A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-01-14 / 2. szám
Az embernek naponta testsúlya minden kilogrammjára öt gramm vízre van szüksége. Egyetlen kockacukor gyártásához négy és fél liter vízre van szükség. Egy egész kenyér gyártásához két liter vízre. S így folytathatnánk. Az ipar, az élelmiszergyárak, egyszóval az emberek naponta több ezer hektoliter vizet igényelnek. Prága vízügyi problémái nem újak, s fővárosunk nem is kivétel a világ metropolisai között, már ami a vízellátás problémáját illeti. Nyolcvan évvel ezelőtt egy prágai lakosnak húsz liter vízre volt szüksége. 1971-re már 350 literre nőtt ez a szám, és 2000-re megkétszereződik. Fővárosunk vízzel már 1912 óta nem önellátó. Az első Prága területén kívül eső vízforrások Kárany területén voltak. A legtöbb prágai háztartás még mindig innen kapja a vizet, holott e terület lehetőségei is már a végletig ki vannak használva. Már 1945 óta azon töprengtek a vízügyi szakemberek, nem lehetne-e a Cseh— morva dombvidéken eredő Zelivka folyó vizét felhasználni Prága vízellátására. 1963-ban a kormányzat elhatározta, hogy a folyón duzzasztógátat épít* Megkezdődtek a mérési munkálatok, elkezdődött a geológiai kutatás stb. A vízmű, amelynek építését már sokan tervbe vették, 1965-ben kezdett valósággá válni. Nem könnyű eldönteni, mi volt a legnehezebb. Talán a föld alatti vezeték elkészítése, amit csaknem ötven kilométeres hosszúságban a jáchymovi bányák dolgpzói vájtak. A nesméricei tisztítóállomásnál kezdődik, s a jesenicei víztárolónál végződik. A 2,64 m átmérőjű vezeték építését hét helyen kezdték el s mindig két irányba. Nem volt ez irigylésre méltó munka. A tapasztalt vájárok is csak mindössze négy órát dolgozhattak egyfolytában. Talán a „Zelivka-mű“ egész útján nem ütköztek annyi akadályba, mint itt. Egyszer például a vájatokba folyékony homok tört be. A munkálatokat le kellett állítani. A vízügyi specialisták sokat fáradoztak azon, mit lehetne állítani a folyékony homok útjába. A problémát végül is Myslivec akadémikus módszerével oldották meg. Különféle talajinjekciókkal tették szilárddá a folyékony homokot, s folytathatták a munkát. A csöveket a Sázava és a Blanica folyók alatt is át kellett vezetni. Már ez a munka is elkészült, a vezeték falait 25 cm-es beton védi, s másodpercenként mintegy 6000 liter víz áteresztésére képes. A víz az ötven kilométernyi utat 15 óra alatt teszi meg. Űtján a vizet hazánk legmodernebb tisztítóállomásain javítják fel. A duzzasztógáttól néhány szerpentinen át a völgy fölé kerülünk, egy magas és néhány kisebb épületre láthatunk. Az ember valamiféle kutatóintézetre gondolhatna, holott ez a tisztítómű. No, ha egyelőre vizet sehol se látunk. A négyszögletes terem 23 hatalmas tartályra van osztva. Miközben a víz átfolyik ezeken a tartályokon, mindenféle káros szennyeződéstől megszabadul, s magába fogad egy sereg tisztító- és nemesítő vegyi anyagot. Az így feljavított víz különféle szűrőkön át jut el a gyűjtő csatornába és folytathatja útját Prágába. Az országút mellett, amelyen a tisztítóműhöz érkeztünk, terül el a hatalmas víztároló. Táblák figyelmeztetnek arra, hogy ez itt a második egészségügyi szakasz, s hogy tilos a belépés. Három ilyen szakasz van. Így őrzik a víz tisztaságát és minőségét. Nagy munkát kellett elvégezni addig, amíg az egészségügyi szakemberek valamennyi feltételét teljesítették. S a második szakaszon még mindig van javítani való, mindenekelőtt a talaj szilárdságán, annak érdekében, hogy a föld eróziója ne ronthassa a víz minőségét. Ellenőrizni kell továbbá a környező földek trágyázását (különösen ami a műtrágyázást illeti), tisztítókat építenek a szennyvízlevezető csatornák torkolatainál, megjavították vagy megsemmisítették a környező emésztőgödröket, szabályozták a kis patakocskákat. A duzzasztógát mögött a víztároló átmérője jelenleg 28 kilométer, a második szakasz befejezése után 38 kilométer lesz. Ezt a második szakaszt tulajdonképpen csak néhány év múlva akarták elkezdeni, a duzzasztógát építőinek ez azonban nem nagyon tetszett. Ugyanis akkor egy idő múfVa valamennyi munkálatot újra kellett volna kezdeniök. A kormányzat elfogadta a tervmódosítást, és ismét elkezdték a duzzasztógát emelését (20 méterrel). S november végére elkészült a 620 méter hosszú, a felső peremén 7, a tövénél 450 méter széles duzzasztógát. A számok nem fejezhetnek ki mindent. Azért valamit mégis elmondanánk: a gátba 1 millió 59 ezer köbméter anyagot építettek be. A víztárolóból karcsú torony emelkedik ki: komplex víztartály a neve. Ilyen hatalmas vízmű építésénél nem szabad megfeledkezni arról sem, mire képes a víz. Az úgynevezett „ezer évben egyszeri“ vízáradásoknál mindhárom szakasz megtelne, a toronyban, illetve a torony levezető csatornáin másodpercenként 600 köbméter víz folyna át. Hogy ez milyen mennyiség, annak illusztrálására megemlítjük, hogy a Vltaván Prágában 147 köbméter víz folyik át másodpercenként. A vízmű befejezéséig még elég munka vár az építőkre. A kormány által kitűzött határidő 1972 márciusa. A Prága melletti Jesenicében egy százezer köbméter befogadóképességű tartály vár a vízre. Egyelőre hatalmas garázsokra, raktárakra emlékeztet. De nemsokára megtelik vízzel, amely majd Prága új lakótelepeit táplálja. V. 2.
