A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1972-03-17 / 11. szám

Az utóbbi időben egyre inkább a világ érdeklődésének előterébe kerül a kínai kérdés. Adódik ez főképp abból a tényből, hogy a Kínai Népköztársaság, miután az ún. nagy proletár kulturális forradalom idején hosszú évekig külpolitikai elszigeteltségben élt, kilépett a világ politikai küzdőterére. Elfoglalta helyét az Egyesült Nemzetek Szervezetében és ennek valamennyi bizottságában. Külpolitikai vonalvezetését éles szovjetellenesség jellemzi. Köztudomású például, hogy az indiaipakisztáni fegyveres konfliktus idején a Biztonsági Tanácsban a fegyverszüneti felhívással kapcsolatban a Szovjetunióval szemben — az Egyesült Államokkal együtt szavazott. Kína az utóbbi időben igyekszik bővíteni gazdasági és politikai kapcsolatait a fejlett kapitalista államokkal, aminek egyik jele Nixon amerikai elnök legutóbbi pekingi látogatása is. A világ közvéleménye nagy érdeklődéssel kísérte ezt a rendkívüli jelentőségű eseményt, melynek számos mozzanatát otthonukban százmilliók nézhették végig a televízió képernyőjén. Arról, hogy mi a helyzet ma a Kínai Népköztársaságban, KAREL SKÁLÁK, a CTK pekingi tudósítója számol be az alábbiakban, aki nemrég tért vissza több éves ott-tartózkodás után Prágába.

Az ősz általában napos, meleg a kínai fővárosban. Az ősi Peking fölött kék az ég, egyetlen felhő nélkül. Az autóbuszok tömve utasokkal. Majdmindenki kék öltönyben jár, de sok olivzöld egyenruhát is látni. Ezek katonák. Az üzemekhez, hivatalokhoz vezető utakon rengeteg a kerékpár — ez jellemzi újabban a kínai városokat. Ami az európai számára a gépkocsi, az a kínai számára a kerékpár. A legtöbb kínai munkás, paraszt és más foglalkozású kínai vágyálma.

De az átlag dolgozó Kínában egyelőre csak szorgalmas takarékoskodás után juthat hozzá egy kerékpárhoz. Ha tekintetbe vesszük, hogy egy munkás havi átlagbére 50—60 jüan, s egy bicikli 150 jüanba is kerül, elképzelhetjük, mit jelent ez. Emellett egy fizetésből olykor hat- és több tagú családnak is meg kell élnie. Számos árucikk csak jegyre kapható, így például a rizs, olaj, hús, só, gyufa, szappan, petróleum, kerékpár, varrógép, karóra, ruházati cikkek stb. A múlthoz képest viszont tapasztalhatjuk, hogy erősen megnövekedett az utcákon a kerékpárok száma. Az utóbbi időben csak kínai gyártmányú kerékpárokat kapni.

Kína teljes elszigeteltsége a világtól és ennek következményei léptennyomon szemébe tűnnek a fővárosban és más városokban is az idegennek. Ez a benyomás végig kíséri egész ott-tartózkodása alatt. így volt ez az én esetemben is. Ez ma az ottani élet egyik legfőbb jellegzetessége. Miért került sor erre az elszigetelődésre?

Amikor Pekingben tartózkodtam, a Kínai Népköztársaság évek óta az úgynevezett nagy proletár kulturális forradalom jegyében élt. A nagy megrázkódtatások és válságok, amelyeknek okai teljes mértékben és konkrétan még mindig nem tisztázottak, okozták egyebek között, hogy a 700—800 millió lakosú Központi Birodalom — ahogy a kínaiak országukat nevezik — teljesen elszigetelte magát a külvilágtól. Az utóbbi időben a viszonyok konszolidálódásának és normalizálódásának jelei mutatkoznak, ami abban is megmutatkozik, hogy Kína „ablakot nyitott“ a külvilág felé. De hadd térjek vissza az okaihoz Kína elszigetelődésének, ami nemcsak az anyagi javakra, de az egész szellemi életre is rányomta a bélyegét.

Menjünk el például az egyik legnagyobb pekingi moziba. A neve Sou-tu, a mi nyelvünkön Főváros. Az utóbbi években csaknem kizárólag kínai filmeket adnak itt. Csak nagy ritkán jelenik meg egy-egy harci tematikájú albán film a műsoron. Ez minden, amit a külföldi produkcióból látni lehet.

Bementem a Szin-hua (Üj-Kína) könyvesboltba. Mao Ce-tung művein és mindenféle brosúrákon kívül kínai, még kevésbé külföldi íróknak egyetlen regényét sem lehet látni a boltban. A kínai s a világirodalom

♦ *

&.m* K

Í

N

A

klasszikusainak művei csak a könyvtárakban találhatók meg, de csak tanulmányi célokra, külön engedélyivel lehet hozzájuk jutni.

Noha az utóbbi időben eltűntek Mao elnök hatalmas gipsz-emlékművei és mellszobrai, Pekingben az utcákon, parkokban, a középületekben, sőt még a borbélyműhelyekben is még mindig gyakran találkozhatunk a Mao-kultusz megnyilvánulásaival.

Kína a Szovjetunió és Kanada után a világ harmadik legnagyobb kiterjedésű országa. Észak-déli irányú kiterjedése nagy, ezért egyes területei között igen nagyok az éghajlati eltérések. Az éghajlat északon mérsékelt, keleten kontinentális, igen hideg téllel, a középső országrészben enyhébb szárazföldi, délen szubtró-. pusi. Szántóföldi gazdálkodás az ország területének körülbelül egyötödén folyik. Északon búzát, árpát, kölest, cukorrépát, burgonyát, kukoricát, Pekingtől délre rizst, gyapotot, dohányt, földimogyorót, szójababot, napraforgót, a hatalmas Jang-ce folyótól délre rizst, teát, cukornádat, batátát, jutát, szezámot, gumit és déligyümölcsöket, ananászt, banánt és kókuszdiót termesztenek.

Igen nagyok a különbségek az egyes területek között a lakosság nyelvében, életstílusában, kultúrájában és szaporodását tekintve is.

A nálunk olyannyira megszokott korszerű mezőgazdasági gépek, traktorok, kombájnok stb. még nem nagy befolyást gyakoroltak a kínai falura. Noha megváltozott a mezőgazdasági termelés szervezési formája — az ötvenes évektől népi kommunák alakultak, a termelőeszközök nem sokat változtak. A népi kommunák gazdasági és közigazgatási szervezetek; a mezőgazdasági termelésen kívül műhelyeikben mindenféle fogyasztási cikket is előállítanak, autarchiára törekedve (hogy a nagy ipari gócokat, termelő központokat elpusztító egy esetleges atomtámadás esetén teljesen önellátók lehessenek).

Igen alacsony a mezőgazdasági dolgozók életszínvonala. A mezőgazdaság jövedelmét használják fel nagyszabású ipari beruházásokra, mivel Kína nacionalista politikája nem engedi meg, hogy az iparfejlesztésre külföldi hiteleket vegyen igénybe.

A kínai mezőgazdaság továbbra is extenzív, és egyelőre csaknem teljesen még a kézi erőre támaszkodik. Az utóbbi néhány év alatt a kedvező időjárás következtében aránylag jó terméseket takarítottak be. Ennek ellenére a mezőgazdasági termelés fejlődése nem volt arányban a lakosság számának növekedésével (10— 15 millió évente), ezért a fontosabb élelmiszereket és fogyasztási cikkeket még mindig jegyre adják.

Ami az ipari termelést illeti, ennek szintje még mindig aránylag alacsony. Bár újabban meghonosodott a repülőgép-, autó-, traktor-, mozdony- és hajógyártás, a gép- és műszeripar számos ágazata, a vegyipar, a villamossági és az elektronikai ipar, s Kína önálló nukleáris ütőerővel rendelkezik, ez a hatalmas ország, ahol a világ lakosságának mintegy egynegyede él, becslések szerint a világ ipari produkciójának mindössze 3 százalékát nyújtja.

Azt kívánhatjuk csak, 'hogy a fegyelmezett és szorgalmas kínai nép ismét fejleszthesse a kölcsönösen gyümölcsöző együttműködést a többi szocialista ország elvtársaival a szocializmus építésének érdekében. Ez azonban biztosan nehéz út lesz a jelenlegi kínai vezetés veszélyes kalandorpolitikája következtében.

hét 17