A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1972-03-10 / 10. szám

*

íl

■

i - i

T ula jdonközösség

Bármely tárgy töBD személy közös tulajdonában Is lehet.

Az ilyen tulajdonközösség hányad szerinti, amikor mindegyik társtulajdonos az egész tárgy Ideális részének tulajdonosa. Ebben az esetben a tulajdoni rész fejezi ki azt a mértéket, amellyel a társtulajdonos a társtulajdonostól folyó Jogokban és kötelességekben részesül.

A közös tárgyra vonatkozó folyó ügyeket a társtulajdonosok bármelyike egyedül intézheti. Ilyen például a közös tárgy gondozása, kezelése, karbantartása, a megszokott és Időnként szükségessé váló kisebb Javításokról való gondoskodás stb.

A folyó ügyek mértékét meghaladó Intézkedésekre azonban csak a társtulajdonosok közösen és együttesen jogosultak, Illetve az Ilyen Intézkedésekhez az összes tulajdontárs beleegyezése szükséges, különben a Jogügylet vagy egyéb Intézkedés érvénytelen.

Ezekhez a rendelkezésekhez tartozik például a tárgy elidegenítése (eladása, elajándékozása) vagy bérbeadása, az állag megváltoztatásával járó Intézkedések (például az ingatlan átépítése, egy részének lebontása, fák kivágása stb.).

Amint már előbb említés történt a közös tulajdonban lévő tárgy elidegenítéséhez (eladásához, elajándékozásához) az összes társtula|donos hozzájárulása szükséges.

Ebből a korlátozásból csak két kivétel van, mégpedig a társtulajdonos saját leszármazottal, gyermekei, unokái, Javára.

Ezekre ugyanis a társtulajdonos a saját tulajdoni hányadát a többi beleegyezése nélkül Is átruházhatja.

Senki sem kötelezhető arra, hogy örök Időkre tulajdonközösségben maradjon. Ezért a törvény lehetővé teszi, a tulajdonközösség megszüntetését.

A tulajdonközösség megszüntetése elsősorban a társtulajdonosok megegyezésével történhet, amikor Is meg kell állapodnak ubban, hogy ki veszi át a közös tulajdon tárgyát képező dolgot s miként egészíti ki kölcsönös Igényeiket.

Amennyiben Ingatlanról van szó, a tulajdonközösség megszüntetéséről szóló megegyezés (szerződés) érvényességéhez Írásbeli szerződés szükséges.

Ha nem Ingatlanról van szó, akkor a társtulajdonos csak a többiek kérésére köteles Írásbeli Igazolást adni arról, hogy miként egyeztek meg a tulajdonközösség megszüntetéséről.

Amennyiben a társtulajdonosok nem tudnak egymás között megegyezni, akkor bármelyikük a bírósághoz fordulhat, amely a polgári peres eljárásban dönt. A bíróság a következő elvek szerint Jár el a tulajdonközösség megszüntetési perekben:

Ha lehetséges, a közős tárgyat természetesen megosztja a társtulajdonosok között, mégpedig a tulajdoni hányadok szerint (például házhely, kert természetben — építészetileg megosztható ház esetében), ilyen esetben rendszerint az Illetékes építészeti hatóság, földmérő vagy épltészszakértő meghallgatása alapján dönt.

Ha természetbeni megosztás nem lehetséges (például családi ház esetében, vagy ha kis házhelyről, autóról stb. van szó) a többi társtulajdonos tulajdoni részét az egyik kizárólagos tulajdonába utalja s ezt kötelezi, hogy a többieknek az átengedett részükért a megfelelő ellenértéket (kártérítést) megfizesse; Ingatlan esetben a 47/1969 Tt. számú rendeletben foglalt értékelési szabályok alapján, szakértő bevonásával állapítja meg az ellenértéket.

A tulajdonközösség megszüntetésénél a bíróság mindig tekintetbe veszi a társadalom érdekelt Is. Így például családi ház esetében valószínű, hogyha két társtulajdonos van, akkor annak Ítéli meg a bíróság az egész házat, aki nős és gyermekei vannak, míg a másik társtulajdonosnak, aki nőtlen vagy nincs családja, a megfelelő pénzbeli ellenértékét juttatja.

Amennyiben a társtulajdonosok egyike sem akarja a közös tárgyat, akkor a bíróság elrendeli a hivatalos eladását és a befolyó vételár elosztását ami a társtulajdonosok tulajdoni hányada szerint történik. Az eladást az állami köz- Jegyzőség foganatosította a közjegyzői rendtartás szabályai szerint.

A tulajdonközösség másik fajtája a hányad nélküli közös tulajdon, amely csak házastársak között keletkezhetik.

Or. BERTHA GÉZA

ismliisľi asiirssiil

Egy elrontott élet

A „Hét“ régi olvasója vagyok. Mindig nagy figyelemmel olvasom az „Emberi sorsok“ című rovatot.

Már sokat gondolkodtam, hogy kérjek-e én is tanácsot az „Emberi sorsok“-tói. Nincs kihez fordulnom, nem akarok senkit megszomorítani, mert nagyon fáj nekem, hogy elrontottam az életemet. 28 éves vagyok, nyolc éve mentem férjhez. Hétéves kislányom van, akit nagyon szeretek. Sajnos a férjem nagyon iszákos. A fizetéséből mindig lecsíp 200— 300 koronát. A fizetési szalagot meg sem mutatja, legfeljebb akkor találom meg nála, amikor részeg és alszik. Sokszor részeg és ilyenkor azzal .fenyeget, hogy megöl mindkettőnket. A pénzt, amit ad, mindig visszaköveteli. Hiába mondom, hogy nekünk is élni kell valamiből. Ruhát nem is vehetek magamnak, mert akkor már felhánytorgatja hogy én nem keresek sokat, és az ő pénzét fogyasztom. Ugyanis én csak szövetkezeti dolgozó vagyok, és csak nyáron keresek.

Messzebbre nem mehetek dolgozni, mert az édesanyám öreg1 és a kislányt nem hagyhatom rá, mert még csak első osztályos. Ezt az életet nem tudom tovább tűrni. Hiába mondom a férjemnek,

amikor nem részeg (ez csak ritkán fordul elő), hogy javuljon meg. Mindig megígéri, hogy már többször nem fog inni, de nem tud az italról lemondani. Már a válásra is gondoltam, de sajnálom a kislányomat. Tudom, mi az apa nélkül felnőni, hisz én is úgy nevelkedtem. Az édesapámat még kicsi koromban elvesztettem. Heten voltunk testvérek, már mind férjhez mentek, megnősültek. Én vagyok a legfiatalabb és az édesanyám azért él velünk, hogy segítsen rajtunk. Legalább megfőz, amíg én a szövetkezetben dolgozom. A férjem szülei is haragszanak a fiukra, amiért ilyen rossz, de ez sem használ. 28 éves vagyok, de a hajam már félig megőszült, mert minden bánatom magamba fojtom.

Mit tegyek, adjanak tanácsot.

Jelige nélkül

Válasz egy barna fiatalasszonynak

Sajnos, nekem az önéhez hasonló a problémám, öngyilkosságra azonban mégsem gondolok, és azt ajánlom, hogy ezt a gondolatot ön is verje ki a fejéből.

Tíz éve vagyok férjnél, két gyermeket szültem, új házat építettünk de boldog mégsem vagyok. A férjem durva, és nem

egy nővel volt már viszonya. A férjem durva, iszákos. Szármunkra sosincs ideje. Eddig az volt a kifogása, hogy ő tart el bennünket, de most hogy má én is dolgozom, azt hányja a szememre, hogy miért mentem dolgozni, hiszen nem vagyunk mi rászorulva. Pedig az általa keresett pénz csakis az .övé volt, az utolsó fillérig el kellett vele minden hónapban számolnom, s még azt az összeget sem bocsátotta a rendelkezésemre, amit gyermekpótlékként kapott.

A szüleim ellenezték a házasságunkat, ezért most még panaszkodni sem merek. Mindent magamnak köszönhetek. Szeretném a házunkat, amely közös szerzeményünk, a két gyermekemre Íratni s aztán elválni tőle, de nem tudom, hogy ez lehetséges-e?

A férjemmel már szépen is, csúnyán is próbáltam beszélni. Sajnos nem tudtam rá hatással lenni. A magam tapasztalata alapján a barna fiatalasszonynak azt ajánlom, hogy inkább váljon el a férjétől, mert az is jobb lesz, mint egy életen át szenvedni. Szerintem ugyanis aki eddig nem változott meg és fiatal házas koréban nem hallgat a feleségére, az később sem fog megváltozni.

Jelige: Egy szőke asszony

A szerkesztőség megjegyzése;

A levélben felvetett örökösödési kérdésre a Jogi tanácsadóban válaszolunk. Kérjük a t. levélírót, hogy kövesse figyelemmel lapunk következő számaiban ezt a rovatot.

Boldog házasság *• (Sí

Tudomásul kell venni a női nem gyengéit. Férfiak jellemző hibája, hogy elvárják a nőktől, házasságkötése után másmilyen legyen, mint azelőtt volt. Esküvő előtt a férfi nem győzött lelkesedni, hogy milyen remek csevegő — most pedig lármázik: „Hallgass már, kérlek!“ Jegyességük előtt nem tudta eleget dicsérni, milyen „ragyogóan" öltözik. Most, hogy a ruhákat neki kell fizetnie, már szidja ezért a képességéért. Cipősarkait túl magasnak találja — azelőtt el volt bűvölve sudár alakjától —, és ráadásul „a magas sarok nagyon egészségtelen is“. Krokodilbőr táskát igazán elég volna csak ünnepélyesebb alkalmakra hordani, és a kalapja

is roppant feltűnő — mondja. Hiszen férjnél van, kinek akar tulajdonképpen tetszeni? Mintha a nő csak egyszerűen levetkőzhetné tetszeni vágyását, mivel május 16-án bejegyezték az anyakönyvvezető előtt. Nem tudja, a buta férfi, hogy holnap talán meghal, és akkor feleségének megint szüksége lesz arra, hogy másoknak tessen.

Tanuljunk meg örülni a nő jó tulajdonságainak, gyengéin pedig ne bosszankodjunk. Csodáljuk meg érdemeit, és hálából fogadjuk el különösségeit is. A nő úgy olvas egy tanulmányt, mintha divattudósítás volna, és olyan komolyan tanulmányozza a divatlapot, mintha tanulmány felett rágódna. Egy márciusi napon oly büszkén jön feléd a hóviharban tavaszi kalapjában, amit 200 koronáért vásárolt, mintha épp most fedezte volna fel a Szaturnusz-gyűrű titkát, és ha Prága utcáin akarsz végigmenni vele, magas sarkú cipőjében tipeg melletted, és az első utcasarkon felháborodva kiált fel: „Nem is értem, hogyan lehet egy ilyen gyönyörű városban ennyire nyomorúságos a járdák kövezete!“

Pontosan szeretnél az operába érkezni? Menj egyedül. Kint állsz a lépcsőházban, a taxisofőr már háromszor türelmetlenül dudált, s ő még mindig lelki nyugalommal áll a tükre előtt és sáljával babrál; megint előveszi a púderdobozát, hogy az állát még egyszer bepúderezze, kis színházi kalapja alól még kihúz egy hajtincset, és ekkor — végre — megindul a lépcsőkön lefelé. De mégsem, még fent felejtette a látcsövét, azért visszamegy, és méghozzá nem valami gyorsan. Te már legszívesebben kibújnál a bőrödből! Hét perc múlt el, amikor megint elindul. Jön lefelé azokon a lépcsőkön, amelyeknek alján órával ’á kezedben dühösen állsz. Ügy jön, mintha egyszerre a teremtő műhelyéből lépett volna ki, ő, az első asszony ezen a földgolyón. Ugye csodaszép vagyok? — kérdi. És tényleg az! Ahogy itt áll előtted. Éva megtestesült lánya, te elfelejted az operát, a nyitányt, az egész világot, és kísértésben vagy, hogy hagyd a színházat, ahol van, kifizesd a sofőrt, és a karodban vidd fel őt a szobájába. Mint egy királynő, úgy lép el előtted. A sofőr ugrik, kinyitja a kocsi ajtaját, boldogok vagytok, hogy színházba kísérhetitek.

És ezt a lényt akarod te „megnevelni“? Így jön elő az anyaméhből, és így tűnik majd el a sírjában — örülj, hogy ilyen!

20