A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1972-03-17 / 11. szám
Ä Csemodok XI. országos közgyűlése jegyében Követik példájukat? 1972. február 19. Délelőtt tizenegy körül érünk be Dunajská Stredába (Dunaszerdahelyre). A járdán fiatalok végnélküli sora menetel. A menet éle akkor ér oda a kultúrház bejáratához, amikor gépkocsink odakanyarodik. Egy-egy járókelő megáll, kissé furcsának találja, hogy délelőtt ennyi fiatal látogatója van a kultúrháznak. Mi nem csodálkozunk, mert tudjuk, hogy a helybeli magyar oktatónyelvű Ipari Szaktanintézet diákjai azok, akiket ott láttunk felvonulni, s akik színültig megtöltötték a kultúrház nagytermét. Miért? Az ok örvendetes mindannyiuk számára, ugyanis 600 taggal bővült a Csemadok a szaktanintézet diákjainak soraiból, most veszik át a tagsági igazolványt a Csemadok"helyi szervezetének ünnepi évzáróján a fiatal, új tagok. A műsor kezdéséig alig maradt időnk, így csak pár szót válthattunk Fóthy Ferenccel, az ipari szaktanintézet igazgatójával, aki maga is régi Csemadoktag és az iskola nagy számú fiatal diákja is az ő kezdeményezésére vált azzá. Természetesen a Csemadok járási titkársága sem maradt tétlen, ezért a közös jó munkának, az iskola és a Csemadok egyetértésének eredménye sem maradt el. — Összesen hány diákja van a szaktanintézetnek és milyen szakembereket nevel? — teszem fel a kérdést Fóthy igazgatónak. — 1260 a diákok száma és 40 osztályban 27 szakmára tanítjuk a fiatalokat, felkészítve őket az építő és szolgáltatóiparokra, nevelünk például műszaki dolgozókat, fodrászokat, ácsokat, varrónőket stb. összesen 54 üzem részére nevelünk szakmunkásokat. A gyakorlati munkát minden második héten az üzemekben sajátítják el, és Dél-Szlovákia minden vidékéről vannak tanulóink. Több időnk nem maradt. Kezdődött a műsor. A szaktanintézet diákjai mintegy másfél órán keresztül szavalatokkal, ének- és zeneszámokkal, ismert művészek parodizálásával szórakoztatták diáktársaikat, az új Csemadoktagokat. A műsort Horváth Mária vezette és megnyitójában a következő sorokat is felolvasta: „Szerény ünnepségünk, amelyen 600 új Csemadok tagsági igazolványt osztunk ki iskolánk diákjai között, egyúttal versenyfelhívás is az ország többi magyar diákjához!“ Példájuk valóban követésre méltó. A sikeres esztrádműsor után Héger Károly, a Csemadok KB dolgozója beszélt a szövetség szervezeti életéről, szerepéről és küldetéséről társadalmunkban. Ismertette megalakulásának és fennállásának történetét és méltatta tagságának kulturális és népnevelési tevékenységét. Zárószavában hangsúlyozta: „Kérünk benneteket, hogy lehetőségeitekhez mérten kapcsolódjatok be a Csemadok Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) városi szervezetének munkájába, hogy tanulmányaitok befejezése után a három éven át szerzett tapasztalatokat jövendő munkahelyeiteken, illetve otthon, Dél-Szlovákia magyarlakta vidékeinek Csemadok szervezeteiben is kamatoztatni tudjátok majd.“ Fóthy Ferenc, a szaktauintézet igazgatója Gulars Károly: „Az ács szakmát választottam.“ Horváth Mária: „Szerény ünnepségünk, amelyen 600 új Csemadok tagsági igazolványt osztunk ki iskolánk diákjai között, egyúttal versenyfelhívás is az ország többi magyar diákjához!“ ■ Seregi Krisztina: „A fodrász szakmát tanulom.“ A tanulók, az új tagok Szomoránszky Edit Královské Klaéanyból (Királyfiakarcsáról) származik. 16 éves. — Mit tudsz a Csemadokról? — Már láttam szerepelni Csemadok együtteseket a kultúrházban. Tetszettek. Szeretem a kultúrát, ezért lettem tagja a szövetségnek. — Milyen szakot tanulsz? — Varrónő leszek. Gulacs Károly, medvei születésű. Az ács szakmát tanulja. Szintén 16 éves. — Osztályfőnöknőnk, Lipcsei Gyuláné ismertette a Csemadok munkáját. Szeretem a színdarabokat, a zenét, hát ezért léptem be szívesen a Csemadokba. Seregi Krisztina, ö sincs még 17 éves. Maié Dvorníkyról (Kisudvarnokról) jött szakmát tanulni. Fodrásznő lesz. — Tagja vagyok az iskola tánccsoportjának. Természetesen szívesen tevékenykedek majd a Csemadokban is, ezért természetes az is, hogy tagsági igazolványom legyen. Tulajdonképpen most már mintegy 700 körül mozog a szaktanintézetben a Csemadok tagok száma, mert több mint nyolcvanan egy éve már átvették tagsági igazolványukat. A három tanulón kívül nem egy fiatalt megkérdeztem, hogy mit tud a Csemadokról, szívesen lett-e tagja? Voltak, akik szégyenkezve felelet nélkül mosolyogtak rám. Voltak, akik azt mondták; „Azért mert a magyar kultúra terjesztője,“ de a legtöbbje röviden és komolyan ezt válaszolta: „A Csemadok a miénk is ezért lettünk a tagjai.“ Igaz, a legfontosabb talán most az, hogy a fiatalok tökéletesen elsajátítsák a szakmájukat. Amennyiben akad szabad idejük, azt viszont a Csemadok keretében hasznosan, kulturális tevékenységgel szeretnék eltölteni. Ez annál Hosszú sorban menetelnek a kultúrház felé is könnyebb, mert a növendékek között tehetséges versmondók, zenészek, énekesek stb. vannak. A jó kapcsolatnak, mind az iskola, mind a Csemadok részéről megvannak az előfeltételei. Tény, hogy a szövetség XI. országos közgyűlését méltón köszöntötték mindazok, akik szorgalmazták és valóra is váltották, e nagyszámú fiatalnak a Csemadokban való tömörítését. Csak dicséretet érdemel, főleg a szaktanintézet igazgatósága, tanári kara és nem utolsósorban tanulói, akik közül sokan bizonyára méltó terjesztői, szervezői lesznek majd Dél-Szlovákiában a magyar kultúrának. TKI V. Raiman felvételei Kétnapos iskolázás Az elmúlt néhány évben a műkedvelő színjátszásunk eléggé visszaesett. Ennek okát többféleképpen próbálják magyarázni, leginkább a televízió „káros hatását“ emlegetve. A visszaesés, vagy pangás oka azonban valahol máshol keresendő. A magam részéről inkább abban látom, hogy a megnövekedett igényekkel szemben a korábban elért műkedvelői eredmények már alig vehetik fel a versenyt. Ez a tény sok rendszeresen dolgozó műkedvelő rendezőt visszarettentett attól, hogy folytassa tevékenységét. Azonban nagy hiba volna, ha ilyen okokból kifolyólag nemzetiségi kultúránk egyik legrégibb ágát sorvadni hagynánk. A műkedvelő szinjátszásra szükségünk van. Hogy miért, az mindannyiunk előtt világos, és ezerszer megfogalmazott tény: neveli és szórakoztatja a közönséget, s magukat a szereplőket is. Február derekán ezért, vagy pontosabban a szakmai ismeretek bővítése miatt rendezett kétnapos továbbképzést a műkedvelő rendezők részére a Népművelési Intézet Nemzetiségi Osztálya Košicén (Kassán). A kétnapos iskolázáson több mint harminc műkedvelő rendező vett részt. Felvételünkön a kétnapos iskolázás résztvevőinek egy része látható. —gs— Sárközi Ferenc felvétele T ' h'icst- 11
