik egyszerre csak úgy eltűntek, hogy azóta nem tudunk róluk semmit. Véleményem szerint ilyen luxust — tekintettel az említett tényekre — nem engedhetünk meg magunknak, s különösen nem a kultúra fejlesztésének terüle­tén, magyar vonalon, A tanfolyam, iskolázás ren­dezőjének, legyen az járási, kerületi népművelési szerv vagy a Népművelési Intézet, jelentenie kel­lene az illetékes nemzeti bizottságnak, ki milyen tanfolyamot végzett és milyen eredménnyel, to­vábbá nyilvántartást kellene vezetnie a tanfolya­mot végzettekről s ezeket a munkába való táv­lati bekapcsolásuk céljából konkrét feladatokkal kellene megbíznia. A probléma fontossága s meg­oldásának aránylagos elhanyagoltsága ellenére sem reménytelen a helyzet, mert megjavítása csak a szervező munka jobbá tételétől függ. Ezt pedig azonnal végre lehet hajtani, természete­sen mindenki a saját hatás- és feladatkörében. Már két éve, hogy működniök kellene a mű­kedvelői ügyekkel foglalkozó szakbizottságoknak a nemzeti bizottságokon. Számos járásban mű­ködnek is. Összehangolják az öntevékeny művé­szeti mozgalom fejlesztésével kapcsolatos felada­tokat, irányítják a versenyeket, vetélkedőket, seregszemléket, figyelemmel kísérik a feladatok végrehajtását, amelyek a szakbizottság egyes tag­jaira, a társadalmi szervezetek és az államigaz­gatási szervek képviselőire hárulnak. Ezeknek a szakbizottságoknak a feladatkörébe tartozik a Csemadok Járási bizottságai és a népművelési in­tézmények közötti együttműködés szorgalmazása is. A népművelési intézmények feladata, hogy segítséget nyújtsanak a népművészeti s más ön­tevékeny együtteseknek és szakköröknek, tekin­tet nélkül arra, hogy milyen nemzetiségűek ezek­nek a tagjai, a Csemadok járási bizottsága kép­viselőjének pedig úgy kell kivenni.* részét a ma­gyar együttesekről való szakmai gondoskodásból, hogy részt vesz a műkedvelői ügyekkel foglalko­zó járási szakbizottság munkájában, ezen keresz­tül szorgalmazza a magyar együtteseknek való segítségnyújtást. Folyik ez mindenütt s azonos eredménnyel? Felhívjuk ezért a Csemadok já­rási bizottságait, hogy vegyék fel a kapcsolatot a járási nemzeti bizottságok művelődésügyi szak­osztályával s hogy velük együtt igyekezzenek fej­leszteni a szakbizottságok munkáját abban az irányban, hogy megjavuljon a népművelési intéz­mények részéről a magyar együtteseknek nyújtott segítség, támogatás színvonala. Hangsúlyozzuk, hogy a járási nemzeti bizottság felelős a kultúra sokoldalú fejlesztéséről a járás egész területén, ezért az irányítása alatt álló népművelési szervek tevékenységükkel kapcsolatban nem hanyagolhat­ják el a magyar polgártársakról való gondosko­dással összefüggő feladatokat sem. De hangsú­lyozzuk azt is, hogy a Csemadok járási bizott­ságának és a járási népművelési szervnek együtt­működése a járási nemzeti bizottságnak, illetve igen jelentős szervének — a műkedvelői ügyek­kel foglalkozó szakbizottságnak felügyelete mel­lett, ennek keretében kell hogy megvalósuljon. S eljutottam néhány végső problémához. Ezek egyike a kutatások kérdése. Hosszú lejáratú kuta­tásokat a népművészet különböző területein a Szlovák Tudományos Akadémia, az egész kul­túra fejlesztésének területén pedig a Kultúra- és Közvéleménykutató Intézet folytat. Igaz, tu­datában vagyunk, hogy az elméleti kutatások eredményeinek a gyakorlatba való átültetése, gyakorlati alkalmazása nem kielégítő s ezért a kérdést távlatilag úgy képzeljük megoldani, hogy a Népművelési Intézet, mint az öntevé­keny művészeti mozgalom fejlesztésének konkrét feladatait megvalósító és biztosító szerv, foko­zatosan a gyakorlatban fogja alkalmazni e ku­tatások eredményeit. Az említett probléma ugyan­is egyformán érinti a szlovák és a magyar kul­túrát, nincs itt semmilyen különbség. Megjegy­zem, ha nem foglalkoznánk e kérdés megoldásá­val, rövidesen kilátástalan helyzetbe kerülnénk: honnan merítsünk, mit fejlesszünk, milyen táv­latokat tűzzünk magunk elé, hogy hagyományos művészetünk állandó forrása legyen Szlovákia újjonnan születő és fejlődő kultúrájának. Végezetül szóljunk az Iskolákról si, ahol az esztétikai nevelés csak egészen mellékes szere­pet játszik az oktatói-nevelői tevékenységben Széleskörű, általános probléma, amiről nemegy­szer folyt vita legmagasabb fórumokon. Várjuk a Szocialista Ifjúsági Szövetség által feldolgo­zandó anyagot, amely kiterjedten foglalkozik majd a fiatalok nevelésével, érdeklődési körével s ez érdeklődési körnek a kielégítésével. E hatá­rozatok biztosan kihatással lesznek majd az isko­laügyi hatóságokra is, s elvárjuk, hogy javulás áll be e téren. Másrészről hangsúlyozni kell, hogy az iskolaügyi hatóságok tudatában vannak en­nek, s a fogyatékosságokat azzal igyekeznek el­hárítani, hogy az esztétikai nevelést az oktatási folyamaton kívül biztosítják, lehetővé teszik ön­tevékeny együttesek tevékenységét, nem tudnak azonban minden műkedvelő ágazat számára meg­felelő vezetőről gondoskodni. Ezzel azonban is­mét visszakanyarodnánk a vezetők képzésének problémájához, erről pedig már volt szó. Végezetül csak ennyit: kívánjuk, hogy a Cse­madok járási bizottságai és a magyar együttesek vezetői tudják: az államigazgatási hatóság — az SZSZK Művelődésügyi Minisztériuma, az önte­vékeny Művészeti Mozgalom Irányítására Ala­kult Tanács s a minisztérium szerve, a Népmű­velési Intézet — mindent elkövet, hogy az emlí­tett problémák fokozatosan megszűnjenek s ki­küszöbölődjenek valamennyi partner szoros, köl­csönös együttműködése érdekében, amelyek; a Szocialista Ifjúsági Szövetség, a szakszervezet és a többi társadalmi szervezet, a kultúra további fejlődése érdekében Szlovákiában, a magyar és a szlovák dolgozók kapcsolatai megszilárdulásá­nak érdekében, boldog jövendő életünk érdeké­ben. VIERA SMREKOVÁ

Next

/
Thumbnails
Contents