A Hét 1972/1 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1972-03-10 / 10. szám

Marika, a menyasszony, illetve most már ifjú asszony helyett országba vagy Olaszországba világot, tengert látni. Egyszer talán ez az álma is meg­valósul, hiszen amit nagyon akar és kíván az ember, előbb-utóbb betel­jesedik. És itt áll előttem a főművezető, a komoly és igen megfontolt — So­­mogyiová Melánia. Együtt nőtt, együtt fejlődött az üzemmel, 6 is kapott már kitüntetést... A gyere­keiért él, a szép két lányáért, akik jók, kedvesek, megértők és kitűnő tanulók. Somogyin! szeret olvasni, szereti a jó filmeket is meg a szín­házat, csakhát... kevés a szabad­ideje. Párttag, alelnőke a szakszer­vezeti üzemi bizottságnak, gyakran jár iskolázásra, különböző gyűlések­re, azonkívül pedig ellátja a csalá­dot. Kinyílnak, kitárulkoznak előttem az emberi sorsok kesernyés ízeivel és markáns színeivel, mint a tavaszi virágok. Lehangolnak és felvidítnak, egyszerre vergődöm, de szárnyalok is, mert azért ha a felszín alatt há­­borog is a mély, ha vannak is az üzemben gondokkal küzdő, elesett sorsú emberek, egészét tekintve biz­tató és megnyugtató a helyzet: épül már az új üzem, jövő év tavaszán megindul benne a termelő munka Somogyiová Melánia megbeszéli a problémákat Greiszingerová Annával előbb hatszáz dolgozóval, később pedig nyolcszázzal. Van az üzemnek négy szocialista munkabrigádja. Négy közül az egyik ifjúsági. Sok a fiatal, erős a SZISZ- szervezet. Jó és eredményes munkát végeztek, nagy segítséget nyújtanak az üzem vezetőségének, s nem cse­kély a részük abban, hogy az üzem az előirányzott termelési tervet ma­radéktalanul teljesíti. A SZISZ elnö­ke a 22 éves Richtariková, akit az óvárosi kerületi nemzeti bizottságba jelöltek és meg is választottak kép­viselőnek. Kijevben is járt egy kül­döttséggel. Jutalmul. Oazdag tapasz­talatokkal tért haza. Mondjuk és írjuk, hogy szocialista társadalmunkban legfőbb érték az ember. így igaz, a társadalom gon­doskodása elkíséri az embert a böl­csőtől a koporsóig. Számtalan pél­dával tudnám bizonyítani, de feles­legesnek tartom, hiszen mindannyian ismerjük a tényeket. A dolgozó nők problémáit azonban — úgy vélem — még hosszú ideig nem tudjuk gyö­keresen megváltoztatni és teljesen megoldani. Még akkor sem, ha egyre színvonalasabbá és kiterjedtebbé válik a szolgáltatások hálózata, ha egyre nő a bölcsődék, óvodák, nap­közik száma, ha egyre javul a kon­­zervek és félkészételek minősége, választéka... a második, illetve a harmadik műszak nem marad el. Mégis mi hozhatna gyökeres vál­tozást? Ha a többségükben nőket alkal­mazó üzemekben bevezetnék az egy­­műszakos munkaidőt, ha az üzemeket a legkorszerűbb munkagépekkel lát­nák el, ami a minimálisra csökken­tené a nők fizikai erejének az igény­­bevételét ... Írásomban a dolgozó nők, anyák problémáiról és értük szóltam. Ér­tük. Őszintén és igazan. Tettem ezt a nemzetközi nőnap alkalmából — ünnepi csokor helyett... LOVICSEK BÉLA P. Haiko felvételei 1 Az elmúlt hetekben tartották egységes föld­­művesszövetkezeteink év­záró gyűléseiket, ahol ér­tékelték az 1971-es évet, és megtárgyalták a rá­juk váró feladatokat. Amint az már lenni szo­kott, a jól végzett mun­ka után illő csapra ütni a hordókat. Riporterünk a Dunaj­ská Streda-i (dunaszer­­dahelyi) Dunaj szállodá­ban kapta lencsevégre a Horný Bár-i (felbári) szövetkezet tagjait, akik az évzáró gyűlés után itt szórakoztak. Felhasználjuk az al­kalmat, hogy a nemzet­közi nőnap alkalmából ezúton köszöntsük a szö­vetkezetekben dolgozó asszonyainkat. Jól végzett munka után... Dobó István szülőfaluja Ki ne emlékein« dlákko re egyik legszebb olvas­mányára, ei Egri csilla­gokra 7 Ki na emlékexne a vár hfia kapitányinak, Do­bó litvánnak a nevére? Gárdonyi lóvoltából, a most már a regényből kéaililt filmből la Oisierakhatluk magunknak annak ai em­bernek ai alakját, aki ma­roknyi aaraggel megvédte Eger várét a fényasséges nullán óriási seregével szemben. Mindezt tudjuk, ismerjük a regényből z a történelemből Is. De azt már kevezabben tudják, hogy hol ízületeit Dobó litván, s hogy hol van eltemetve. A trebilovl (tőketereba­­■1} járás legkeletibb csücs­kében van agy kis falu, Ruska (Dobórusxka). Nos ebben a kis faluban látta meg a napvilágot Dobó István, s Itt Is van elte­metve. Az Idén májusban less pontosan négyszáz éve, hogy Dobó Istvánt el­temették ebben a kis falu­ban. A sírját ma Is akárki megnézheti a dobórusskal templomban. Ott fekszik e főoltár alatt. Itt állt valamikor a fa­lu keleti szélén a Dobó­­kúria Is, z ahogy Kovács Lajos, az Iskola igazgatója tájékoztatott, az elmúlt század nyolovanas éveiben bontották le. Most a he­lyén szántóföld terül el, de szántáskor az eke még ki­fordítja az épület marad­ványait. Az épületek lebontása után a felhasználható anyagból a faluban malmot épftettek. Mindazt azért mondom el, mert a Járási Népmű­velési Intézet, a Czemedok Járási Bizottsága, z a helyi szervek május 2B-án és 28- én kétnapos ünnepséget rendeznek Dobó István ha­lálának négyszézadtk év­fordulója tiszteletére. A tervek szerint kiadnak egy füzetet, amelyben feldol­gozzák mindazokat a do­kumentumokat, amelyek Dobó Istvánra vonatkoznak, a felavatják a Dobó litván emlékére készült emlék­­téblét Is. — gs— Itt állt a Dobó-kúria, mondja Kovács Lajos, az iskola igazgatója. A Dobó-kúria maradványaiból épült malom. A templom főoltára, amely alatt Dobó István nyugszik.

Next

/
Thumbnails
Contents