A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1972-03-24 / 12. szám

szervezet elnöke, Szathmáry Zoltán, vállalta a darab rendezését, nem akarjuk vitatni a lelkesedését, önfeláldozását, de a darabban szintén szerepelt és ez a gördülékeny rendezés rovására ment. A Nagy Károly vezette fiatalok csilizradványi vendégszereplése is sikerrel zárult. Néhány jelentéktelen hiányosságtól eltekintve megállták a helyüket, és a szereplőgárda alacsony életkora további — mondhatnánk igényesebb — feladatok vállalására jogosítja fel őket.

Amint már említettük, a kulturális napok eseménysorozata ebben az évben az iskolák bábjátszó csoportjainak fellépésével gazdagodott, örvendetes tényként könyvelhető el, hogy a baráti Győr—Sopron megyei csoportok vendégszereplésének hatására szemmel látható fejlődésnek indult a dunaszerdahelyi járás bábjátszó mozgalma. Dunaszerdahelyen csak a járás öt legjobb csoportja — köztük a kitűnő jahodnái (pozsonyeperjesi) — szerepelt, s így a színvonal sem hagyott maga után sok követnivalót. Egyébként, amire még nem volt példa a járási székhelyen: az egyes iskolák több mint 600 lelkes tanulója tekintette meg a bábjátszó csoportok fesztiválját.

Talán a legsikeresebb rendezvényre Calovóban (Nagymegyeren) került sor, ahol a járás öt (nagymegyeri, bősi, várkonyi, dióspatonyi és pozsonyeperjesi) énekkara bizonyította felkészültségét. Az általános vélemény: mind az öt kórus jelentős fejlődésen ment keresztül a legutóbbi hasonló rendezvény óta. Vendégként Nagymegyeren üdvözölhették a komáromi Munkás Dalárdát is, amely már hagyományosan részt vesz a kulturális napokon. Ennek kapcsán merült fel a gondolat: nem kellene-e kiszélesíteni a Csallóközi Kulturális Napok „hatóterületét“ részben a szomszédos komáromi, illetve a Bratislava-vidékl járásokra is.

A kulturális napok záró eseményeként Gombán került sor a népdal- és táncdalénekesek seregszemléjére. A rendezvény érdekes színfoltja volt a doborgazi alapiskola furulyazenekarának fellépése. A zenekart egy évvel ezelőtt Stifter István tanító alakította meg, s minden eddigi szereplésükkel óriási sikert arattak. Az énekesek mindkét kategóriájában közel egy tucatnyi tehetséges műkedvelő fiatal lépett színre. A táncdalénekesek az illésházi Fortuna zenekar kíséretével adták elő számaikat; a legnagyobb közönségsikert a zenekar egyik tagja, a közismert Németh Imre aratta. A népdalénekesek kategóriájában — annak ellenére, hogy a bemutatónak nem volt vetélkedő jellege — a várkonyi Méhes György szereplése mondható a legeredményesebbnek. A népdalénekeseket egyébként a népszerű Vontszemű-zenekar kísérte.

Ennyit a Csallóközi Kulturális Napok eredményeinek számszerű felsorolásáról. Fél Miklós a Csemadok dunaszerdahelyi járási bizottságának titkára így értékelte az eseménysorozatot: „Ügy érzem, az

5. Csallóközi Kulturális Napok rendezvényei teljesítették küldetésüket. Bizonyos értelemben áttekintést nyerhettünk járásunk kulturális színvonaláról. A rendezvények legtöbbjén személyesen részt vettem, s az a tapasztalatom, hogy nem lettünk hűtlenek az előző évfolyamok hagyományaihoz. Végezetül csak egy tényt szeretnék hangsúlyozni: a kulturális napok rendezvényeit több mint 3000 néző tekintette meg. Azt hiszem, ez mindennél többet mond.“

B. J.

A vita

nincs lezárva...

A Hét szerkesztősége 1971 őszén „Szóljunk hozzá“ című cikkével vitát indított a Csemadok keretében és azon kívül működő magyar öntevékeny népművészeti együttesek szakmai továbbfejlődésének problémáiról.

A Szerkesztőség 13 hozzászólást közölt a lapban. A cikkekben felvetett problémák alapján megállapítást nyertek a következő tények:

1. Mindmáig fogyatékosságok mutatkoznak nemcsak a jól képzett népművészeti (ének, zene, tánc, valamint színjátszó, bábjátszó stb.) együttes vezetők sorában, de az állami szervek inštruktori hálózatának módszertani munkájának és szakelőadói tevékenységének terén is. Az említett különböző művészeti ágazatok számára aránylag kevés jól képzett magyar anyanyelvi kulrúrájú előadóval rendelkezünk. Ennek tudható be az a tény, hogy sajnálatos módon a magyar öntevékeny mozgalom keretén belül csak ritka esetben honosodtak meg a következő zsánerek: népi képzőművészet, fényképezés, filmezés és bábjátszás. Ezért az öntevékeny művészeti munka skálája bővítésre szorul, ami viszont elképzelhetetlen szakmailag fejlett irányítás nélkül.

2. Ma már szinte nélkülözhetetlen követelmény az anyagi feltételek biztosítása. A felszabadulás utáni időszakban a mozgalom kezdetén az óriási lelkesedés még le tudta küzdeni a kisebb-nagyobb akadályokat. Napjainkban a fejlődés és a fokozott igények megkövetelik, hogy a kulturális tevékenység tartalma ne függjön a bevételtől, ne kényszerüljön a közönség kiszolgálására, hanem kizárólag művészi és nevelési céljaira összpontosítson. Ugyanakkor több vitacikkben megállapítást nyert, hogy a könnyűműfajt kellően, sőt esetenként túlhajtottan honorálják az egyes rendezvényeken. Míg a műkedvelők munkájához legtöbb esetben a minimális anyagi feltételeket sem biztosítja senki. Ugyanúgy felvetődik a kiváló öntevékeny kulturális dolgozók honorálásának kérdése is. (A hozzászólók közül néhányan a jelen pillanatban a szövetkezeti klubok létrehozásában, a szövetkezetek kulturális alapjainak megfontolt felhasználásában látják a legjárhatóbb utat.)

3. A szervezési kérdésekkel kapcsolatban a vitázók egyöntetűen leszögezik, hogy égetően fontos a járási népművelési otthonok és a Csemadok járási titkárságainak szoros együttműködése, ugyanis a járási rendezvények célja, hogy fellépési lehetőséget biztosítson a műkedvelő népművészeti csoportoknak, hogy a mozgalom ily formában is a tömegek aktivizálásán alapuljon. A konkrét segítséget e téren illetve járási viszonylatban a szakmai tanácsadásban, iskolázások, szemináriumok, aktívák, versenyek, fesztiválok rendezésében valamint a színvonalas módszertani és műsoranyagok kiadásában látják a vita résztvevői. E célok eléréséhez szükséges a Csemadok tömegeket mobilizáló szervező munkája és természetesen a járási népművelési otthonok szakmai téren való gondoskodása.

4. A népművészeti együttesekkel és általában az öntevékeny mozgalommal kapcsolatban megállapítást nyert, hogy a legfontosabb feladat

egy olyan aktív központi irányító szerv létrehozása, amely képes lenne összefogni, koordinálni az együttesek fellépését, problémáit, ugyanakkor azoknak a személyeknek szakmai irányítását és nyilvántartását, akik a különböző tanfolyamokon, iskolázásokon részt vettek, és vesznek, de valami miatt még nem kapcsolódtak be a munkába. (Ugyanis nagyon sok esetben az állam pénzén akár három éven át szakképesítést nyert személyek elkallódnak és senki sem hívja fel a figyelmüket arra, hogy a szerzett ismereteket kamatoztatni lehetne, kellene.)

5. A vita során felvetődött az a tény is, hogy az együttesek, nevezetesen a tánccsoportok nem az adott hagyományokra építik munkájukat. Ennek fő okát a vitázók a rendszertelen gyűjtőmunkában látják, illetve abban, hogy elégtelen a megfelelő „nyersanyagellátás“.

6. A bábjátszás fellendítésének érdekében központi dramaturgiai szakbizottság megalakítását s egy állandó hivatásos magyar bábegyüttes létrehozását javasolják.

7. A vita több résztvevője kitért arra, hogy magyar iskoláinkban az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet kell szentelni népművészeti hagyományaink megszerettetésének és többet foglalkozni a diákszínjátszással, báb- és mesejátékok rendezésével, betanításával. Amihez természetesen az illetékes szervek szakmai és anyagi irányítása szükséges.

A vitában felvetett problémák alapján kéréssel fordulunk Viera Smrekovához, az SZSZK művelődésügyi minisztériumának dolgozójához, az öntevékeny együttesek országos szakelőadójához, hogy a felvetett problémákkal kapcsolatban kifejtse véleményét:

A jelen pillanatban újra csak azt mondhatom, amit a vita kezdeti időszakában cikkemben megírtam. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy rengeteg probléma vár még megoldásra. Nincs ez másképpen a szlovák népművészeti együttesek esetében sem. Sajnos az SZSZK Művelődésügyi Minisztériumának szakmai szerve, a Népművelési Intézet maga is belső átszervezések időszakát éli. Természetesen ezentúl is szükségesnek tartom az alaposabb mérlegelést, ezért a vita alapján felvetődött problémákat megvizsgáljuk és a közeljövőben külön cikkben foglalkozunk azok megoldásának lehetőségeivel, módozatával.

Ugyanakkor felkértük Varga Béla elvtársat, a Csemadok KB vezető titkárát, hogy a felvetett hiányosságok alapján mondjon ő is véleményt öntevékeny együtteseink munkásságának problémáival kapcsolatban:

A vita alapján összegezett problémák javarésze nem ismeretlen számunkra. A hivatásos magyar bábszínház, valamint az együtteseket koordináló központi irányító szerv létesítésével kapcsolatos követelményeket nehéz néhány mondattal elintézni, de azontúl is nehéz néhány mondatban irányt szabni, tanácsolni. Véleményem szerint a vitában felvetett fogyatékosságokat gyökerében kell orvosolni. Ez a tény viszont azt igényli, hogy közösen az SZSZK Művelődésügyi Minisztériumának felelős dolgozóival megtárgyaljuk az egyes pontok tartalmát. Ezt megelőzően csak annyit, hogy mindezen problémákkal Szövetségünk XI. országos közgyűlése is behatóan foglalkozik majd. Bízunk abban, hogy ha nem is azonnal, de fokról-fokra megoldódnak öntevékeny együtteseink problémái. Azonban mindannyian tudjuk, hogy a jelen pillanatban szocialista népgazdaságunknak számos problémával meg kell még küzdenie. Ezért az anyagi támogatás megoldása e téren sem lesz egyszerű feladat. Különben a szakmai képzés nem közvetlenül a Csemadok feladata, de vállaljuk a szervező és koordináló szerepet. Az öntevékeny együtteseknek elsősorban a népművelési otthonok számára rendelkezésre álló anyagiakra kell támaszkodniuk; ezeknek az eszközöknek ésszerű felhasználására kell törekedni. A falvak kulturális életének kibontakozásában, ami az anyagiakat illeti, nagy feladat hárul az egységes földművesszövetkezetekre. Mindenesetre azon problémákat, amelyeknek orvoslása módunkban áll, igyekszünk megoldani és bízunk abban, hogy munkánkat a jövőben is siker koronázza majd.

Csak köszönetét érdemelnek mindazok, akik a vitában részt vettek és észrevételeiket közölték az olvasókkal, s a lapon keresztül az illetékes szervekkel. Továbbá köszönet mindazoknak, akik sok esetben mostoha körülmények között is vállalják a többlet-munkát, népi hagyományaink, magyar kultúránk terjesztését.

Ügy gondolom, hogy míg pártunk februári plenáris ülése gazdasági problémákról, a munka termelékenységének, hatékonyságának problémáiról tárgyalt, nekünk ehhez még nagyobb odaadással, művészi munkánk színvonalának emelésével kell hozzájárulnunk, addig is, míg a vitában felmerült problémák megoldódnak. Ugyanis a kettő szorosan összefügg. Csak az aktív mindennapi kulturális munka hozhat eredményeket és csak az ösztönözheti dolgozóinkat a hétköznapok feladatainak sikeres elvégzésére.

A vita lezárult. Ez a tény azonban nem jelent semmiféle lezárást. Nem jelenti azt, hogy az együttesek vezetői a szakmabeliek és hozzáértők ne foglalkozzanak a jövőben Is a kulturális munkának, népművészeti hagyományainknak problémáival, azok feltárásával s a hibák kiküszöbölésének módjaival, továbbá a sikeres művészi munka említésre érdemes módszereinek közlésével. Az írásokat elvi, tartalmi színvonaluknak megfelelően lapunk továbbra is szívesen fogadja.

T. KASZA IDA