A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1972-03-17 / 11. szám

Mi özön véleményeo boldogságról

Várható és nyilván úgy helyes, hogy a boldogságról a vélemények megoszlanak, mert a „boldogság“ fogalma emberenként változik, más formákban jelentkezik és nyilvánul meg. Véglegeset azonban a jelen pillanatban és talán a jövőben sem fogunk tudni mondani róla. Mindenesetre leszögezhetjük, hogy minden ember boldog akar lenni.

A boldogság szorosan összefügg az élettel, függvénye annak, hogy miként élünk, se nem utolsósorban, hogy milyen társadalomban élünk. A boldogság titkainak bogozgatása közben nem szabad megfeledkeznünk a társadalomról sem, amely biztosítja az ember számára a létet, munkát, jogait, és mindezeket törvényesen védi. Megállapíthatjuk, hogy csak a „kiegyensúlyozott“ életet élő ember lehet boldog. A kiegyensúlyozottság viszont összefügg a munkával, a családi élettel, a szabad idővel és ennek céltudatos felhasználásával. Ám lehet a jól végzett munka is alapja a boldogságnak. A jól végzett munkát azonban két szempontból is szemügyre lehet venni. Először, hogy magunk elégedettek vagyunk-e a munkánkkal, másodszor, hogy csak külsőleg, látszatra végzünk-e jó munkát, mivel fennállhat az az eset is, hogy a jó munka, a jó teljesítmény sokszor mások, embertársaink rovására mutatkozik meg és kerül előtérbe. Az utóbbi felvetést azért hangsúlyozom, mivel szocialista társadalmunk sem mentes a hasonló jelenségektől. A karrierizmust, az egészségtelen feltűnésvágyat csak hosszú és elmélyült nevelő munkával tudjuk majd kiküszöbölni.

Régi és bölcs mondás szerint a boldogság titka lehet az egészség is. Miért ne, hiszen az egészséges ember tud csak teljes értékű munkát végezni.

Ezek után megállapíthatjuk, hogy a boldogság függ a társadalom fejlettségi szintjétől is. Szocialista társadalmunk pedig egyre fejlődik és vele párhuzamosan fejlődik az életszínvonal is. A magasabb fejlődési szintet viszont csak művelt emberekkel tudjuk elérni, összegezve, a boldogság függ a műveltségtől is. Célunk pedig, hogy egyre nagyobb tudású, magasabb műveltségű embereket neveljünk.

M.

i

,/

Illik - nem illik

MIT KELL TUDNIA A VEVŐNEK

A vevő, amikor belép és távozik az üzletből, köszön. Ez azonban nem szükséges, ha nagyobb áruházakba, túlzsúfolt automatákba vagy büfébe nyitunk be, ahol olyan nagy a forgalom, hogy úgy sem vehetik észre. Helytelen lenne, ha elvárnánk, hogy az üzletvezető és a dolgozók előre köszöntsenek bennünket, még akkor is, ha egy jól vezetett üzletben a dolgozók igyekszenek a vásárlót köszöntéssel üdvözölni. Amennyiben a bevásárlás nem tart soká, üzletbe menet nem kell a kalapunkat levenni.

Az üzletbe lépés előtt meggyőződünk arról, van-e elég pénz nálunk, mert nagyon kínos dolog, ha csupán számlánk rendezésekor vesszük észre, hogy a pénzünket otthon felejtettük vagy hogy nincs elég pénzünk a kiválasztott, esetleg a már be is csomagolt áru kifizetésére. Nem Illik, ha a kiszolgálásnál különféle módon elsőbbségre akarunk szert tenni, mint például: „Nagyon sietek“ vagy „A gyermekeimet otthon hagytam“, „Sietek a vonatra“ stb. Mindenkinek drága az ideje. Illik azonban a bevásárlásnál is előnyben részesíteni a terhes asszonyokat, a gyermekes anyákat és a rokkantakat.

Az árut ne fogdossuk össze, különösen piszkos vagy kesztyűs kézzel. Az élelmiszerüzletben ez a szabály duplán érvényes. Az árut, ami nem tetszik nekünk, ne ócsároljuk és ne veszekedjünk azért az elárusítóval vagy az üzletvezetővel. Amennyiben nem vagyunk megelégedve az áruval vagy a kiszolgálással, ezt írjuk be a panaszkönyvbe, amelyet az üzleti dolgozók rendelkezésünkre bocsátanak. A panaszkönyvbe ne írjunk különféle indokolatlan és jogtalan követeléseket.

Vannak olyan emberek is, akik alighogy valamit vásároltak, szeretnék azt mindjárt másnap kicserélni és gyakran akkor is ragaszkodnak az áru kicseréléséhez, ha ez lehetetlen. Ezért kell minden vásárlást előre megfontolni és alaposan átgondolni. Hiszen üzleteinkben senkit sem kényszerítenek a vásárlásra, mindenki ízlése szerint válogathat, vételkényszer nélkül.

Ha az üzletben nem találunk megfelelő árut, minden zavar nélkül mondhatjuk: „Köszönöm, de az áru nem felel meg“. A kiszolgálást lényegesen megkönnyítjük, ha otthon, előre mindent, amit vásárolni akarunk, feljegyzünk egy cédulára. A háztartásbeliek pedig azáltal segíthetnek a foglalkozásban levő asszonyoknak, hogy a délelőtti órákban végzik el bevásárlásaikat, amikor a legkisebb a forgalom.

Dicséretre méltó dolog, ha valaki kedveli az állatokat. Azonban helytelen, de tilos is, kutyát vagy macskát magunkkal vinni a mészárszékbe még akkor is, ha ez egy kedves és szelíd állatka.

Következő számunkban azzal foglalkozunk, hogyan illik viselkedni az üzleti alkalmazottaknak.

Az egyik tokiói színház balett-táncosnőit látjuk a képen. Nem tudni, miért, de a külföldi hírügynökségek szerint a képaláírás másképpen hangzik. Éspedig a kővetkezőképpen: Atomlányok. Bizonyára színpadi teljesítményük jogosította fel őket a hangzatos név viselésére.

Szerte a világon nagy gondot okoznak a rendőrségnek a kábítószer csempészek. A legrafináltabb módszereket használják fel arra, hogy áruikat egyik országból a másikba szállítsák. A római rendőrség jól kiképzett kutyákat is felhasznál arra, hogy a rejtett árut megtalálják. — Képünkön: éppen egy kutya vizsgálja, illetve szaglássza a bőröndöket a pályaudvaron. Arról nem kaptunk hírt, hogy milyen eredménnyel.

Tréfás kedvű fényképész öltöztette fel ezt a pingvint sarkkutatónak. Csak egy baj van, hogy a hátán levő rádióadó jelzéseit nem fogja fel a többi pingvin.

Néhány héttel ezelőtt láttuk a televízióban A faljáró című francia filmet. Amint a filmben különböző trükkökkel sikerült megoldani, azt ennek a Skoda 100-as gépkocsi tulajdonosának nem. A kocsi csak félig ment át a falon.

Képzeletbeli „bíróság" elé állították a Tempo című lap riporterei Edwige Fenech filmszínésznőt abból az alkalomból, hogy eddigi tiz filmjében hiányos volt a kosztümje. A „vádlott“ tisztességben megőszült szülei kíséretében jelent meg a bíróságon, karján kisgyermekével. Lesütött szemmel elismerte, hogy „bűnös“, de a rendezők vitték erre az útra. Megígérte, hogy ezentúl csak akkor válik meg ruhadarabjaitól, ha azt a film művészi mondanivalója megköveteli. Az ügyész és a bírói kar egyszerre kérdezte: „És ez mikor lesz?“ „A Tutti i colori del buio — című filmben, amelyet most forgatok.“ A bíróság a vádlottat felmentette.

ífrflswttwtt

Cseh Éva, Zemianska Olča, č. 44., okr. Komárno. Beat kedvelő, 16 éves lány yagyok. Hasonló korú és érdeklődésű fiatalokkal szeretnék levelezni.

Magyar Magda, Hostice, okr. Rimavská Sobota. 15 éves vagyok, hasonló korú lányokkal és fiúkkal szeretnék levelezni. Kedvenc énekesem Koncz Zsuzsa. Fekevízi Sándor, Čakany, č. 46., okr. Dun. Streda. 16 éves vagyok. Hasonló korú fiatalokkal szeretnék levelezni. Kedvenc énekesem Koós János, Zalatnay Sarolta. Bélyeget gyűjtök.

Cseh Brigitta, Zemianska Olča, č. 59., okr. Komárno. 16 éves vagyok. Szeretek táncolni. Kedvenc énekesem Kovács Kati és Zalatnay Sarolta. Lányokkal, fiúkkal szeretnék levelezni.

Kalmár Zsuzsanna, Okoličná na Ostrove, okr. Komárno. 15 éves vagyok. Hozzám hasonló korú lányokkal és fiúkkal szeretnék levelezni.

Rajcsányi László, Čakany, č. 38., okr.

Dun. Streda. 16 éves vagyok. Hasonló korú fiatalokkal szeretnék levelezni. Kúr Gabriella, Okoličná na Ostrove, okr. Komárno. Szeretnék levelezni hasonló korú lányokkal és fiúkkal magyar nyelven. Minden levélre válaszolok. Gyenes Éva, OU-DZ, Šafárikovo, okr. Rim. Sobota. 16 éves vagyok. Magyar vagy szlovák nyelven leveleznék hasonló korú fiatalokkal.

Benőová Betka, Brzotín, č. d. 234., okr. Rožňava. 16 éves vagyok. Szeretem a tánczenét. Kedvencem Kovács Kati, Koncz Zsuzsa, Zalatnay Sarolta. Magyar vagy szlovák nyelven szeretnék levelezni hasonló korú fiatalokkal.

h'HCít* 9