A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1972-03-10 / 10. szám

* íl ■ i - i T ula jdonközösség Bármely tárgy töBD személy közös tu­lajdonában Is lehet. Az ilyen tulajdonközösség hányad sze­rinti, amikor mindegyik társtulajdonos az egész tárgy Ideális részének tulajdo­nosa. Ebben az esetben a tulajdoni rész fejezi ki azt a mértéket, amellyel a társ­­tulajdonos a társtulajdonostól folyó Jo­gokban és kötelességekben részesül. A közös tárgyra vonatkozó folyó ügye­ket a társtulajdonosok bármelyike egye­dül intézheti. Ilyen például a közös tárgy gondozása, kezelése, karbantartása, a megszokott és Időnként szükségessé váló kisebb Javításokról való gondosko­dás stb. A folyó ügyek mértékét meghaladó Intézkedésekre azonban csak a társtulaj­donosok közösen és együttesen jogosul­tak, Illetve az Ilyen Intézkedésekhez az összes tulajdontárs beleegyezése szüksé­ges, különben a Jogügylet vagy egyéb Intézkedés érvénytelen. Ezekhez a rendelkezésekhez tartozik például a tárgy elidegenítése (eladása, elajándékozása) vagy bérbeadása, az ál­lag megváltoztatásával járó Intézkedé­sek (például az ingatlan átépítése, egy részének lebontása, fák kivágása stb.). Amint már előbb említés történt a közös tulajdonban lévő tárgy elidegení­téséhez (eladásához, elajándékozásához) az összes társtula|donos hozzájárulása szükséges. Ebből a korlátozásból csak két kivétel van, mégpedig a társtulajdonos saját le­származottal, gyermekei, unokái, Javára. Ezekre ugyanis a társtulajdonos a sa­ját tulajdoni hányadát a többi beleegye­zése nélkül Is átruházhatja. Senki sem kötelezhető arra, hogy örök Időkre tulajdonközösségben maradjon. Ezért a törvény lehetővé teszi, a tulaj­donközösség megszüntetését. A tulajdonközösség megszüntetése el­sősorban a társtulajdonosok megegyezé­sével történhet, amikor Is meg kell álla­podnak ubban, hogy ki veszi át a közös tulajdon tárgyát képező dolgot s miként egészíti ki kölcsönös Igényeiket. Amennyiben Ingatlanról van szó, a tu­lajdonközösség megszüntetéséről szóló megegyezés (szerződés) érvényességéhez Írásbeli szerződés szükséges. Ha nem Ingatlanról van szó, akkor a társtulajdonos csak a többiek kérésére köteles Írásbeli Igazolást adni arról, hogy miként egyeztek meg a tulajdon­­közösség megszüntetéséről. Amennyiben a társtulajdonosok nem tudnak egymás között megegyezni, akkor bármelyikük a bírósághoz fordulhat, amely a polgári peres eljárásban dönt. A bíróság a következő elvek szerint Jár el a tulajdonközösség megszüntetési pe­rekben: Ha lehetséges, a közős tárgyat termé­szetesen megosztja a társtulajdonosok között, mégpedig a tulajdoni hányadok szerint (például házhely, kert termé­szetben — építészetileg megosztható ház esetében), ilyen esetben rendszerint az Illetékes építészeti hatóság, földmérő vagy épltészszakértő meghallgatása alap­ján dönt. Ha természetbeni megosztás nem le­hetséges (például családi ház esetében, vagy ha kis házhelyről, autóról stb. van szó) a többi társtulajdonos tulajdoni ré­szét az egyik kizárólagos tulajdonába utalja s ezt kötelezi, hogy a többieknek az átengedett részükért a megfelelő el­lenértéket (kártérítést) megfizesse; In­gatlan esetben a 47/1969 Tt. számú ren­deletben foglalt értékelési szabályok alapján, szakértő bevonásával állapítja meg az ellenértéket. A tulajdonközösség megszüntetésénél a bíróság mindig tekintetbe veszi a tár­sadalom érdekelt Is. Így például családi ház esetében valószínű, hogyha két társ­­tulajdonos van, akkor annak Ítéli meg a bíróság az egész házat, aki nős és gyermekei vannak, míg a másik társtu­lajdonosnak, aki nőtlen vagy nincs csa­ládja, a megfelelő pénzbeli ellenértékét juttatja. Amennyiben a társtulajdonosok egyike sem akarja a közös tárgyat, akkor a bíróság elrendeli a hivatalos eladását és a befolyó vételár elosztását ami a társtulajdonosok tulajdoni hányada sze­rint történik. Az eladást az állami köz- Jegyzőség foganatosította a közjegyzői rendtartás szabályai szerint. A tulajdonközösség másik fajtája a há­nyad nélküli közös tulajdon, amely csak házastársak között keletkezhetik. Or. BERTHA GÉZA ismliisľi asiirssiil Egy elrontott élet A „Hét“ régi olvasója vagyok. Mindig nagy figyelemmel olva­som az „Emberi sorsok“ című ro­vatot. Már sokat gondolkodtam, hogy kérjek-e én is tanácsot az „Em­beri sorsok“-tói. Nincs kihez for­dulnom, nem akarok senkit meg­­szomorítani, mert nagyon fáj ne­kem, hogy elrontottam az élete­met. 28 éves vagyok, nyolc éve mentem férjhez. Hétéves kislá­nyom van, akit nagyon szeretek. Sajnos a férjem nagyon iszákos. A fizetéséből mindig lecsíp 200— 300 koronát. A fizetési szalagot meg sem mutatja, legfeljebb ak­kor találom meg nála, amikor ré­szeg és alszik. Sokszor részeg és ilyenkor azzal .fenyeget, hogy megöl mindkettőnket. A pénzt, amit ad, mindig visszaköveteli. Hiába mondom, hogy nekünk is élni kell valamiből. Ruhát nem is vehetek magamnak, mert ak­kor már felhánytorgatja hogy én nem keresek sokat, és az ő pén­zét fogyasztom. Ugyanis én csak szövetkezeti dolgozó vagyok, és csak nyáron keresek. Messzebbre nem mehetek dol­gozni, mert az édesanyám öreg1 és a kislányt nem hagyhatom rá, mert még csak első osztályos. Ezt az életet nem tudom tovább tűr­ni. Hiába mondom a férjemnek, amikor nem részeg (ez csak rit­kán fordul elő), hogy javuljon meg. Mindig megígéri, hogy már többször nem fog inni, de nem tud az italról lemondani. Már a válásra is gondoltam, de sajná­lom a kislányomat. Tudom, mi az apa nélkül felnőni, hisz én is úgy nevelkedtem. Az édesapámat még kicsi koromban elvesztettem. Heten voltunk testvérek, már mind férjhez mentek, megnősül­tek. Én vagyok a legfiatalabb és az édesanyám azért él velünk, hogy segítsen rajtunk. Legalább megfőz, amíg én a szövetkezetben dolgozom. A férjem szülei is ha­ragszanak a fiukra, amiért ilyen rossz, de ez sem használ. 28 éves vagyok, de a hajam már félig megőszült, mert minden bánatom magamba fojtom. Mit tegyek, adjanak tanácsot. Jelige nélkül Válasz egy barna fiatalasszony­nak Sajnos, nekem az önéhez ha­sonló a problémám, öngyilkos­ságra azonban mégsem gondolok, és azt ajánlom, hogy ezt a gon­dolatot ön is verje ki a fejéből. Tíz éve vagyok férjnél, két gyermeket szültem, új házat épí­tettünk de boldog mégsem va­gyok. A férjem durva, és nem egy nővel volt már viszonya. A férjem durva, iszákos. Szá­rmunkra sosincs ideje. Eddig az volt a kifogása, hogy ő tart el bennünket, de most hogy má én is dolgozom, azt hányja a sze­memre, hogy miért mentem dol­gozni, hiszen nem vagyunk mi rászorulva. Pedig az általa kere­sett pénz csakis az .övé volt, az utolsó fillérig el kellett vele min­den hónapban számolnom, s még azt az összeget sem bocsátotta a rendelkezésemre, amit gyermek­pótlékként kapott. A szüleim ellenezték a házas­ságunkat, ezért most még panasz­kodni sem merek. Mindent ma­gamnak köszönhetek. Szeretném a házunkat, amely közös szerzemé­nyünk, a két gyermekemre Íratni s aztán elválni tőle, de nem tu­dom, hogy ez lehetséges-e? A férjemmel már szépen is, csúnyán is próbáltam beszélni. Sajnos nem tudtam rá hatással lenni. A magam tapasztalata alap­ján a barna fiatalasszonynak azt ajánlom, hogy inkább váljon el a férjétől, mert az is jobb lesz, mint egy életen át szenvedni. Sze­rintem ugyanis aki eddig nem változott meg és fiatal házas ko­réban nem hallgat a feleségére, az később sem fog megváltozni. Jelige: Egy szőke asszony A szerkesztőség megjegyzése; A levélben felvetett örökösödé­si kérdésre a Jogi tanácsadóban válaszolunk. Kérjük a t. levélírót, hogy kövesse figyelemmel la­punk következő számaiban ezt a rovatot. Boldog házasság *• (Sí Tudomásul kell venni a női nem gyengéit. Férfiak jellemző hibája, hogy elvárják a nőktől, házasságkö­tése után másmilyen legyen, mint azelőtt volt. Esküvő előtt a férfi nem győzött lelkesedni, hogy milyen remek csevegő — most pedig lármázik: „Hallgass már, kér­lek!“ Jegyességük előtt nem tudta eleget dicsérni, mi­lyen „ragyogóan" öltözik. Most, hogy a ruhákat neki kell fizetnie, már szidja ezért a képességéért. Cipő­sarkait túl magasnak találja — azelőtt el volt bűvölve sudár alakjától —, és ráadásul „a magas sarok nagyon egészségtelen is“. Krokodilbőr táskát igazán elég volna csak ünnepélyesebb alkalmakra hordani, és a kalapja is roppant feltűnő — mondja. Hiszen férjnél van, ki­nek akar tulajdonképpen tetszeni? Mintha a nő csak egyszerűen levetkőzhetné tetszeni vágyását, mivel má­jus 16-án bejegyezték az anyakönyvvezető előtt. Nem tudja, a buta férfi, hogy holnap talán meghal, és akkor feleségének megint szüksége lesz arra, hogy másoknak tessen. Tanuljunk meg örülni a nő jó tulajdonságainak, gyen­géin pedig ne bosszankodjunk. Csodáljuk meg érde­meit, és hálából fogadjuk el különösségeit is. A nő úgy olvas egy tanulmányt, mintha divattudósítás volna, és olyan komolyan tanulmányozza a divatlapot, mintha tanulmány felett rágódna. Egy márciusi napon oly büszkén jön feléd a hóviharban tavaszi kalapjában, amit 200 koronáért vásárolt, mintha épp most fedezte volna fel a Szaturnusz-gyűrű titkát, és ha Prága ut­cáin akarsz végigmenni vele, magas sarkú cipőjében tipeg melletted, és az első utcasarkon felháborodva kiált fel: „Nem is értem, hogyan lehet egy ilyen gyö­nyörű városban ennyire nyomorúságos a járdák köve­zete!“ Pontosan szeretnél az operába érkezni? Menj egye­dül. Kint állsz a lépcsőházban, a taxisofőr már három­szor türelmetlenül dudált, s ő még mindig lelki nyuga­lommal áll a tükre előtt és sáljával babrál; megint előveszi a púderdobozát, hogy az állát még egyszer bepúderezze, kis színházi kalapja alól még kihúz egy hajtincset, és ekkor — végre — megindul a lépcsőkön lefelé. De mégsem, még fent felejtette a látcsövét, azért visszamegy, és méghozzá nem valami gyorsan. Te már legszívesebben kibújnál a bőrödből! Hét perc múlt el, amikor megint elindul. Jön lefelé azokon a lépcsőkön, amelyeknek alján órával ’á kezedben dühösen állsz. Ügy jön, mintha egyszerre a teremtő műhelyéből lé­pett volna ki, ő, az első asszony ezen a földgolyón. Ugye csodaszép vagyok? — kérdi. És tényleg az! Ahogy itt áll előtted. Éva megtestesült lánya, te elfelejted az operát, a nyitányt, az egész világot, és kísértésben vagy, hogy hagyd a színházat, ahol van, kifizesd a so­főrt, és a karodban vidd fel őt a szobájába. Mint egy királynő, úgy lép el előtted. A sofőr ugrik, kinyitja a kocsi ajtaját, boldogok vagytok, hogy színházba kísér­hetitek. És ezt a lényt akarod te „megnevelni“? Így jön elő az anyaméhből, és így tűnik majd el a sírjában — örülj, hogy ilyen! 20

Next

/
Thumbnails
Contents