A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-03-31 / 13. szám
Az ősi vár egy 1638-ban készült rézkarc alapján Régi rajzok is megörökítették az 1811-es tűzvészt. fi- HA ~—& . A vár és a kikötő 1931-ben A Szlovák Nemzeti Tanács ülésterme A turista, aki a Duna menti Bratislavába látogat, sohasem felejti el annak egyéni, különleges arculatát, örökre ®**’*^*" emlékezetébe vésődik a hatalmas ütemben épülő és szépülő város jellegzetes panorámája, a táj érdekes környezete, melyben a kontrasztok hatásos egységbe formálódnak. A méltóságteljesen, kékeszöld színben hömpölygő Duna lábánál, a lombdús Kis-Kárpátok egyik hirtelen feltűnő platóján épült ősrégi vár minden látogató figyelmét megragadja. A hegy, melynek tetején a vár épült, alig száz méter, tehát inkább dombként tarthatnánk számon, ha nem emelkedett volna mégis egész történelmünk fölé. Három közép-európai nemzet, a magyar, a szlovák és az osztrák nép történetének, évszázados harcainak, küzdelmeinek tanúja az ősi vár. A Dévényi-kapu, vagy ahogyan a krónikások nevezték: a Magyar-kapu tőszomszédságában emelt dunai várerődítmény környékén már a kőkorszakban is települések voltak. Egyes történészek szerint azonban az is lehetséges, hogy már régibb, a paleolit korszakban is őskori vadászok tanyáztak a gazdasági és hadászati szempontból fontos területen. A meglevő feljegyzések szerint azonban a vár csak a kilencedik században keletkezett és valószínűleg a Nagymorva Birodalom egyik fontos határerődítménye volt. Ezt a feltevést bizonyítják azok a szláv temetkezési helyek is, melyekre néhány évvel ezelőtt a várpalota tőszomszédságában bukkantak és amelyekben ezüstből készült értékes ékszereket és dísztárgyakat találtak. A bratislavai várról szóló első feljegyzést a salzburgi kódexben találjuk, melyben a krónikás arról számol be, hogy 907-ben a magyar és a bajor törzsek között nagy harcok folytak, melyek a portyázó magyarok győzelmével végződtek. Ebben az időben bomlott fel a Nagymorva Birodalom és így szinte biztosra vehető, hogy a vár környékén abban az időben szláv település volt. Régi feljegyzések beszámolnak arról is, hogy az abban az időben már álló várat agyagsánccal vették körül, melynek támaszkonstrukcióját a közeli Kis-Kárpátok erdeinek a fájából készítették. Az eredetileg szláv várat a későbbi időben az ezen a vidéken portyázó magyarok vették birtokukba. Kezdetleges, primitív módon épült első várerődöt a tizenkettedik század második felében lebontották és a helyén kőből építettek új várat, melyhez azután a tatárjárás idején kőtornyot is emeltek. III. Endre, az utolsó Árpád-házi király 1291 decemberében városjogot és nagy privilégiumokat adományozott a városnak. Tulajdonképpen ettől az időtől kezdve beszélhetünk városról, ekkor indult nagy fejlődésnek a vár körül kialakult település. Az 1311-ből származó okiratok szerint abban az időben fallal és védőbástyákkal vették körül a várost, és így az sok támadással szemben sikerrel állta a harcot. A várnak nagy múltja, érdekes története van. Sajnos, sem a magyar, sem pedig a szlovák szépirodalom eddig még nem dolgozta fel kellően azokat a regényes történeteket, melyeket a kódexek elsárgult
