A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1972-03-10 / 10. szám

Asszonyoknak A fonál mosása Előfordul, hogy megunjuk régi kötött pulóve­rünket, vagy a gyerek kinövi kötött holmiját és ahelyett, hogy új fonalat vennénk, szeretnénk felhasználni a régit. Érdemes a kiselejtezett pu­lóvert szétbontani és a szálból — esetleg más színnel kombinálva — új pulóvert, sálat, sapkát, vagy egyéb szükséges holmit készíteni. Egyetlen hiba, hogy a fejtett fonal — különö­sen, ha többször volt megkötött formában ki­mosva — túlságosan göndör, hullámos, nem si­mul az új minta szerint, a régi szemek alakjába ugrik vissza. De kevés fáradsággal könnyen feldolgozható, szép sima fonalat kaphatunk, mégpedig a követ­kező módon: A fejtett szálat lábaival felfelé fordított konyhaszékre tekerjük rá, ne túl feszes­re, csak annyira, hogy a szál kisimulva húzód­jon a négy láb körül. Közben a sérült, túlságosan kopott részeket kivesszük, a szakadtakat összeköt­jük. Az így elkészült motringot kezdő és befe­jező szálával két helyen lazán összekötjük, le­vesszük a szék lábairól és langyos mosóporos vízben átnyomkodjuk. Utána több, váltott lan­gyos vízben kiöblítjük. Az utolsó öblítővízbe te­gyünk egy evőkanál ecetet, ettől a fonál színe felfrissül. A fonal mosás után nemcsak hogy kiegyene­sedik, hanem szinte újjáéled. A megszáradt fo­nalat gombolyítsuk fel: még ha nem is használjuk fel azonnal, akkor is érdemes kimosva eltenni: a tiszta fonatat a moly nem bántja. A mosott fonalbót készült pulóverek, sapkák, sálak a későbbi langyos vízben való mosás után sem ugranak össze, megtartják formájukat. A já konyha titkaibál RostonsUII A sertéskarajt egy darabban megmossuk, szárazra töröljük, majd szeletekre vágjuk. Húsverővel kissé ki­verjük, besózzuk, borsozzuk, roston, parázs felett, mindkét oldalát szép pirosra sütjük, majd forrón fa­­tányérra teszük, savanyúságot adunk hozzá. Ha ros­tély nincs, úgy egy tepsit a tűzhely lapján nagyon forróra hevítünk és a hús mindkét oldalát zsír nélkül megsütjük, végül villával egy pillanatra parázs fölé tartjuk. Éppen olyan jó Izü, mintha roston sütöttük volna. Alma felfújt 7—8 almát megtisztítunk, megreszeljük és folytonos keverés között kissé pároljuk. 7 dkg vajat habosra keverünk 4 kanál cukorral, egyenként hozzáadunk 4 tojássárgáját, 1 citrom reszelt héját és jól kikever­jük. Most hozzáadjuk az almát és a 4 tojásfehérje ke­mény habját, 5 dkg piskótamorzsát, kanalanként köny­­nyedén közé keverjük. Tűzálló edényt vajjal kikenünk, liszttel kiszórunk, beleöntjük a keveréket, 5/i órán át sütőben sütjük. Kabát • kosztüm • Kockás gyapjúszövet kabát egysoros gom­bolással, ferdén beállított oldalrészekkel. Az ujján kézelő helyett keskeny háromgombos rész van. Karcsúsitott piros gyapjúkosztUm. Öve a rövid kabát utolsó gombján csukódik, ujja pelerín szűk, bevarrott, gallérja kicsi. A szoknya mi­di hosszúságú. Pelerines gyapjúkompié fiataloknak. A pe­lerín válltól lefelé redőzött, mélyen a csípő alá ér. A hosszú ujjú blúz vastag selyem. A színek kiválasztása egyéni. I * MILOS MACOUREK A kréta Amikor megizülettettek, egészen ki­csik voltatok, azután növekedni kezdte­tek, és mindig nagyobbra nőttetek. A krétával másként van. Először nagy és karcsú, de amint öregszik, egyre kisebb, a végén nem marad más belőle, csak parányi porszemek. A port elfújják, és vége a krétának. De mielőtt a kréta egészen eltűnne, a gyermekek nagyon érdeklődnek Iránta. Nagyon érdekes, hogy a gyermekek jobban érdeklődnek a kis kréták, mint a nagyok Iránt. Szere­tik őket, s ez a szeretet kölcsönös. Va­lami csodálatos barátság van a kisgyer­mekek és a kréták között. Kezdetben a kréta ott fekszik a papír­­dobozban együtt a többi krétával. Ott fekszik, és arrúl álmodik, hogy milyen kiváló dolgokat rajzol még az életben. Olyan sok vágya van, hogy szóval ki sem lehet fejezni. Szeretne tengert raj­zolni világítótoronnyal és bajóval, leraj­zolni a napot, ahogy a sugarai a vízben játszanak, nagy léghajót, amely egy fe­hér felbő körül kering, és rajta sok­sok zászló van, az a léghajó a házak teteje felett repülne, a kertek felett. Szeretne virágokat rajzolni, ejtőernyőt, alagutat, amelyből vonat jön ki, szeretne rajzolni fehér pillangókat. A nagy kréta minderről álmodik, és nem b!r|a kivárni, hogy egymás után mindezt lerajzolja. De jönnek az emberek, kiveszik a do­bozból, és háromszöget, négyszöget raj­zolnak vele, betűket és számokat írnak, majd párhuzamos vonalakat húznak, és azután újra csak számokat, betűket és betűket. A kréta azt mondja: ez semmiség, ez nem tarthat örökké, majd egyszer jön valaki, és azután hatalmas madarak szárnyait rajzolja le, vagy a léghajót zászlókkal, felhőcskét és tengert világító­toronnyal meg hajóval, pillangókat és kerteket. Nyugodtnak kell lenni, gondol­ta a kréta, biztosan el kell jönnie an­nak az Időnek, hiszen egy egész élet áll előttem. De újra jönnek az emberek, a számok 6s a betűk végtelen sora. És a kréta egyre fogy, egyre kisebb lesz, érzi, hogy lassan elvész, vége lesz. Félni kezd, hogy az életben sohasem rajzol tengert, sem fákat, sem madarakat, se léghajót, amely a gyönyörű felhő körül szálldo­gál. De Ilyen állapotban is azt mondja, még van Idő, még nam vagyok olyan ki­csi, nem veszthetem el a fejemel, van­nak még nálam kisebb kréták, és bízni tudnak. De eljön az a nap, amikor a krétából csak egy kis golyócska marad, amelyet nem lehet kézbe venni, klczi, szeren­csétlen golyócska, amely annyi renge­teg négyszöget, háromszöget és tégla­lapot rajzolt, de egyetlen léghajót sem. A kis krétagolyócska egészen halkan azt mondja: öh, jaj, legalább egy fehér fel­hőcskét és egyetlenegy fehér pillangót rajzolhatnék. Ez már olyan kicsi kréta, hogy senki sem veszi figyelembe. Mindenki mást, nagyobbat fog kézbe, amellyel jobb szá­mokat és betűket írni, amellyel jobban lohet háromszögeket rajzolni. És azután megjelenik egy kéz, amelyik a kis krétagolyócskát felveszi, és elteszi egy olyan helyre, ahol sötét van, mint a zsákban. A kréta azt mondja: Ez mér a vég, elvisznek távol a táblától, mér soha sem fogok rajzolni. Minden remé­nyét elveszíti. De ekkor újra megjelenik a kéz, és a kréta észreveszi, hogy már a világoson van, körülötte gyermekkacaj, és mielőtt elgondolkozna azon, hogy az a sötét hely nem volt más, mint egy kisgyermek nadrágjának a zsebe, máris hatalmas léghajót rajzolnak vele a gyö­nyörű járdára. A léghajó tele van zász­lókkal. így változik át az icl-plci kréta léghajóvá az utolsó porszemig. A lég­hajó egyszercsak felemelkedik a járdá­ról, és a krétaporok Is elrepülnek ve'e együtt messze, messze. Higgyétek el, valami csodálatos barát­ság van az öreg kréták és a kisgyerme­kek között. Fordította: —cs— Miben különbözik a két rajz egy­mástól? 21

Next

/
Thumbnails
Contents