A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-03-17 / 11. szám
Zapata és Villa tábornokok csapatai 1914. december 4-én bevonultak Mexicovárosba (jobbról egyenruhában Pancho Villa) Viva Villa! Az 1910 — 1920-as mexikói forradalom A forradalmi hullám, amely elárasztja Latin-Amerikát, s melynek eredménye a győzelmes szocialista forradalom Kubában és újabban a marxista erők győzelme Chilében, nem mai keletű. Az első olyan polgári demokratikus forradalom, mely már a proletárforradalom csíráit hordozta, s amelyre a Latin- Amerikában lejátszódott és lejátszódó forradalmak többé-kevésbé hasonlítanak, az 1910—1920-as mexikói forradalom volt. A szomorú emlékű Miksa császár uralmát megdöntő Juárez halála után Porfirio Diaz tábornok (1877-től 80-ig és 1884-től 1911-ig Mexikó elnöke) ragadta magához a hatalmat, és a reakciós nagybirtokosok érdekeit képviselő diktatúrát hozott létre, amely utat nyitott az angol, majd az amerikai tőke beözönlésének. Az indián és mesztic parasztok elvesztették földjeik többségét és egyre mélyebbre süllyedtek a peon-rendszerben. A megművelt földek 85 százaléka a nagybirtokosok kezében volt. Diaz nyílt diktatúrája ellen egyre nőtt az elégedetlenség, különösen az északi tartományokban. Ezt az elégedetlenséget az USA is szította, féltékeny lévén Mexikó megerősödésére, s az országot a közép- és dél-amerikai köztársaságokkal együtt a maga gazdasági és politikai befolyása alá akarta vonni. Mindamellett 1910 júniusában nyolcadízben is elnökké választották Diazt. Ellenjelöltje, a liberális Francisco Madero, aki már előbb is az elégedetlenek feje volt, fogságából kiszabadulva 1910. november 20-án nyílt felkelést támasztott az északi tartományokban. A felkelők egyre nagyobb sikereket értek el és május 8—9-én döntő győzelmet arattak Juareznél a kormánycsapatok felett. Erre Diaz, hogy a vérontást elkerülje, lemondott hivataláról és elhagyta az országot. Madero a forradalmi csapatok élén bevonult a Francisco Emilio Zapata (Pancho) Villa fővárosba, s október 2-án köztársasági elnökké választották. Madero liberális „középbal“ politikát folytatott, megadóztatta az amerikai olajtársaságokat, de nem hajtotta végre a földreformot, mire erőteljes agrárforradalom bontakozott ki, paraszt partizánegységek alakultak, amelyeknek legkiemelkedőbb vezetői északon Francisco Villa, délen Emilio Zapata tábornokok voltak. A felkelők élén Blanquet és Huerta tábornokok több napi harc után Maderót elnöki palotájában elfogták és alelnökével együtt agyonlövették, s Huerto tábornok ragadta magához a hatalmat. Az Egyesült Államok azonban nem ismerte el Mexikó új kormányát s még jobban szította a felkelést, amely most " már északon is nagy arányokat öltött Venustiano Carranza és Pancho Villa (polgári nevén Doroteo Arengo) tábornokok vezetésével. Folyt a polgárháború, mind nagyobb kegyetlenséggel. Közben Tampicóban Huerta katonái néhány amerikai tengerészt letartóztattak, mire Wilson elnök 1914. április 22-én amerikai csapatokkal elfoglaltatta Veracruz kikötőjét. Huerta elnök abban reménykedett, hogy a maga oldalára állíthatja a felkelőket és Mexikó teljes erővel szállhat szembe az Egyesült Államokkal. A felkelőkkel való megegyezés azonban nem sikerült, s május 15-én Carranza csapatai több napi véres harc után elfoglalták és elpusztították Tampico városát, az olajtelepek központját. De térjünk vissza a Madero meggyilkolása után kibontakozott forradalomhoz. Pancho Villa csapatai 1913. október 1-én elfoglalták Torreont, de nem tudták tartani. December 20-án pedig elfoglalják az Egyesült Államok határán fekvő Juarezt. Katonai parádéval itt ünnepelte Pancho Villa a forradalom kitörésének évfordulóját. December 8-án elfoglalja Chihuahuát, 1914. január 11-én Ojinagát és április elején Francisco Madero Venustiano Carranza BURMA Területe: 678 033 km- Lakossága: 26,4 millió (1968) Fővárosa: Rangun. 1 612 395 lakos (1966) Államforma: Szövetségi köztársaság Az ENSZ és a Colombo-terv tagja A tulajdonképpeni Burmából, négy autonóm államból (San, Karen, Kacsin és Kayah), továbbá egy autonóm területből (Csin) álló szövetségi köztársaság Délkelet-Ázsiában, Hátsó-India nyugati részén terül el. Szomszédai Bangla Desh (a volt Kelet-Pakisztán), India, a Kínai Népköztársaság, Laosz és Thaiföld. Több sziget tartozik hozzá, amelyek közül legnagyobb az 1800 km2 területű Ramree-sziget. Lakosságának 70 százaléka burmai, 7 százaléka san, 7 százaléka karén, 6 százaléka indiai, 2 százaléka csin, 1 százaléka kacsin, 1 százaléka kínai, a többi különböző más nemzetiségű. Az angolok a XVII. században létesítették burmai földön az első kereskedelmi településeket, majd a XIX. század folyamán, 1824-től 1885-ig, véres hadjáratokban szakaszonként az egész országot meghódították. A második világháború idején Burma Japán uralma alá került, s a burmai nép a hódítók ellen 1945 márciusában indított fegyveres felkelésével jelentősen hozzájárult az ország felszabadításához. Burma 1948. január 4-én elsőként vált ki a brit Nemzetközösségből és lépett az önálló fejlődés útjára. Burma felszíne változatos. A nyugati országhatár közelében a Himalája folytatásaként hegyláncok húzódnak. Északon a Patkai-, délebbre a Letha- és az Arakan-hegység vonulatai képeznek választóvonalat Elő- és Hátsó-India között. A hegységek nyugati lejtőin buja trópusi, északon szubtrópusi őserdők találhatók. A középső országrészt az Irrawaddy folyó termékeny völgye foglalja el. A három oldalról hegységek koszorúzta medencének csak délen, a Martaban-öböl felé van kijárata, ahol a folyó széles deltával éri el a tengert. Az Irrawaddy-medencét keleten a Salweewn folyó kettészelt Sanfennsík határolja. Lejtőit lombhullató erdőségek borítják. Délen az ország keskeny csíkban egészen a Kra-földszorosig terjed. Burma fejlődő agrárország. Ásványkincsei közül kőolajat, szenet, vasat, mangánt, rezet, nikkelt, ólmot, cinket, aranyat és ezüstöt termelnek ki bizonyos mennyiségben, de a drágakövek, rubin, zafír és nefrit sem hiányoznak bányatermékei közül. Kisebb olajfinomítók és kohászati üzemek is működnek az országban. A gyáripart közszükségleti cikkeket gyártó üzemek, műtrágyagyárak és fafeldolgozó üzemek képviselik, s központjai Rangun, Mandalay és Moulmein. Az ország területének 13 százalékán Torreont. Ebben a hadjáratában részt vett a Harvard Egyetemet végzett egy fiatal újságíró is, a 27 éves John Reed. Nem véletlenül került a forradalom forgatagába. Már diákéveiben „szocialista klubot“ alakított az egyetemen. (Később, 1917-ben a forradalom hulláma Oroszországba veti, s jelen van mindenütt, ahol valami történik. 1919- ben jelenik meg világszerte ismert könyve a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról, a Tíz nap, amely megrengette a világot.) John Reed mint a New York World tudósítója vett részt Pancho Villa Torreon elleni hadjáratában, s erről Forrongó Mexikó cimű riportkönyvében számol be. Huerta elnök, nem tudván megegyezni a felkelőkkel, 1914. július 15-én bejelentette lemondását. Az új ideiglenes elnök Carbajal külügyminiszter lett. Július 19-én Pascal-Orizco tábornok támasztott új felkelést a szövetségi kormány ellen. Villa december 4-én bevonult Mexico-városba, de itt három nap múlva újabb forradalom tört ki, mire Villa és Zapata tábornokok közös felhívást tettek közzé, hogy hajlandók visszavonulni a magánéletbe. 1915. február 5-én Carranza tábornokot választotta elnökké a kongresszus, ugyanezen a napon Villa is kikiáltotta magát elnökké, de április 21-én a kormánycsapatoktól súlyos vereséget szenvedett; seregének nagy része megsemmisült, s azontúl egészen 1920-ig csak partizánharcokat folytatott. Carranza a forradalmi mozgalom nyomására 1917-ben új alkotmányt fogadtatott el, amely kimondta, hogy a földnek, a víznek és az ásványi lelőtolyik mezőgazdasági termelés. Az ország egyes vidékein évente kétszer aratnak. A legfontosabb növényi termék a rizs, további fontosabb termékek a földimogyoró, szezám, gyapot, juta, dohány, cukornád, gumi, kakaó és köles. A fő tenyésztett állatok a szarvasmarha, mégpedig északon főleg a zebu, a deltavidéken a bivaly, továbbá sertés, kecske és juh. Szelídített elefántot is tenyésztenek. Az erdőkben teakfát termelnek ki. A teakfa fontos exportcikk s Burma a világ legnagyobb teakfaexportőrje. A halászat nem különösen számottevő ágazat. A vasutak együttes hossza 4300 km, a műutaké 11 000 km. A forgalom lebonyolításában fontos szerepe van a hajózásnak. A fő kikötő Rangun. Fontos a légi közlekedés is, amelynek csomópontja a Rangun melletti repülőtér. Az írni-olvasni tudás csaknem általános. helyeknek elsősorban a mexikói nemzet a tulajdonosa, földreformot irányoztak elő a földbirtokok felosztása révén. Ténylegesen azonban nem oldották meg a földkérdést. Az 1920-as elnökválasztáskor Carranza egész befolyását Bonillas washingtoni követ személye mellett vetette latba, erőszakosságai azonban nyílt polgárháborút eredményeztek. A liberálisok május 9-én megszállották a fővárost; Carranza barátaival menekülni próbált, Herrero tábornok azonban május 20-án utolérte őket és az elnököt kíséretével együtt felkoncoltatta. Az új elnök Obregon lett, aki egyik első és legfontosabb feladatának a paraszt partizánok felszámolását s a rend helyreállítását tartotta. Büntető expedíciót küldött ki Villa tábornok ellen, aki azután egy tűzharcban elesett. Villa még életében tudomást szerzett John Reed sorsáról, aki 1920-ban viszszatért a Szovjetunióba, ott tífuszt kapott és meghalt. A hírt egy forradalmár, Rjvas festő hozta Canutillóba, aki akkor tért 'vissza a Szovjetunióból. Pancho Villa akkor ezt mondotta Rivasnak: „Azt mondják, hogy könyvet írt a mexikói forradalomról s ebben rólam is beszél. Nem olvastam a könyvét. John Reed jó amerikai volt. Forradalmár. ÁMnlág minden egyszerű emberében a testvérét látta. Johny volt az első, akitől a szocializmus szót hallottam. Kezdetben nem tudtam, mi az, de Johny megmagyarázta nekem, hogy a szocializmus olyan társadalmi rendszer, amelyben nem léteznek hacendadók (nagybirtokosok), amelyben az összes emberek testvérként élnek és a közösség javára dolgoznak.“
