A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-03-17 / 11. szám
szóra, amely zavart, megsemmisülést jelentett. S a fogságba hurcolt zsidók a leigázóik elleni gúnyból nem minden káröröm nélkül azonosították a két hasonló hangzású szót, bizonyára a kényszermunkára odahurcolt különféle népek nyelvzavarát is ironizálva. Innen eredhet a bibliai nyelvzavarról szóló történet. Egy jelkép története A babiloni zikkurat egyébként egy 89 méter magas, alapjainál 90X90 m kiterjedésű építmény volt, amelynek alsó lépcsőzete 33, a második 18, a következő négy egyenként 6, a legfelső 15 méter magas és már csak 24X21 méter alapterületű. (Lásd fényképünket a zikkurat makettjéről.) Ott állt a fehér és rózsaszín kőlapokkal burkolt szent út mellett, amely Marduk isten élete párjának, az Istar istennőnek szentelt kaputól indult ki. A torony szó persze más formát idéz a képzeletünkbe, mint a maketten látható. Így voltak ezzel a régebbi korok művészei is, akik gyakran ábrázolták a jelképes tornyot. Ábrázolásukat, képzeletüket egyrészt a korukbeli építészet határozta meg, másrészt koruk műveltsége, amelyben a jelkép jellemző jelentésárnyalatot kapott. Érdemes ezt a változást néhány példán nyomon követni. A korai időkre jellemző a német Reichenau miniatúrája 1020-ból János apostol „Jelenései“-hez. Maga az apostol ugyan az ótestamentum, a régi zsidó próféták hagyományaiból merítette világvégei látomásainak nyersanyagát, de már távol esett tőle mindaz, mi a prófétáknál még történelmi élmény volt. Számára Babilont a világon uralkodó Róma jelentette. Ezt egy fenevadon ülő nőben személyesíti meg, aki — kezében arany serleggel — nemcsak a hatalmaskodásnak, hanem a pompának és általában a jólétnek, a földi élvezeteknek a pusztulásra ítélt jelképévé válik. A korai keresztény miniatúrafestőknél ez a Babilon jelenik meg. Így Reichenau miniatúráján is a pusztuló Babilont jelképezi a lefordított torony. De még a nagy Dürernél (1471 —1528) is találkozunk vele: a János Jelenéseihez készített metszetsorozatának egyik képén megjelenik a hétfejű szörny hátán lovagló nő, kezében a serleggel, s háttérben a lángokban álló városban látszik a leomló torony is. De csakhamar megjelenik az ábrázolásokon a bibliai „nyelvzavar“ is. Egy XV. századi francia illuminátornak a korabeli templomtornyokra emlékeztető Bábel tornyán már azt a jelenetet látjuk, amikor az égre törő építőket meglepik és megzavarják az angyalok. Az elvilágiasodó szellem még inkább nyomon követhető az idősebb Pieter Brueghel (1525—1569) képein. Két i festménye is fönnmaradt Bábel tornyáról. Az építmény mindkét képen ■ Brueghel itáliai emlékeit idézi: a római Colosseumra emlékeztet, mellette a tengerparti részlet a német-alföldi kikötők mása. Míg az 1563- ban készült festmény előterében egy uralkodó és kísérete áll. Ennél sokkal lényegesebb azonban, hogy ez a torony nem a bibliai „nyelvzavart“ és az ember égre törő merészségének büntetéseként bekövetkező pusztulását jelképezi már. Építés és romlás, helyreállítás és hangyaszorgalom, magasabbra törés dialektikus egységbe forr a képen, érzékeltetve, hogy az az a kor, amelyben a természettudományos gondolkodást megalapozó angol filozófus, Roger Bacon (1561 —1626) megszületett, s amely majd Németalföldnek e gondolkodást továbbfejlesztő filozófust ad a következő században Baruch Spinoza (1632 —1677) személyében. Már az utóbbi életében keletkezett az amszterdami Athanasius Kircher (1601—1686) rézmetszete. Ezen az 1679-ben — az angolok Hollandia elleni háborújának kudarca után — keletkezett képen a klasszikus, római építészet nyugodt magabiztosságot I fejez ki a minden pusztulás nyoma nélkül égre törő tornyon, amelynek a háttérben — mintegy más tartományban, demokratikus egyenlőségben — egy befejezett mása is látható. Ez a befejezettség egyben a fejlődés elégedetten lehatárolt távlatának érzetét kelti a nézőben. Amennyiben mai kultúránk a görög-római és az arab közvetítés, illetőleg a zsidó-keresztény vallás hagyományi hagyaték révén a mezopotámiai csírából nőtt ki, Bábel tornya ennek az örökségnek egyik legősibb jelképe. A korai kereszténység minden pompa és „világi hiúság“ pusztulásra ítélt voltát fejezte ki benne, a ké- | sőbbi keresztény szemlélet a túlvilági bűnhődés jelképévé tette. Az ókori forrásokból megújhodó humanista műveltség, kora filozofikus gondolatait jelenítette meg vele. így lett a torony az ember korlátainak jelképéből az emberi fejlődés beláthatatlan távlatainak jelképévé. Bábel valódi tornya: az Eterni múzeumban ■ mm i nevű zikkurat gipszmodellje a babiloni Í3PX FÉKMEI.LÉNY SÍZÖK SZÁMARA Svájcban biztonsági mellényt hoztak forgalomba sízők számára. Ez a mellény valójában egy „páncéling“, amelynek láncszemei bukás esetén belekapaszkodnak a hóba, és lefékezik a síző csúszását. UTAZIK A RAKÉTA Az amerikai Thor-Delta típusú rakétákat előállító üzem a kontinens csendes-óceáni partján fekvő Santa Monicában (Kalifornia) van, felbocsátásuk viszont 4500 kilométerre, az atlanti-óceáni parton fekvő Kennedyfokról történik. A rakétákat száraz-Gépeink ősei a víz OSZLOPGÉP A XVIII. században a bányákban feltörő vizet lovakkal hajtott járgányokkal, vízikerekes szivattyúkkal, vagy nagyon érdekes működésű vízoszlopgépekkel emelték fel. Ilyen gépeket szerkesztett Hell József Károly, a Štiavnica! (selmeci) bányák részére a XVIII. század közepén. A vízoszlopgép a közlekedő edények törvényén alapszik. Voltaképpen a gőzgéphez hasonlít, csak gőz helyett magasból leereszkedő vízoszlop működteti. Ügy képzeljük el, hogy egy közlekedő edény egyik szárába víz ömlik, s ekkor a másik szárában is emelkedik a víz. Ha az emelkedő víz útjába dugattyút helyeznek, az a dugattyút és a hozzá csatlakozó rudazaadomány ec földi úton, speciálisan erre a célra készített 25 méter hosszú alumínium „dobozokban“ szállítják egyik helyről a másikra. A nyergesvontató négy nap alatt teszi meg szállítmányával a tekintélyes távolságot. A rakétát magában rejtő kocsiszekrény hőszigetelt és jól tömített, kondicionáló berendezés gondoskodik az egyenletes hőfokú és páratartalmú belső klímáról. Képünkön a Thor-Delta rakétának csak az első — de legnagyobb méretű — fokozata látható, amelyet természetesen csak a kilövőhelyre való felállítás után töltenek fel üzemanyaggal. TÚL SOK A BÖLÉNY? Az európai bölényt nemzetközi együttműködéssel sikerült a teljes kipusztulástól megóvni, s ma a világon több ezerre tehető a száma. Egy harmada Lengyelországban és a Szovjetunióban, a szovjet—lengyel határon elterülő őserdőben él. A bölények a fiatal faállományt pusztítják, és egyéb károkat is okoznak. Ezért lehetséges, hogy bizonyos számú bölény lelövését engedélyezik. Olyan terv is felmerült, hogy a fölös állatokat befogják és a Beszkidek erdeibe telepítik át. tot felemeli. Ha a vízoszlop felemelte a dugattyút, a közlekedő edény előbbi szárából a vizet hirtelen leengedik, s ekkor a dugattyú alatt levő vízoszlop is lezuhan, vele a dugattyú és a hozzá szerelt rudazat is. Megfelelő szelepekkel meg lehet oldani a működtetést, úgyhogy a víz állandó ingásban legyen, a szivattyú tehát működjék. Képünk egy Freibergben (NDK) 1823—24-ben készült vízoszlopgépet mutat. Az ilyen gépek jóformán elpusztíthatatlanok voltak, akárhány másfél száz évig is működött. Reinbach — híres műszerkészítő volt, a gellérthegyi csillagda műszereit is részben ő készítette — 1817-ben épített egy vízoszlopgépet, amely 1927-ig megszakítás nélkül működött, ma Münchenben, a nagy technikatörténeti múzeumban látható. Naponként 230 köbméter vizet emelt 356 méter magasba.
