A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-03-31 / 13. szám
lapjai, a szájhagyományok vagy más források őriznek. Az ősi vár a tizenhatodik századig nagyon fontos határmenti erődítmény volt. Magyarországot a nyugatról jövő ellenséges támadások ellen védte. 1526 után azonban, amikor Magyarország a Habsburg birodalom részévé vált, ez a helyzet lényegesen megváltozott. Az országot már nem fenyegette nyugatról háborús veszély, ellenséges támadás. A vár azonban ennek ellenére sem vesztette el hadászati jelentőségét, továbbra is fontos erőd maradt. Ekkor azonban nem a magyar határt védte az ellenség támadásaival szemben, hanem Ausztriát a törökökkel szemben, ugyanakkor a Habsburgok ellen felkelő erdélyi fejedelmek támadásaival szemben nyújtott az uralkodók számára védelmet. A vár egészen a tizennyolcadik századig látta el ezt a feladatot. A vár egyszerű építkezési stílusa nem felelt meg a Habsburg királyi háznak, ezért több ízben is átépítették. 1561-ben Ferdinand császár utasítására az olasz Pietro Ferrabosco udvari építész tervei alapján a várpalotát a helytartó és a császár lakhelyének alakították át. Az újjáépítés után a vár délnyugati, legerősebb tornyában helyezték el a magyar koronázási ékszereket. Ezt a tornyot azóta nevezik korona-toronynak. 1620-ban Bethlen Gábor erdélyi fejedelem foglalta el a várost és a várat is két évig birtokában tartotta, amikor a túlerőben levő Bongoi császári tábornok azt ismét visszafoglalta. A harcok során a vár megrongálódott, nyugati szárnyát teljesen újjá kellett építeni. Az újjáépítéskor húztak rá még egy emeletet — azóta háromemeletes —, sarkain pedig tornyokat emeltek. Ennél az átépítésnél kapta a mai jellegzetes formáját. A rendi felkelések leverése után a vár elvesztette egykori hadászati jellegét. A legjelentősebb várátalakítási munkálatokat Mária Terézia uralkodása alatt hajtották végre. Az átalakítási terveket a francia N. Jadot dolgozta ki. Mária Terézia halála után II. József császár, a kalapos király Albert helytartót Hollandiába helyezte és az elhagyott várban 1783- ban katolikus papneveldét helyeztek el. 1802-ben a várat kaszárnyává alakították át. 1811. május 30-án hatalmas tűzvész tört ki a várban, mely mind a várat, mind pedig annak környékét teljesen elpusztította. A vár egészen a második világháború végéig romokban hevert. A felszabadulás után azonnal megkezdődött a vár újjáépítése. Először a második világháború befejezése előtt, a város felszabadításáért folyó harcok során megsérült északi részt építették újjá, majd 1953-ban megkezdték a várpalota újjáépítési munkálatait. Több mint másfél évtizedes munka után a vár újjáépült. A palota déli részében és északra néző szárnyában a Szlovák Nemzeti Tanács reprezentációs helyiségeit helyezték el, a lovagteremben és a vár nyugati részében pedig kiállítási termeket létesítettek. A várban továbbá helyet kap még a Szlovák Nemzeti Galéria és a Vármúzeum is. Különböző szakmunkások dolgoztak a vár újjáépítésén. Az ő munkájuk, becsületes helytállásuk eredménye, sikere, hogy ma teljes pompájában jelképesen a szocializmus győzelmét is hirdeti. FEDERMAYER ISTVÁN A kompoktól az acélvázig Azt gondolom, nem mondok semmi újat, ha azt állítom, hogy Bratislava minden polgára azon igyekszik, hogy az „6" városa minél szebb legyen, minél büszkébben és méltóbban viselhesse a megtiszteltetést — főváros . . . Mint annyi más főváros a Duna mentén, Szlovákia fővárosa is a Duna két partján terül el. A hivatalos statisztika szerint közel 300 000 lakosainak száma, de kora hajnaltól késő délutánig még több az itt foglalatoskodók száma, mert nagyon sokan érkeznek hivatásuk teljesítésére a környező falvakból, járásokból. Ismerjük a város előnyeit, tudunk a fogyatékosságokról, igyekszünk azokat minél előbb és minél gyökeresebben el tüntetni. Egy ilyen súlyosan érezhető hldépltkezésről fennmaradt irattári adatok sok érdekeset mondanak. Így például azt is, hogy a Duna egykor nemcsak a mai medrében folyt. A pecseni erdőtől a Duna két ágra szakadt. Az egyik ág hozzávetőlegesen a mai mederben folytatta útját, a másik a Halpiac és a mal Hviezdoslav tér irányában a Duna utca irányban folyt; a két ág körülbelül a mai téli kikötő helyén egyesült. Így hát a híd a két Duna-ág és a közbeeső sziget fölött épült. Míg a folyamágakon három-három hajón hatalmas gerendákból készítették az átjárót, a szigeten cölöphld épült. A rögzítésre használt hajók voltak, az összekötő gerendásat jó magasan volt, tehát a hajózást nem zavarta. hiány az is, hogy a Duna két partját eddig csak egyetlen híd kötötte össze és bizony még a legnagyobb lokálpatrióta sem mondhatja, hogy ez elég. Bratislava tehát semmiképpen sem a hidak városa. Pedig az lehetne. No de nézzünk csak egy kissé a múltba. Egykor a két part között kompok és csónakok segítségével közlekedett a lakosság. Ezért a közlekedésért természetesen fizetni kellett, ez volt a nedves vám, vagy később vízi vám, ellentétben a száraz vámmal, melyet az északi Irányból érkező volt köteles fizetni, mikor a városba lépett. Ez a száraz vám körülbelül a mai Hron vendéglő helyén volt. Innen is maradt meg az utca elnevezése — Szárazvám. Az első hidat Zsigmond király rendelte felépíteni. Egy 1407-ből származó királyi rendelettel megparancsolta a várkapitánynak, hogy a Várhegy alatt hidat építsen a Dunán. A költségeket maga Zsigmond király fedezte. A híd szerkezetéről sajnos nem maradt fenn Írásos emlék, még azt sem tudjuk, milyen anyagból építették. Különben a várkapitány annyira nem törődött a híd karbantartásával, hogy már az első télen a hatalmas jégtáblák elsodorták. Városunk újra a kompokhoz és csónakokhoz tért vissza. 1439-ben Róbert Károly ad rendeletet egy új híd építésére. Ezt a második hidat az első helyén építették fel a vödrici Víztoronynál. Az erről a A hidat árvíz esetén lebontották és a hajókat elvontatták. Természetes, hogy ezzel a híd anyaga nagyon elhasználódott és 1449-ben a nagy őszi árvizek idején lebontása után a hidat már nem építették fel újra. A harmadik Duna-hidat V. László király rendelete alapján építették, a negyediket pedig 1473-ban Mátyás király parancsára. Ez a híd a mai Híd utca táján épült. Ez az utca a két Duna-meder közti szigeten volt. Ennek a hídnak különös jellegzetessége abban volt, hogy a Duna közepén nem állt cölöpökön, hanem a hajók számára az átmenetet úgy biztosították, hogy láncokkal a magasba emelték a cülöpmentes részeket, majd újra leeresztették. A híd építkezésénél az előzőktől eltérően nem használták már a hajókat. A hídavatáson Mátyás király Is megjelent, A híd karbantartása nagyon drága volt, mert árvízveszély esetén a hidat szétszedték, a cölöpöket kihúzták. Egy hirtelen árvíz az egész hidat elpusztította. Mátyás király azonban nem nyugodott bele az új helyzetbe és elrendelte egy új híd építését, amely ismét a Halpiac közelében épült. A híd szerkezete hasonló volt az előzőhöz, de bárom évnél to vább ez sem bírta. A hatodik hidat a város újból a Halászkapunál építi. Sorsa azonos volt az előzőkével. További hídépítésről már csak a XVIII. században történik említés. Ez már Kampelen Farkas hídja, az ő találmányai alapján építik és három évtizeden át szolgálja a város lakosait. Felsorolásukat a mai Duna-hiddal fe jezzük be. Szomorú esemény volt, hogy 1945-ben a visszavonuló náci hadak ezt a hidat felrobbantották. Ekkor a szovjet hadsereg segített a városon. Először pontonhidat építettek a szovjet katonák, majd egy évre rá felépítették az acélbldat, mely ugyan csak ideiglenes jelle gü, mégis máig szolgál. Akkor még igazán senki sem sejtette, hogy ez a kényszermegoldású híd Ilyen sokáig kitart majd. Közben a Duna jobb partján nagyarányú fejlődést észlelhetünk. Az egykor 5—B000 lelket számláló Petržalkából (Llgetfaluból) mintegy 30 000 lakosú városka lett, ipari üzemekkel, munkalehetőségekkel. Egyre sürgősebb égetőbb lett egy új híd építésének kérdése. A Duna felett ez az új híd már befejező szakaszához érkezett. Hosszú évekre terveznek Ilyen építkezést, tehát számos műszaki problémát is meg kellett oldani. Ezt az új hidat Tesár és Lacko professzorok terve alapján építik, a munkán számos üzem osztozik. Az új híd 431 60 méter hosszú és 21 méter széles Ibsz. Két egyenként nyolc és fél méter széles úttest vezet át rajta elválasztó sávval a közepén, ahol a tartó kábelkötéseket rögzítik. Az új híd merész szerkezetű, a folyammederben nem lesz tartó pillére. A jobb parton lévő tartópillér acélból van és közel 90 méter magas. Mintegy 80 méter magasságban kilátó teraszt és kávéházat rendeznek be. Ez mind beilleszkedik a város panorámájába, melyet a Kárpátok övezete zár le a hatalmas bratlslavai várral. Az új hid alaposan befolyásolja majd a város forgalmát és arculatát. Egész házsoroknak kell még eltűnniük, az óvárosban gyökeres változások lesznek még. Mindez pedig azért történik, hogy fővárosunk még szebb, még varázslatosabb legyen. Hiszen ez a híd egy szocialista főváros ütőere lesz. B. A. 5
