A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1972-03-17 / 11. szám

Mi özön véleményeo boldogságról Várható és nyilván úgy helyes, hogy a boldog­ságról a vélemények megoszlanak, mert a „bol­dogság“ fogalma emberenként változik, más for­mákban jelentkezik és nyilvánul meg. Véglegeset azonban a jelen pillanatban és talán a jövőben sem fogunk tudni mondani róla. Mindenesetre leszögezhetjük, hogy minden ember boldog akar lenni. A boldogság szorosan összefügg az élettel, függ­vénye annak, hogy miként élünk, se nem utolsó­sorban, hogy milyen társadalomban élünk. A bol­dogság titkainak bogozgatása közben nem szabad megfeledkeznünk a társadalomról sem, amely biztosítja az ember számára a létet, munkát, jogait, és mindezeket törvényesen védi. Meg­állapíthatjuk, hogy csak a „kiegyensúlyozott“ életet élő ember lehet boldog. A kiegyensúlyo­zottság viszont összefügg a munkával, a családi élettel, a szabad idővel és ennek céltudatos fel­­használásával. Ám lehet a jól végzett munka is alapja a boldogságnak. A jól végzett munkát azonban két szempontból is szemügyre lehet venni. Először, hogy magunk elégedettek va­­gyunk-e a munkánkkal, másodszor, hogy csak külsőleg, látszatra végzünk-e jó munkát, mivel fennállhat az az eset is, hogy a jó munka, a jó teljesítmény sokszor mások, embertársaink rová­sára mutatkozik meg és kerül előtérbe. Az utóbbi felvetést azért hangsúlyozom, mivel szocialista társadalmunk sem mentes a hasonló jelenségek­től. A karrierizmust, az egészségtelen feltűnés­vágyat csak hosszú és elmélyült nevelő munkával tudjuk majd kiküszöbölni. Régi és bölcs mondás szerint a boldogság titka lehet az egészség is. Miért ne, hiszen az egész­séges ember tud csak teljes értékű munkát vé­gezni. Ezek után megállapíthatjuk, hogy a boldogság függ a társadalom fejlettségi szintjétől is. Szocia­lista társadalmunk pedig egyre fejlődik és vele párhuzamosan fejlődik az életszínvonal is. A magasabb fejlődési szintet viszont csak művelt emberekkel tudjuk elérni, összegezve, a boldog­ság függ a műveltségtől is. Célunk pedig, hogy egyre nagyobb tudású, magasabb műveltségű embereket neveljünk. M. i ,/ Illik - nem illik MIT KELL TUDNIA A VEVŐNEK A vevő, amikor belép és távozik az üzletből, köszön. Ez azonban nem szükséges, ha nagyobb áruházakba, túlzsúfolt automatákba vagy büfébe nyitunk be, ahol olyan nagy a for­galom, hogy úgy sem vehetik észre. Helytelen lenne, ha elvárnánk, hogy az üzletvezető és a dolgozók előre köszöntsenek bennünket, még akkor is, ha egy jól vezetett üzletben a dolgozók igyekszenek a vásárlót kö­szöntéssel üdvözölni. Amennyiben a bevásárlás nem tart soká, üzletbe menet nem kell a kalapunkat le­venni. Az üzletbe lépés előtt meggyőző­dünk arról, van-e elég pénz nálunk, mert nagyon kínos dolog, ha csupán számlánk rendezésekor vesszük ész­re, hogy a pénzünket otthon felej­tettük vagy hogy nincs elég pén­zünk a kiválasztott, esetleg a már be is csomagolt áru kifizetésére. Nem Illik, ha a kiszolgálásnál kü­lönféle módon elsőbbségre akarunk szert tenni, mint például: „Nagyon sietek“ vagy „A gyermekeimet ott­hon hagytam“, „Sietek a vonatra“ stb. Mindenkinek drága az ideje. Illik azonban a bevásárlásnál is előnyben részesíteni a terhes asszo­nyokat, a gyermekes anyákat és a rokkantakat. Az árut ne fogdossuk össze, külö­nösen piszkos vagy kesztyűs kézzel. Az élelmiszerüzletben ez a szabály duplán érvényes. Az árut, ami nem tetszik nekünk, ne ócsároljuk és ne veszekedjünk azért az elárusítóval vagy az üzletvezetővel. Amennyiben nem vagyunk megelégedve az áru­val vagy a kiszolgálással, ezt írjuk be a panaszkönyvbe, amelyet az üzleti dolgozók rendelkezésünkre bocsátanak. A panaszkönyvbe ne ír­junk különféle indokolatlan és jog­talan követeléseket. Vannak olyan emberek is, akik alighogy valamit vásároltak, szeret­nék azt mindjárt másnap kicserélni és gyakran akkor is ragaszkodnak az áru kicseréléséhez, ha ez lehetet­len. Ezért kell minden vásárlást előre megfontolni és alaposan át­gondolni. Hiszen üzleteinkben sen­kit sem kényszerítenek a vásárlásra, mindenki ízlése szerint válogathat, vételkényszer nélkül. Ha az üzletben nem találunk megfelelő árut, minden zavar nélkül mondhatjuk: „Köszönöm, de az áru nem felel meg“. A kiszolgálást lé­nyegesen megkönnyítjük, ha otthon, előre mindent, amit vásárolni aka­runk, feljegyzünk egy cédulára. A háztartásbeliek pedig azáltal segít­hetnek a foglalkozásban levő asszo­nyoknak, hogy a délelőtti órákban végzik el bevásárlásaikat, amikor a legkisebb a forgalom. Dicséretre méltó dolog, ha valaki kedveli az állatokat. Azonban hely­telen, de tilos is, kutyát vagy macs­kát magunkkal vinni a mészárszék­be még akkor is, ha ez egy kedves és szelíd állatka. Következő számunkban azzal fog­lalkozunk, hogyan illik viselkedni az üzleti alkalmazottaknak. Az egyik tokiói színház balett-táncos­nőit látjuk a képen. Nem tudni, miért, de a külföldi hírügynökségek szerint a képaláírás másképpen hangzik. Éspedig a kővetkezőképpen: Atomlányok. Bizo­nyára színpadi teljesítményük jogosí­totta fel őket a hangzatos név viselé­sére. Szerte a világon nagy gondot okoznak a rendőrségnek a kábítószer csempé­szek. A legrafináltabb módszereket használják fel arra, hogy áruikat egyik országból a másikba szállítsák. A ró­mai rendőrség jól kiképzett kutyákat is felhasznál arra, hogy a rejtett árut megtalálják. — Képünkön: éppen egy kutya vizsgálja, illetve szaglássza a bő­röndöket a pályaudvaron. Arról nem kaptunk hírt, hogy milyen eredménnyel. Tréfás kedvű fényképész öltöztette fel ezt a pingvint sarkkutatónak. Csak egy baj van, hogy a hátán levő rádió­adó jelzéseit nem fogja fel a többi pingvin. Néhány héttel ezelőtt láttuk a tele­vízióban A faljáró című francia filmet. Amint a filmben különböző trükkökkel sikerült megoldani, azt ennek a Skoda 100-as gépkocsi tulajdonosának nem. A kocsi csak félig ment át a falon. Képzeletbeli „bíróság" elé állították a Tempo című lap riporterei Edwige Fe­­nech filmszínésznőt abból az alkalom­ból, hogy eddigi tiz filmjében hiányos volt a kosztümje. A „vádlott“ tisztes­ségben megőszült szülei kíséretében jelent meg a bíróságon, karján kis­gyermekével. Lesütött szemmel el­ismerte, hogy „bűnös“, de a rendezők vitték erre az útra. Megígérte, hogy ezentúl csak akkor válik meg ruha­darabjaitól, ha azt a film művészi mondanivalója megköveteli. Az ügyész és a bírói kar egyszerre kérdezte: „És ez mikor lesz?“ „A Tutti i colori del buio — című filmben, amelyet most forgatok.“ A bíróság a vádlottat fel­mentette. ífrflswttwtt Cseh Éva, Zemianska Olča, č. 44., okr. Komárno. Beat kedvelő, 16 éves lány yagyok. Hasonló korú és érdeklődésű fiatalokkal szeretnék levelezni. Magyar Magda, Hostice, okr. Rimavská Sobota. 15 éves vagyok, hasonló korú lányokkal és fiúkkal szeretnék levelez­ni. Kedvenc énekesem Koncz Zsuzsa. Fekevízi Sándor, Čakany, č. 46., okr. Dun. Streda. 16 éves vagyok. Hasonló korú fiatalokkal szeretnék levelezni. Kedvenc énekesem Koós János, Zalat­­nay Sarolta. Bélyeget gyűjtök. Cseh Brigitta, Zemianska Olča, č. 59., okr. Komárno. 16 éves vagyok. Szeretek táncolni. Kedvenc énekesem Kovács Kati és Zalatnay Sarolta. Lányokkal, fiúkkal szeretnék levelezni. Kalmár Zsuzsanna, Okoličná na Ostro­ve, okr. Komárno. 15 éves vagyok. Hozzám hasonló korú lányokkal és fiúkkal szeretnék levelezni. Rajcsányi László, Čakany, č. 38., okr. Dun. Streda. 16 éves vagyok. Hasonló korú fiatalokkal szeretnék levelezni. Kúr Gabriella, Okoličná na Ostrove, okr. Komárno. Szeretnék levelezni ha­sonló korú lányokkal és fiúkkal magyar nyelven. Minden levélre válaszolok. Gyenes Éva, OU-DZ, Šafárikovo, okr. Rim. Sobota. 16 éves vagyok. Magyar vagy szlovák nyelven leveleznék hason­ló korú fiatalokkal. Benőová Betka, Brzotín, č. d. 234., okr. Rožňava. 16 éves vagyok. Szeretem a tánczenét. Kedvencem Kovács Kati, Koncz Zsuzsa, Zalatnay Sarolta. Ma­gyar vagy szlovák nyelven szeretnék levelezni hasonló korú fiatalokkal. h'HCít* 9

Next

/
Thumbnails
Contents