A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1972-03-24 / 12. szám

t

Sokféle betegség fenyegeti szemünk világát, e betegségek egy része a látás romlását okozza, mások — ha nem gyógyítják idejében — vaksághoz vezetnek. A világon több mint 15 millió vak él, túlnyomó többségük biztosan elkerülhette volna e szomorú sorsot, ha idejében kezdi szakorvos kezelni. Az Egészségügyi Világszervezet nagy figyelmet szentel a szembetegségek leküzdésének és'az alábbi interjúban J. Babel professzor, a genfi egyetem szemészeti klinikájának vezetője, az EVSZ egyik szakértője tájékoztatja az olvasót korunk e problémájáról.

ságosabbá teszi. Az eredmények sokkal jobbak mint akárcsak 10—15 évvel ezelőtt is.

Kérdés: Az új találmányok, pl. a televízió növelik-e a szembetegek számát?

Válasz: A televízió nézése fárasztja a szemet, a néző esetleg ennek alapján jön rá arra, amiről eddig nem tudott: hogy gyengébb a látása, fáradékonyabbak a szemizmai, valamilyen fénytörési rendellenessége van — a rendes világításban mindezek nem mutatkoznának meg. A tv-nézés nem okoz szembetegséget, bár a gyakran villogó képernyő kitartó nézése kifárasztja a szemet.

Kérdés: Véleménye szerint tehát a tv-nézés nem árt a szemnek?

Válasz: Nem árt. Inkább egy másik komoly problémára hívom fel a figyelmet, nevezetesen a közlekedési balesetekre. Egyre több szem sérül meg az ilyen balesetek következtében. Gyakran megsérül a szélvédőnek ütköző vezető vagy utas szeme. Nemrégiben egy szemészkongreszszuson ismertettem az idevágó adatokat. 18 hónap alatt több mint 150 szerencsétlenül járt került a klinikánkra, 90 %-uk a szem elvesztésével járó súlyos szemsérüléssel. E balesetek nagy része meg sem történne, ha használnák a biztonsági övét. Még azt is hozzá kell tennem, hogy az áldozatok közül sokan csakis szemsérülést szenvedtek, más komolyabb sérülésük nem is volt!

Kérdés: Fejlődött-e a szemsérülésekkel kapcsolatban a plasztikai sebészet ?

Válasz: Ami a szemsérüléseket illeti, igen. Ezzel plasztikai sebészspecialisták foglalkoznak. Ami azonban a szemgolyót illeti, itt ez idő szerint a plasztikai sebészet még nem tudott újat hozni. Csak a szem esztétikai pótlásáról lehet szó, tizenöt évvel ezelőtt egy új módszer, a mozgatható üvegszem beültetése eredményekkel kecsegtetett. A maradék szemizmokat finom technikával az üvegszemhez rögzített műanyag szerkezethez varrták, és ennek eredményeként valóban nehezen lehetett a valódi szemet megkülönböztetni a müszemtől. Ez a módszer azonban nem vált be, mert a szemüreg szövetei nem tűrték meg a műanyagot, 8—10 év után el kellett távolítani a szerkezetet.

Azután vagy tíz évvel ezelőtt vizsgálatokat végeztek arra vonatkozóan, hogy a hályogos szemből eltávolított szemlencsét műanyag lencsével pótolhatnák-e. Ezek a kísérletek sem váltak be. A műtét után közvetlenül ugyan az eredmények jók voltak, de

3—5, legfeljebb 10 év elteltével a szaruhártya elfajult, elpusztult. Ezeket a módszereket ma már nem használják.

Kérdés: A gyakorlás vonzó gondolat, hiszen egyre inkább és egyre több betegség esetén javasolják a testgyakorlást. Például bizonyos szívbajok esetén is. Ésszerűnek látszik, hogy szembetegségek ellen is jó hatása lehet.

Válasz: Attól tartok, hogy az analógia már csak anatómiai okokból sem érvényes. A szem többé-kevésbé merev gömb, nem izmokból áll, hanem kötőszövet alkotja. Az izmokat lehet gyakorlással erősíteni, a szemet azonban nem.

A rövidlátás megelőzésének lehetőségét egyébként tanulmányozzák, és úgy látszik, bizonyos esetekben, fiatalkorúakéban, a kontakt lencse használata lassítja a folyamatot. Ezek a kísérletek és tanulmányok azonban még csak a kezdet kezdetén állnak, aligha lehet 10—15 éven belül végleges következtetésre jutni belőlük.

Kérdés: Híve ön a kontakt lencsének, vagy ellene van?

Válasz: Általában híve vagyok, de csak ha a kontakt lencse jó.

Kérdés: Nem az a fő kérdés, hogy megtűri-e a szem?

Válasz: De igen. A kontakt lencse

elsorvad a látóideg. Ha ez bekövetkezett, már nem lehet segíteni.

A szem nyomása gyógyszerekkel csökkenthető. Ebből nyilvánvaló, hogy mennyire fontos a megnövekedett nyomás idejekorán való felfedezése. Megjegyzem, ha a gyógyszeres kezelés nem használ, műtéttel is biztosítható a szem rendes nyomósa, a fokozott nyomás csökkentése.

Kérdés: Törekszenek-e arra is,

hogy a rövidlátást (miópia) is a lehető leghamarabb felismerjék?

Válasz: Természetesen! Sok országban az iskolaorvosok és gondozók közreműködésével rendszeresen vizsgálják a gyermekek látását. Ha a látás csökkenését, romlását tapasztalják, értesítik a szülőt: mutassa be a gyermeket szakrendelésen. Svájcban háromszor hajtják végre az iskoláskorúak szemészeti szűrővizsgálatát: 5—8 éves korban, 8—10 éves korban és végül 14 éves korban.

Kérdés: Meg lehet akadályozni a rövidlátást az idejében rendelt szemüveggel?

Válasz: Aligha. De ha a gyermek megfelelő szemüveget kap, jobban dolgozik, és kevesebb nehézsége lesz az iskolában. A rövidlátás tulajdonképpen csak az egyik probléma. Szerintem fontosabb a kancsalság és a gyenge látás korai felismerése. Elég gyakori az olyan gyermek, aki igen kis mértékben, szinte észrevehetetlenül kancsalit. Ha gondosan megvizsgáljuk őket, kiderül, hogy az egyik szemükkel rosszabbul látnak. Ha ebben a korai szakaszban fedezzük fel a bajt, a rossz szem is rendbe hozható. A szakemberek által irányított ún. ortoptikai gyakorlatok gyakran hoznak kitűnő eredményt. A kancsalság és a gyenge látás korai felismerése tehát még fontosabb, mint a rövidlátásé.

Kérdés: Beszélhetünk-e a szemészet terén is olyan átütő eredményekről, mint az orvostudomány nem egy területén, pl. a járványos gyermekbénulás leküzdése terén?

Válasz: Nincsenek átütő eredmények, inkább rendszeres és folyamatos fejlődésről beszélhetünk. A technika fejlődésében vannak nagy eredmények, mind a műtéti eljárások, mind a szemészeti vizsgálatok terén. Például az oftalmoszkóp használatával jelentősen fejlődött a szem belsejének vizsgálata. Ezt a készüléket, amely kontakt lencse, tükrök és réslámpa zseniális kombinálása, a berni Goldman professzor találta fel. Ezzel a retina legszélső részei is megvizsgálhatok, és így felfedezhetik a kezdeti retinaleválást, amely később a retina pusztulására vezetne. A retinaleválás súlyos betegség, nem mindig gyógyítható, ezért fontos, hogy idejében felismerjék és kezeljék. Az új készülék nagy fejlődést jelent, de átütő sikerről nem beszélhetünk. Hasonló eredmény sok van, úgyhogy valóban indokolt jelentős haladásról szólni.

Kérdés: Meggyorsult-e ez a haladás az utóbbi húsz évben?

Válasz: Igen, bizonyos mértékben valamennyi területen. Említettem a retina leválást. De nagy haladást értünk el a hályogműtétek terén is. A technika fejlődésének köszönhető, hogy ez a műtét ma sokkal kevesebb kockázattal jár, mint húsz évvel ezelőtt. Az egyik legújabb eredmény a szemlencse fagyasztásos eltávolítása, az ún. krio-extrakció. Más technikai újításokkal kombinálva ez . az eljárás a műtétet sokkal biztonKérdés: A szemészet terén — mint az orvostudományban általában — lehetséges-e a betegség megelőzése? Vannák-e ilyen törekvések?

Válasz; Igen, a legtöbb szemklinikán törekszenek bizonyos szembetegségek megelőzésére. Jó példa erre a glaukóma (zöld hályog). Súlyos betegség és nagy probléma ez, részben, mert gyakori — "ckaknem olyan gyakran találkozunk vele, mint a cukorbajjal —, részben mert .vakságot okoz, ha nem fedezik fel idejében. A megelőzése érdekében minden 30 évesnél idősebb betegünk szemgolyójának nyomását megmérjük. Gyakran okoz meglepetést, hogy viszonylag fiatalok szemének igen nagy a nyomása. Ez a gyakorlat jó eredményeket ad a megelőzéshez, mert a glaukóma alattomosan fejlődik ki, és gyakrah csak olyankor jelentkezik határozott tünetekkel, amikor már helyrehozhatatlan károsodást okoz. Az erőteljes tünetek mutatkozása előtt az egyetlen kimutatható tünet a szem megnövekedett nyomása, ez pedig nagyon érzékeny műszerrel igen pontosan mérhető.

Kérdés: Tulajdonképpen mi a glaukóma?

Válasz: A szem belsejét folyadékok töltik ki. Az egyik a csarnokvíz — a másik tulajdonképpen kocsonyás anyag — az üvegtest. A csarnokvizet a szivárványhártya mögött levő sugártest választja ki s termeli folyamatosan, s az a szembogáron (pupilla) át az elülső csarnokba áramlik. A csarnokvíz egy szűrőrendszeren át folyamatosan távozik a szemből, és végül a visszérrendszerbe jut. Ez a szűrőelvezető-rendszer a csarnokzugban, a szivárványhártya és a szaruhártya által képzett „sarokban“ van. Nos, ha ez az elszivárgás akadályozott, a folyadék felgyülemlik a szemben, a szem belső nyomása megnövekszik. Ha ez sokáig tart, akkor a szem — és elsősorban a látóhártya (retina) és a látóideg — erei összenyomódnak, vérellátási zavar lép fel. Végső soron

Kancsalság-vizsgálat az iskolában Iskolai szűrővizsgálat